Nyomtatóbarát változat

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük azt a jegyzőkönyvet, amely Gerő Ernő miniszterelnök-helyettesi hivatalában 1953. április 18-án tartott értekezleten készült. A jegyzőkönyvből érdekes tanulságok adódnak. Kitűnik belőle, hogy a vállalkozással járó környezeti ártalmak java része már 30 éve is ismert volt a döntéshozók előtt. Szemlátomást azzal is tisztában voltak, hogy az építkezés a várható villamosenergia-hozamhoz képest rendkívül költséges. Ismerték a bal oldali vezetésű oldalcsatorna hátrányait, és gondoltak rá, hogy a Duna hajózható részének elvezetése indokolttá teheti a határ kiigazítását. Megtudjuk, hogy a csehszlovák fél már az ’50-es évek elején jóval lelkesebb volt a vízlépcsőrendszer tervezete iránt, mint a magyar, és türelmetlenül sürgette az egyezmény megkötését. A vízügyi tervezőapparátus a jelek szerint buzgón támogatta ezt az igényt, bagatellizálta a tervezet hátrányos következményeit, és elhamarkodott ígéreteket tett a partnereinek. Többször szóba kerül egy bizonyos Eliava elvtárs, a magyar vízügyi tervezők szovjet tanácsadója, de semmi nyoma, hogy a rezidens – akár a kereskedelmi hajózás érdekeire, akár más megfontolásokra hivatkozva – erőltette volna a terv megvalósítását, vagy hogy a szovjet kormány bármilyen más úton érdeklődést mutatott volna az ügy iránt.

A szöveget eredeti, pontatlan helyesírásához és mondatszerkesztéséhez híven közöljük. Csak ott igazítottunk egy-egy betűn, ahol az elírás súlyosan értelemzavaró.

---

SZIGORÚAN TITKOS Készült 12 példányban.

Jegyzőkönyv

mely felvétetett 1953. április 18-án a Dunai Vízierőmű kérdésében Gerő elvtársnál tartott értekezleten.

Jelen vannak: Gerő Ernő, Hidas István, Nagy Imre, Friss István, Czottner Sándor, Bebrits Lajos, Herczeg Ferenc, Bérei Andor, Némethy Béla, Szita János, Csergő János, Osztrovszki György, Karczag Imre, Mosonyi Emil (Vízerőmű Tervező Iroda), Varga Edit, Görgényi Dániel, Bartos István, Iliéi Vilmos (Vízerőmű Tervező Iroda), Soltész Károly elvtársak.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS:

Az elvtársakat üdvözlöm. Abból az alkalomból hívtuk össze az elvtársakat, hogy felmerült és folynak tárgyalások Csehszlovákiával, a Dunán létesítendő vízierőműveknek a kérdésében. Mint ismeretes ez a kérdés nem újkeletű, hosszabb idő óta foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A legutóbbi tárgyalások során a kérdés úgy vetődött fel, hogy ne csak mi építsünk vízierőművet a Dunán – ahogy ismeretes Visegrád, Dömös környékén –, hanem a csehszlovákok is építenének, illetve, hogy valamilyen formában, így vagy amúgy közösen építsünk. Vagy úgy, hogy közvetlenül közös legyen az építés, vagy úgy, hogy esetleg külön építünk, de mégis közös kérdések merülnek fel, mert a közös kérdések mindenképpen felmerülnek.

A mi megbízottaink tárgyalásokat folytattak a csehszlovák féllel és ezeken a tárgyalásokon – ahogy látom – a mi megbízottaink kb. elfogadták a csehszlovák félnek azt az álláspontját, hogy egy olyan csatornát létesítsenek a Dunán, amely a Duna vizét elviszi Csehszlovákiába és magyarán mondva egy hosszú darabon, 45 vagy 46 km, vagy mennyi lesz az – a Duna megszűnne magyar hajózható folyó lenni. Ez az úgynevezett baloldali vezetésű csatorna, amely Bratiszlava környékén indulna ki és Győr fölött torkolna vissza bele a Dunába.

Van egy másik variáns is, amit – amennyire én látom – a mi megbízottaink műszaki okokat nézve elvetnek. Ez a jobboldali vezetésű csatorna, amely magyar területen menne és amelynek az előnye a többi között az volna, hogy a Duna magyar folyó maradna ezen a szakaszon is, hajózható folyó. Sőt műszakilag, amennyire én látom, a másik megoldást tartják célszerűnek.

