Talált tárgy
„A Csehszlovákiával való jó viszony elsőrendű politikai kérdés” – mondta és írta negyven évvel ezelőtt, 1955 novemberében a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) politikai bizottsága. A megállapítás ismerős, ma is elsőrendű kérdés a jó viszony (persze nagyon helyesen), avagy, ahogy a magyar és a szlovák miniszterelnök januári, budapesti találkozóján fogalmazott, a két kormány megkísérli lezárni a múltat, s célul tűzi ki a történelmi megbékélést.
A körülmények jócskán változtak negyven év alatt – hogy mást ne mondjunk: az akkori vezetés rászorult az északi szomszéd gazdasági segítségnyújtására is. Időállónak bizonyult azonban a Duna, amelyet már akkor el akartak terelni, s amelynek vize ellentételként jöhetett s jöhet számításba oly pillanatokban, amikor a magyar kormány egy kis jó viszonyra szomjazik.
A régi Beszélő 1985-ben megjelent 12. száma már nyilvánosságra hozott egy jegyzőkönyvet, amely Gerő Ernő miniszterelnök-helyettesi hivatalában, egy 1953. április 18-án tartott értekezleten készült. Ebből megtudjuk, hogy az északi szomszéd már akkor jóval inkább lelkesedett a vízlépcső iránt, mint a magyar politikai vezetés, a vízügyi tervező apparátus viszont már akkor osztotta a szomszéd buzgalmát. Kiviláglik az is, hogy a művel járó környezeti ártalmak java része már 1953-ban is ismert volt a döntéshozók előtt.
Most újabb dokumentumot közlünk, ezúttal 1955-ből. A tét: a magyar–csehszlovák jó viszony és a Dunának egy bizonyos 8 km-es szakasza.
JEGYZŐKÖNYV
az MDP Politikai Bizottsága 1955. november 18-án megtartott üléséről
Részlet
2. napirendi pont: A Csehszlovákiába utazó pártdelegáció munkájának előkészítése (szóbeli).
Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs.
Hozzászóltak: Gerő Ernő, Hidas István, Kovács István, Hegedűs András, Szalai Béla, Bata István, Mekis József elvtársak.
Gerő elvtárs:
Nem szabad a kérdést csak, mint gazdasági kérdést nézni. A mi viszonyunk Csehszlovákiával elsőrendű politikai kérdés. Jelenleg feszített helyzet van, és ha ezt tovább fenntartjuk, mindkét ország kárára van, és az ellenségnek használ.
Ebből kell kiindulni, ez a fő kérdés.
Nekünk Csehszlovákiával a gazdasági tárgyalásaink rendkívül nehezen szoktak menni. (…) A fő kérdés az, hogy ők minél több ipari cikket akarnak eladni nekünk, és sok mezőgazdasági cikket akarnak kapni, mi viszont ilyent adni nem tudunk.
Ezenkívül van a szén-, illetve koksz- és az energiakérdés, ami megnehezíti a dolgokat. Az ő apparátusukban nagyon sok nacionalista elem van, valószínűleg több, mint a mienkben. Ugyanakkor egy sereg kérdésben nagyon jó az együttműködésünk velük.
Érdemes-e bizonyos áldozatot hozni, hogy megjavítsuk a helyzetet? Érdemes. Mi az, amit kaphatunk tőlük? Kapni akarunk tőlük energiát – el kell érni a delegációnak, hogy minimálisan a 65 megawattot megadják. (…) Akarunk tőlük megfelelő mennyiségű kohókokszot kapni. (…) Akarunk gázszenet, akarunk magnéziumércet. Ezzel szemben mi nekik nem tudunk adni sok mezőgazdasági cikket, de vállalni tudjuk, hogy bizonyos mezőgazdasági cikkek termékét évről évre növelni tudjuk.
Ők nálunk nélkül nehezen tudnak meglenni, mi náluk nélkül még nehezebben tudunk meglenni. (…) Ezenkívül elég nagy összeggel tartozunk nekik. Amikor a párt megbízásából kint jártam két évvel ezelőtt, meg lehetett velük egyezni. Igen lojálisan jártak el. Több mint 30 millió rubelt adtak hitelbe. Megvették fizetésre a nálunk elfekvő cikkeket.
Formailag nekik igazuk van a 150 harckocsi szállításának kérdésében. Van egy aláírt szerződés, hogy ezt ők nekünk szállítják, csak konkrét szállítási szerződésben nincs rögzítve, hogy mikor, mennyit és mennyiért. (…)
A mi delegációnknak beszélni kell politikusan, átgondoltan, a mi országunk egész helyzetéről odakint. Arról, hogy ez a jobboldali opportunista elhajlás mibe vitt bele bennünket, hol tartunk jelenleg, milyen nemzetközi, pénzügyi nehézségeink vannak, beszélni kell arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának plénuma hívta fel a figyelmünket, hogy ezzel foglalkozzunk, Mikoján elvtársat ideküldték. Elkezdtünk komolyan foglalkozni, igen komoly erőfeszítéseket teszünk, elsősorban saját erőfeszítéseinkre támaszkodik, de ez olyan dolog, ami érinti következményeiben, ha nálunk hajók vannak, a többi népi demokráciákat. Mi ezt el akarjuk kerülni, és el is fogjuk kerülni. Ezért kértünk segítséget a szovjet, a román, a lengyel munkáspártoktól, és kaptunk is segítséget és kérünk tőlük is.
