Az egyházak kárpótlásáról szóló törvény életbe lépését követően a hajdúnánási református egyházközség tizenkét ingatlan tulajdonlására nyújtott be igényt a városi önkormányzathoz. A jogosultság felülvizsgálatára, valamint az épületek átadásának előkészítésére kilenctagú bizottság alakult. Tagjai az alpolgármester, a KDNP, a Kisgazdapárt, az SZDSZ és az MSZP egy-egy képviselője, a helybéli lelkész, a presbitérium világi gondnoka, a II. számú általános iskola igazgatója, valamint az iskolaszék megbízottja. A bizottság három esztendő leforgása alatt mindössze egyetlen ingatlan, a szóban forgó iskola ügyében tárgyalt. A tagok állítása szerint a lehető legnagyobb egyetértésben. Ennek tanúságául egyöntetűen hozták meg azt a határozati javaslatot, miszerint a II. számú általános iskola visszakerül az egyház tulajdonába, de a világi osztályokat csak fokozatosan építik le, kilenc osztály ennek megfelelően önkormányzati fenntartású lesz, megmarad posztján az igazgató, s a tantestület esetleges kibővítéséről a jelenlegi tanári kar dönt. Július tizenötödikén a képviselők tizennégy-hat arányban szavaztak az egyházi tulajdonba vétel mellett. Novemberben pedig ugyanilyen arányban ellene, azaz a júliusi határozat visszavonása mellett.
A testület döntése nem az egyházi igény jogosultságát kérdőjelezi meg – állítja az önkormányzat vezetősége –, a tulajdon átírásának önmagában nincs törvényi akadálya. De nem jutottak egyezségre a működtetés, a közoktatási feladat átvállalásának kérdésében, nem tisztázott a tulajdonjog rendezésének időpontja, a tantestület közjogi helyzete, a beiskolázás és mindezek pénzügyi vonzata. S ami ennél is lényegesebb, „a november harmadikai közmeghallgatáson olyan ellentmondások kerültek felszínre az érintett szülők és a helyi egyház vezetése közt, ami mellett nem mehettünk el szó nélkül”. Hogy a novemberit megelőző közmeghallgatáson és a városi szülői értekezleten miért nem érzékelték a feszültségeket, az alpolgármester így válaszol: „akkor az egyház még nem irányítói pozícióból politizált, ma viszont azt mondja, enyém az iskola, vele együtt a pedagógusok, a tanulók, enyém az igazgató fölötti irányítás joga, hovatovább arra a kijelentésre vetemedett, akkor is átveszi az épületet, ha magtár lesz belőle”.
Nem hajlandó együttműködni az egyházi vezetéssel az iskola jelenlegi tantestülete sem. Nem egyházellenességből – mondja az igazgató –, hanem mert nem értjük, miért úgy kell létrehozni valami újat, hogy közben egy elismerten jól működő, komoly eredményeket és értékeket felmutató intézményt megszüntetünk. Az egyházak kárpótlását felügyelő bizottság egyes tagjai viszont tudni vélik, hogy az igazgatói tisztség betöltésére kiírt pályázat elbírálásakor Dancs Ferenc igazgató külön kérte a kereszténydemokraták és a kisgazdák támogatását, mondván, csak az ő vezetésével mehet végbe zökkenőmentesen az iskola egyháziasítása.
A bolsevik liberálisok, egyszóval az antikrisztus áll az egyházi oktatással szemben, a jogállamiság, a demokrácia, a keresztény szellemiség hívei pedig mellette – jellemzi a kialakult helyzetet a Kisgazdapárt helyi elnöke. A református püspök szerint a „szabadság mélyliberális bajnokai” törvénysértést követtek el, amikor visszavonták korábbi döntésüket, s ez az egész ügy csak „percemberkék dáridója”.
A szülők több mint nyolcvan százaléka, háromszázharminchárman aláírásukkal tiltakoztak az iskola egyházi tulajdonba vétele ellen. Egyfelől azért, mert véleményük szerint lélekromboló a helybéli lelkész házaspár hitoktatási tematikája, mondják, a sátánnal riogatják a gyerekeket. Másfelől azért, mert az iskola jövőjéről, majdani oktatási tematikájáról semminemű felvilágosítást nem kaptak, s tartanak tőle, nem is létezik ilyen. Kijelentették, amennyiben az önkormányzat átadja az iskolaépületet a református egyháznak, egyet nem értésüket demonstrálva a városháza udvarán sorakoztatják fel gyerekeiket.
A református egyház zsinati vizsgálóbizottságának véleménye szerint a hitoktatás kérdése nem tartozik a tárgyhoz, s nem jelenthetik az iskola átadásának törvényi akadályát a szülők egyéb aggályai sem. Az egyház ugyanis mind a tantestület, mind a szülők és a tanulók számára messzemenő garanciát nyújt arra, hogy érvényesnek és kötelezőnek tartja magára nézve a közoktatási törvényben előírtakat, és minden olyan rendelkezést, amely a gyermekek jogaira, valamint vallás- és tanszabadságra vonatkozik. És különben is – állítja a zsinat –, Hajdúnánás városában jelentős igény mutatkozik református iskola beindítására, az önkormányzatnak mindenekelőtt ezt kellene figyelembe vennie döntése meghozatalakor. Hogy a II. számú Általános Iskola szülő kara miként vélekedik erről – szerintük –, mellékes szempont.
Időközben az egyház is aláírásgyűjtési akcióba fogott. – Azzal jöttek hozzánk – meséli Kéki Antalné –, hogy újból összeírják az egyházközség tagjait, mondjuk be a nevet, a személyi számot, és írjuk alá. Így is volt. De mikor megfordítom a papírt, látom ám, az van oda felírva, követeljük az iskola átadását. Én hívő református vagyok, de azért ilyet nem szabadna csinálni a tiszteletes úrnak. Így nem lesz itt béke sohase.
- Belföld [6]