Meg kell mondani azt, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésénél nem lehet csak műszaki szempontokból kiindulni. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél együtt kell vizsgálni műszaki, általános-gazdasági – beleértve mezőgazdasági és öntözési és egyéb kérdéseket – és ezen kívül politikai kérdéseket is. Itt szeretném megmondani, hogy az előterjesztést, amit az elvtársak adtak emellett a legkevésbé kidolgozott rész az én megítélésem szerint: ez a hydrológiai, mezőgazdasági öntözéssel és talajvízszinttel stb. kapcsolatos kérdések, amelyekre az elvtársak az én többszöri felszólításomra nem adtak választ, végül nagynehezen kikapartam egy választ, ami azt hiszem, hogy nem válasz. Nem válasz, mert azt mondják az elvtársak – hát igen lehet, hogy 4-5 méterrel csökken a talajszint, dehát ez nem lényeges, mert úgyis öntözni fogunk. Szóval nyilvánvaló, hogy ezt olyan emberek írták ezt a választ, akik a kérdésnek ezt a részét nem ismerik, a másik részével foglalkoznak a kérdésnek. És itt meg kell hallgatni természetesen a megfelelő szakértőket, akik ezt a területet is ismerik. Szóval én szerettem volna bevezetni ezt egy pár szóval. Tehát a mai megbeszélésnek a tárgya a következő volna: (Persze nem döntéssel, mert mi ezt eldönteni nem tudjuk.)

Először baloldali, vagy jobboldali vezetésű legyen-e a csatorna. Én felvetném azt a kérdést, hogy feltétlenül kell-e baloldal, vagy jobboldal. Műszakilag nem képzelhető-e el olyan megoldás, ahol nincs se baloldali, se jobboldali vezetésű csatorna? Hanem a Duna jelenlegi medrét használják ki lényegileg csatornának. Ez az egyik kérdés.

A másik ezzel kapcsolatos kérdés, hát mondjuk összefügg vele, az az, hogy milyen rendszerű csatorna legyen, sok lépcsős, vagy lehetőleg kevés lépcsős-e? Mert ez is felmerül.

A következő kérdés, ami felmerül ezzel kapcsolatban, az, hogy milyen kihatással lesz ennek a csatornának a létesítése egyik, vagy másik módon a mezőgazdaságra az öntözés révén, azonkívül föl fog merülni az a kérdés, hogy amennyiben csináljuk ezt, hát hogyan csináljuk: mi külön a magunk részét, ők külön a saját részüket és csak egyeztetjük az érdekeinket, vagy együtt csináljuk az egészet, vagy esetleg mi külön a magunk részét és az övéket közösen és milyen legyen ezzel kapcsolatban a részesedés a villamosenergia ellátásban.

Maga a villamoserőmű rendszer ahhoz képest, hogy milyen hatalmas folyóról van szó és milyen kolosszális munkálatokról és beruházásokról, nem óriási – meg kell azt is mondani. Maximálisan 487 megawattot terveznek az elvtársak összességében, amelyből a Visegrádira esne 110, vagy 115, vagy 120 – e körül valami. Szóval a munkának a terjedelméhez képest nem óriási, persze hát ez nem a mi szakembereinktől függ, hanem részben, alapvetően attól függ, hogy a Dunának mekkora az esése, meg miegyéb. Szeretném, ha Osztrovszki elvtárs elmondaná, hogy mégis mi az ő álláspontjuk, hogy alakult ez ki, mit javasolnak, és azután a többi elvtársak is hozzászólnának.

OSZTROVSZKI GYÖRGY ELVTÁRS (Tudományos Akadémia):

Tisztelt elvtársak!

Az első észrevételem az lenne, hogy mi a tárgyalás menetét úgy gondoltuk, hogy először Gerő elvtárstól kaptunk volna direktívákat, és mivel a kérdést igen sok vonatkozásban Gerő és Friss elvtárs már előzőleg ismerte, ezért nem készítettünk egy olyan átfogó, egységes dokumentumot, amelyet kellett volna. Tehát ez az anyag ilyen szempontból nem ad egy teljesen átfogó képet, hanem bizonyos szempontból a főbb problémák kivonatát jelenti.

Mivel több elvtárs van itten, aki most először foglalkozik a kérdéssel, ha megengedi Gerő elvtárs én röviden összefoglalnám az eddigieket. Mint ahogy a problémák megoldását mi látjuk.