Véleményem szerint úgy ezt, ugyanígy teljes nyíltsággal, politikusan fel kell térni (sic!). Azt is meg kell mondani, hogy politikailag, gazdaságilag megváltozott nálunk a helyzet, helyes úton haladunk előre, meg vagyunk győződve a magunk igazáról, a párt egységes, de kell valami segítséget kapnunk a többi testvérpártoktól.
A testvérpártoktól miben kérünk segítséget? Ha tudnak, adjanak devizát, kölcsönt. Meg kell mondani, hogy a román elvtársak adtak aranyat.
Fel kell vetni azt, hogy adják meg azt, amiről az őszi tárgyalásokon szó volt. Szorosabb legyen a gazdasági együttműködés. Utasítsák az embereit (sic!), hogy ne hepciáskodjanak.
Meggyőződésem, hogy igen komoly eredményt lehet elérni, ha a kérdéseket így vetjük fel. Kell, hogy érezzék, hogy mi sem vagyunk merevek, a két ország, az egész szocialista tábor érdekében vetjük fel a kérdést.
Rákosi elvtárs:
Össze kell állítani a pontos anyagot, azokat a gazdasági követeléseket, amik fennállnak, politikusan megmutatni, hogy mi a helyzet. A 8 km kérdését (a Csehszlovákia által kért Duna-szakasz kérdését – a szerk.) nem tudjuk megkerülni.
(Hidas elvtárs: Én még azt is jobb megoldásnak tartanám, ha nyitva hagynánk a kérdést, kezdjenek építkezni, közben állapodjunk meg abban, hogyan tudnánk hozzáférni a Dunához. Ha mi azt mondjuk, hogy átadjuk a 8 km-t, lemondunk a Dunáról, lemondunk kb. 65 km-ről.)
Sokkal rosszabb, ha azt mondjuk, hogy ők kezdjenek hozzá a mi beleegyezésünk nélkül.
(Hidas elvtárs: Azt lehet mondani, hogy mi egyetértünk vele, kezdjenek hozzá.)
Ez még rosszabb, mintha azt mondjuk, hogy kezdjék el, és biztosítsák a magyaroknak a halászati, hajózási jogot. A Duna használatával járó jogok fennálljanak, bár a határ változatlan maradjon.
Ha ezzel megyünk, mindjárt megenyhül a levegő.
(Gerő elvtárs: Ne engedje a delegáció, hogy az egész kérdést napirendi pontként tárgyalják. Rákosi elvtárs, mint a delegáció vezetője összefüggően adja elő a mondanivalóját.)
Elmondjuk a 8 km-t is, nem úgy, hogy ha minden kötél szakad, akkor jövünk elő vele. Azt kikötjük, hogy szabad közlekedést és halászati jogot biztosítsanak a részünkre.
Pozsonyi követségre, ha súlyt helyeznek, bezárjuk. A magyar könyvkereskedést átadjuk nekik, vezessék őt (sic!). Utána ismertetjük a magyar összpolitikai helyzetet, és megmondjuk, hogy segítséget kérünk. Részben, hogy hajtsák végre a moszkvai megállapodásokat, részben, amit ezen kívül tudnak adni. A tankoknál megmondjuk, hogy formailag igazuk van, de át nem vesszük. Koksz előszállítását meg kell kísérelni.
A Politikai Bizottság az elhangzott vita alapján az alábbi határozatot hozza.
Helytelen lenne a Csehszlovákiával folyó tárgyalásokat csupán gazdasági jellegűnek tekinteni. A Csehszlovákiával való jó viszony elsőrendű politikai kérdés, mely mind a két nép számára a további egészséges fejlődés fontos feltétele.
Ennek megfelelően delegációnknak politikusan, átgondoltan kell felvetni jelenlegi helyzetünket. Ismertetni kell, hogy a jobboldali elhajlás milyen nehézségeket okozott politikai, ideológiai, gazdasági és különösen nemzetközi pénzügyi téren. Azt is el kell mondani, hogy a Központi Vezetőség 1955. márciusi határozata után politikailag és gazdaságilag megváltozott a helyzet, helyes úton járunk, és egy sor kérdésben előre is mentünk, de a gazdasági helyzet gyökeres megjavításához szükség van a baráti országok testvérpártjaitól segítségre is, mint ahogy azt a Szovjetuniótól, Romániától és Lengyelországtól kaptunk is.
Ki kell dolgozni pontosan azokat a gazdasági kérdéseket, amelyeket a tárgyalások során fel akarunk vetni (villamos energia, kohókoksz előszállítása, a tervhivatali elnökök moszkvai értekezlete megállapodásainak maradéktalan végrehajtása, 10 millió dollár kölcsön kétévi időtartamra valutába vagy aranyba stb.), valamint azt, hogy ezek ellentételeként mi mit tudunk adni.
A Politikai Bizottság elfogadja, hogy a Dunán építendő erőműhöz átadjunk Csehszlovákiának egy 8 km-es Duna-szakaszt azzal, hogy e részén a Duna használatára vonatkozó összes jogainkat (szabad közlekedés, halászat stb.) továbbra is élvezhessük.
A tárgyalások során – amennyiben a csehszlovák elvtársak felvetik – járuljunk hozzá a bratislavai konzulátus bezárásához, a Prágában működő magyar könyvkereskedés átadásához.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [6]