A Duna vízerő kihasználásának előzményeihez a következők tartoznak:

A vízerő kihasználásának ügyében annyi történt a múltban, hogy 25–26-ban épült ki a soroksári Duna-ágon a tasi vízierőmű, körülbelül fél megawatt teljesítménnyel, a vízierőművet azonban csak 1935-ben kezdték üzemeltetni, ugyanakkor megépül a kvassai zsilip is, ahol két ilyen szintén körülbelül összesen fél megawatt teljesítményű gépnek a helyét készítették el, azonban az erőmű máig sem épült meg. Csak a felszabadulás után álltak elő azok a lehetőségek, amelyek mellett a dunai vízerő szervezése erős fejlődésnek indult. Az első javaslatok a Vízgazdálkodási Hivatal, Mosonyi elvtárs részéről jöttek, 1948-ban, mint egy 60 megawatt teljesítményű visegrádi vízlépcső kiépítésével. A vízerőhasznosítás intézményes fejlesztése és az energiagazdálkodás megszervezésére a Minisztertanács 1951. közepén hozott egy határozatot, amely felállította a dunai vízerő kihasználásával kapcsolatos munkák vezetésére, előkészítésére a dunai vízerő bizottságot és elrendelte a Vízerő Tervező Iroda létesítését. A Vízerő Tervező Iroda 1951. május 2-án megkezdte működését, feltárta a vízfolyásaink elméleti vízerőkészletét, elkészítette a Duna magyar szakaszára vonatkozó vízlépcsőbeosztásokat, több változatban kidolgozta a Pozsonytól, tehát Duna–Morva beömléstól egészen Visegrádig a kihasználás szempontjából megépíthető vízerőművek terveit és a visegrádi dunai vízerőmű mellett létesíthető hidraulikus energiatározó tervét.

A Vízerő Tervező Iroda által feltárt dunai vízerőhasznosítási műszaki lehetőségeket a vízerő bizottság fölülvizsgálta, előzőleg ezt a kérdést igen alaposan konzultálta menetközben Eliava elvtárs is. Az építési anyagszükségletet, építési felszerelést, gépgyártási kapacitásigényeket, végül a kapcsolódó tudományos kutatási és a vízerőhasznosítással kapcsolatos energiagazdasági és gazdasági kérdéseket vizsgálta. Az előkészítő munka alapján a Minisztertanács múlt év májusában hozott határozatot a visegrádi dunai vízerőmű létesítéséről. A Minisztertanács határozata alapján 1952. júniusában kezdődtek a Duna–Morva torkolat visegrádi szakaszának vízerőhasznosítására vonatkozó közös magyar–csehszlovák tárgyalások, amelyek folytatólagos jellegűek és ez év második felében zárulnak le. A csehszlovák–magyar tárgyalások fő célja a visegrádi duzzasztási szint rögzítése, a Gerő elvárs által említett határok körül és a felső oldalcsatorna nyomvezetésének problémája. Csehszlovák, vagy magyar területen történő nyomvonal kijelölés, illetve egyéb variánsok megvizsgálása, többek között a Gerő elvtárs által említett, Dunában építhető vízlépcsők alternatívájának vizsgálata is.

A végrehajtott vizsgálat és tárgyalások alapján ma az a helyzet, hogy a kérdéses Duna-szakasz egy Visegrádnál létesítendő, mintegy 110-120 megawatt teljesítményű vízierőművel, továbbá a Pozsony-szaki szakaszon mintegy 310-350 megawatt teljesítményű vízerőmű építéséről lehet szó. A csehszlovák elvtársak általában magasabb számokkal számolnak úgy teljesítményben mint kilowattórában és az ellenőrzésekből az látható, hogy bizonyos szempontból nem elég óvatosan számolnak, hatásfok, vagy egyéb veszteséget nem vesznek tekintetbe. Tehát ezért a mi számaink egy kicsit óvatosabbak. A visegrádi vízerőmű fenti teljesítménye tehát 120 megawatt a 108 és fél méteres Adria fölötti duzzasztásra érvényes.

Csehszlovák elgondolás szerint Visegrádon egy kisebb, körülbelül 107 és fél duzzasztási szint megvalósítása lehetséges és így részükről felmerült egy Komáromnál felépítendő vízlépcső terve is. Ez a 107 és fél kb. egy 80 megawatt teljesítménynek felel meg, a mi tervezett 120-unkkal szemben. Mi a komáromi vízlépcsővel szemben foglaltunk állást, mert szerintünk nem gazdaságos, az esés igen kicsiny, túl nagy gépméretek és túl lassú fordulatú gépek jönnek ki, tehát túlságosan nehéz megkonstruálni. A visegrádi vízerőmű kiépítésére vonatkozó minisztertanácsi határozat kimondja, hogy a vízerőmű építését a második ötéves terv első felében meg kell kezdeni. Ezt veszélyezteti az, hogy a csehszlovák tárgyalások felvétele több, mint egy fél évet késett a hidrológiai munkálatok, részben fúróberendezés, részben káderhiány miatt kb. egy szezonnal elmaradtak. Végül sem a káderlétszám, sem pedig a megfelelő szervezeti forma nem áll még a szükséges mértékben rendelkezésre. A visegrádi erőmű második ötéves tervben történő befejezése csak úgy látszik biztosíthatónak, ha azt már a mostani előmunkálatokban is, mint pedig később kb. a sztalinvárosihoz hasonló mozgósítás mellett valósítjuk meg és a dunai vízerőmű építése így – amint a választási felhívásban is kijött – a második ötéves tervünk egyik központi beruházásává válik.

Gerő elvtárs által felvetett variációkkal kapcsolatban az eddigi vizsgálatok szerint a Dunában létesített lépcsők, tehát az ötlépcsős dunai megoldás lényegesen drágább, mint az oldalcsatornás megoldás, ezért a bizottság ezt a variációt, tehát a Duna-mederben építkezni, nem javasolta. Különösen alapozási költségek miatt és ezen kívül ugyancsak rendkívül nagy gépméretek és kis esés miatt. A visegrádi és a felső-dunai vízerőművek összesen évi 3000 millió kilówattóra energiát juttatnának a két népgazdaság számára, amely évente kb. 4 millió tonna 3000 kalóriás szénnek felel meg.

A vízlépcsőkkel felduzzasztott magas vízszint lehetővé teszi, hogy vízemelés nélkül jelentős területek gravitációsan lehessenek öntözhetőek. Ez áll különösen a felső-dunai erőműrendszerre, ahol kellő kiterjedésű öntözésre alkalmas terület is rendelkezésre áll. A visegrádi duzzasztás körzetében, miután a Duna itt viszonylag keskeny völgyben folyik, az öntözési lehetőségek mérsékeltebbek. A visegrádi duzzasztással kapcsolatban mintegy 10.000 hektár, a felső-dunai szakasszal kapcsolatban, mintegy 350.000 hektár terület öntözhető. Az öntözőterületek országokkénti megoszlása pedig: Magyarországon 90.000 hektár. Csehszlovákiában 277.000 hektár.

A fenti területek öntözéséhez szükséges vízmennyiség 220-230 köbméter másodpercenkénti értékre adódik. Hajózási szempontból előny, hogy megnövekedik a hajószélesség a vízmélység, továbbá csökken a vízsebesség. Ezek a változások megjavítják a hajózástechnikai viszonyokat mindkét vezetésű csatorna (baloldal jobboldal) esetén és növelik a hajóút áteresztő képességet. A hajózás szempontjából számbevehető előnyös változások elsősorban a Gönyű feletti Duna-szakaszon jelentősek. A hajózástechnikai viszonyok javulása kellőképpen ellensúlyozza azt a hátrányt, amit a duzzasztóműnél az átzsilipelés idővesztesége jelent. A felső-Duna szakaszon a hajózásra is alkalmas üzem vízcsatorna létesítése elsőrendű érdeke a hajózásnak. A hajózás szempontjából a vontatási ellenállás csökkentése igen jelentős előny. Folyamszabályozási szempontból a létesítmény előnyei elsősorban abból származnak, hogy nem kell megépíteni és fenntartani azokat a folyamszabályozási műveket, amelyeket a hajózás érdekében az új művek megépítése nélkül feltétlenül létesíteni kellene. A duzzasztó térben a mérsékeltebb vízszintingadozás és a víz kisebb sebessége következtében a folyamszabályozási művek rongálódása és így a fenntartási költsége lényegesen kisebb. A vízerőhasznosítással kapcsolatban egyéb problémák – bár a dunai vízerőművek kiépítése méreteinél fogva már a természetátalakítás fogalom-körébe tartozik – kétségtelenül megállapítható, hogy az ország éghajlatára befolyással nem lesz. Az árvizek levonulása szempontjából a felső-dunai oldalcsatorna létesítése hátránnyal nem jár, sőt az oldalcsatorna a mindenkori dunai árvizeket ezen a szakaszon a csatorna teljesítményével, tehát 2.000 köbméter másodpercenkénti vízlebocsátással csökkenti. Tény az, hogy a felvízcsatorna mentén az árvédelmi biztonság szempontjaira különös gond fordítandó. Ez a gondoskodás azonban különös technikai problémát nem jelent. A visegrádi szakaszon árvízvédelmi szempontból annyiban romlik a helyzet, hogy tartósan a legnagyobb árvízszint feletti magasságban kell a duzzasztó vízszintet tartani, és így az árvédelmi töltések különleges megerősítésére van szükség. A visegrádi duzzasztás körzetében talajvízemelkedéssel kell számolni, ez a körülmény magyar oldalon elsősorban Esztergom város belsőségeire, az egyes ipartelepek helyzetére van kihatással. (Elsősorban az esztergomi gépgyárnál, Lábatlannál és Komáromnál.) A csehszlovák oldalon esetleg a mezőgazdaságra is komolyabb kihatással lehet. Ennek mértékét most még pontosan felmérni nem lehet, a hidrogeológiai tisztázás 1953. júliusában és részben ez év végén zárul le. Tény, hogy a csehszlovák földművelési kormányzat bizonyos óvatosságot ajánl a magas visegrádi duzzasztási szint tekintetében, tehát a mi 108 és feles Adria fölötti duzzasztási szintünkkel szemben 107 és félről kaptunk tájékoztatást. Az állandó magas duzzasztási szint a környező mélyebb terület belvízvédelmi helyzetét nehezíti, ennek elhárítására a belvízcsatorna-hálózat bővítése, szivattyútelep bővítése, illetve új szivattyútelep építéséről kell gondoskodni. A felső-Duna szakaszon a jelenlegi dunameder vízhozamának jelentős csökkenése következtében a Szigetközben a talajvízszint sülyedése várható. Ennek mértéke a hidrogeológiai feltárási munkák befejezéséig pontosan nem állapítható meg, nagysága 1-3 méter között valószínű. A talajvízszint lesüllyedése Szigetköz belvízvédelmi veszélyességét mindenesetre csökkenteni fogja. A Szigetköz hosszában különböző szakaszokon, különböző módon befolyásolja, vagy nem befolyásolja a talajvízszint állását. Ezen a területen az öntözővíz szükséglet biztosítására és a kishajózás számára is alkalmas öntözőcsatorna létesítése van tervbe véve.

A vízerőhasznosítás jelentősége a SZU példája nyomán a népi demokratikus országokban mindinkább előtérbe kerül. Bár Magyarország nem rendelkezik olyan vízenergiakészlettel, mint a SZU, kisesésű folyamú vízerőművek lehetőségei tekintetében mégis viszonylag előnyös helyzetben vagyunk. A dunai vízerőhasznosítással kapcsolatos magyar–csehszlovák tárgyalásokon kiderült, hogy a csehszlovák fél a dunai vízerőhasznosítást olcsó energiatermelési lehetőségnek tekinti. (GERŐ ELVTÁRS: Mi a drága, ha ez olcsó? Feltételezem, hogy a Vág-vonal azért olcsóbb nekik.) osztrovszki elvtárs: nem, egyes helyeken nem olcsóbb. Csehszlovákia 33 erőművet épít jelenleg, de körülbelül 25.000 forint/kilowatt beépített költségig mennek el. Tehát 120.000 csehszlovák koronáról beszéltek – nem hivatalosan – ami kétségtelenül, egy igen magas érték. Ezzel szemben a felső-dunai vízerőhasznosítás fajlagos költsége ennek a határértéknek alig több, mint az 50%-át jelenti, tehát ők kb. 16-17. 000 Ft/kilówattal számolják a csatorna költségeit. (GERŐ ELVTÁRS: most nálunk a hőerőműveknél mennyi a beruházás fajlagos költsége?) Bányával együtt körülbelül 5-6.000 Ft országos átlagban. A helyesebb szén 6-7.000 Ft/kilówatt. Ezt a kérdést elég nehéz számolni, mert nincsenek egységes szempontok. Tehát Visegrád költségei mindenesetre kb. 10-20.000 Ft körül adódnak kilówattonként. A tervezett vízierőművek mielőbbi kiépítése úgy az energiaszükséglet biztosítása, mint a bányászat tehermentesítése szempontjából jelentős mindkét ország népgazdaságára.

A dunai vízerőmű kérdésében három kormánydelegációs ülést és hat műszaki delegációs ülést terveztünk. Tehát ez a múlt év júliusi megállapodásnak a munkaterve. Ezekből egy kormánydelegációs ülést tavaly júliusban tartottunk, további három műszaki delegációs ülés folyt le szeptemberben, novemberben és márciusban. A többiek vannak még hátra. Ezeken készítjük elő az évvégi kormánydöntéshez a problémákat. A most következő kormánydelegációs ülésnek a feladata az, hogy állást foglaljon a csatorna magyar, vagy csehszlovák oldali nyomvezetésének kérdésében, tekintve, hogy az előző variációk már kiszűrődtek. (Tehát a mindkét oldali és mederbeni.) Az eddigi tanulmányok és vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a baloldali vezetés mintegy 4-5%-kal gazdaságosabb és amellett üzemi megtakarításokat és néhány műszaki előnyt is jelent. Csehszlovákia, mindent egybevetve 15%-os megtakarítást állít a baloldali vezetés esetén a jobboldali vezetéssel szemben. Tehát felhatalmazást kell kapnunk arra, hogy milyen állást foglaljunk a nyomvezetés kérdésében, ami a csehszlovák felet, vagy esetleg a magyar felet is egyelőre csak arra jogosítja fel, hogy a tervezéssel foglalkozzon és a tervezést megkezdje. Erre azért van szükség, mert a nyomvezetés kijelölése nélkül nagyobb arányú előmunkálatokat végrehajtani nem lehet, illetve igen költséges volna. A műszakilag helyesebb változatot ki kell tehát jelölni, hogy a tervezés és a nagy költségeket jelentő előmunkálatok már ne minden változatra vonatkozzanak, készüljenek. Ebben kell tehát legközelebb döntést hozni, illetve Prágában javaslatot. Ez még természetesen nem jelent építési kötelezettséget, vagy építéshez való hozzájárulást, akár melyik fél részéről.

A második kérdés, amelyben felhatalmazás szükséges és utasítás szükséges az, hogy melyek lehetnek azok a témák, amelyeknek tárgyalására előkészítési jelleggel már most kellene felkészülni, hogy majd az év vége felé, a kormányokhoz esedékes előterjesztés érdekében a kivitelezés kérdései is tisztázhatók legyenek. Ezeket a témákat az I. és a VIII. fejezetben foglaltuk össze.

Vagyis röviden: a tárgyalás alapelveinek rögzítése, amely bár elsősorban műszaki jellegű probléma, azonban úgy gondoljuk, hogy ilyenfajta alapvető problémákat fel kellene vetni–. A második a baloldali építés kivitelezésének feltételeit megvizsgálni, különösképp a magyar részről. A csatorna és vízkiviteli művek kezelésére vonatkozó különjog kérdése, az energiaelosztás problémái, a létesítmény összekapcsolása egyéb népgazdasági ágakkal. Tehát ez a két témakör, amelyről a következő tárgyaláson szó kerülne, az elsőben döntési jelleggel, illetve kormányok felé javaslati jelleggel, a másodikban pedig tájékoztatási jelleggel. Ezen kívül úgy gondoljuk, hogy a mi bizottságunk hatáskörét meghaladó probléma is jelentkezik, amelyet felsőbb síkon kellene intézni, ez pedig a művek kivitelezésének ütemezési problémája. Elvileg megvizsgálandó lenne, hogy a visegrádi vízerőmű és a csatornaerőmű mellett – különös tekintettel a forgalmi érdekekre – nem volna-e legalább hasonló sürgős, vagy sürgősebb, vagy egyidőben építendő a Duna–Odera csatorna. Ez egy olyan horderejű kérdés, amelynek számszerű részét még nem ismerjük, azonban nyilván a felső csatorna kérdésével azonos nagyságrendű. Tehát amennyiben forgalmi szempontból kívánatos lenne a Sz. U-ban kialakult most már Baltikum és Fekete-tenger közötti víziút rendszernek egy ellenkező víziútját megteremteni a Fekete-tenger Duna–Odera csatornán keresztül, ismét a Baltikum irányában. Ezt a problémát ütemezés szempontjából szintén meg kellene vizsgálni. A fenti kérdések igen bonyolultak és igen jelentős népgazdasági kihatásai vannak, ami a második 5 éves terv célkitűzéseit döntően befolyásolja, ezért szükséges, hogy már most felvessük a fenti, vagy a bizottság által szükségesnek tartott problémákat, hogy a következő 4–6 hónapban az előkészítő munkálatokat a legmesszebbmenően meg lehessen kezdeni, hogy minél több idő maradjon a kivitelezési időszakra.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Kívánnak-e az elvtársak kiegészítést tenni?

MOSONYI EMIL ELVTÁRS (Vízerőmű Tervező Iroda):

Az egyik kérdés az: hogy viszonyulnak egymáshoz a Duna felső szakaszának kihasználási lehetőségei? E tekintetben a legelső tárgyalások alkalmával megállapodtunk a csehszlovák elvtársakkal, hogy részletes dokumentációt készítünk arra a három alternatívára, ami szóbajöhet e tekintetben.

Az egyik az, hogy magát a Dunát lépcsőzzük, a másik, hogy a vizet megosztjuk és két oldalon vezetjük csatornába és a harmadik, hogy egy oldalon vezetjük csatornába. Ezek a vizsgálatok a következő végeredményt hozták: a Duna Pozsony–Szap közötti szakaszának mederbe épített folyami vízlépcsőkkel való hasznosítása az egyéb rendelkezésre álló lehetőségekhez képest gazdaságtalan megoldás és emellett olyan további hátrányai vannak a folyami vízlépcsős vízerőhasznosítási módnak ezen a Dunaszakaszon, amelyek mind a mezőgazdaság, mind a hajózás szempontjából kedvezőtlen hatásúak.

A Szigetköz és a Csallóköz altalaját többszáz méter vastag kavicsrétegek alkotják. A Dunából elszivárgó víz ezeken a durva kavicsrétegeken át a Szigetközre áramlik, ami erről a keresztszelvényről is nagyon jól látható, ahol is a Duna legmagasabb árvize és azután a kialakult talajvízszint most már megállapított mértéke – ami sajnos a feljegyzésbe nem került bele – végül a mosoni dunaág keresztszelvénye, amiből kiderül, hogy sok helyen vízfakadás van, amint azt valóban észlelték is. Ez a oka amiért a Dunába magas duzzasztóműveket nem lehet megépíteni. A csehszlovák elvtársak és a mi közös véleményünk szerint, ha a Dunát akarjuk vízlépcsőzni, akkor legfeljebb a meder partjai közötti duzzasztást szabad csinálni, olyant mint amit a Tiszával kapcsolatban is terveztünk, ahol Tiszalöknél sem léptük ki a meder partszéleit, jóllehet, Tiszalöknél sokkal kedvezőbbek a talajviszonyok, mint itt. Ennek következtében tehát csak sok alacsony lépcsővel lehet. Ebből következik, hogy a kihasználható energia csak kb. 50-60%-a annak az energiatartalomnak, amelyet oldalcsatornás megoldással ki lehet venni.

A másik körülmény az, hogy a Duna itt nagyon sok ágra szakad, nem úgy ahogy ezen a rajzon látszik – és ennek következtében nagyon sok medret kell párhuzamosan szigetelő módon elzárni a durva kavicsba, ahol a fenékszigetelést és egyebeket, nem mondjuk, hogy nem lehet, csak rendkívül körülményes és világviszonylatban is alig található módon lehet megoldani, ami miatt kiderül, hogy ennek a megoldásnak a költsége jóval nagyobb és rendkívüli műszaki problémákat jelent, s közben a termelt energia legfeljebb 50-60%. Ezt részletesen kidolgozta a csehszlovák fél, tőlük függetlenül mi is, a dokumentációt kicseréltük és megállapodtunk abban, hogy ez elvetendő megoldás. Nem beszélve azután a hajózási nehézségekről, amelyekről – ha az elvtársak kívánják – majd részletesebb felvilágosítást tudok adni.

A másik megoldást, hogy kétoldalt vezessük a vizet, ez egyszerűen összehasonlítható az egyoldali megoldással, a következő meggondolással: hidrogeológiailag, talajvíz áramlása és minden szempontból minthogy burkolt csatornába vezetjük a vizet, mindegy, hogy két oldalon vezetjük, vagy egy oldalon, ebből az következik, hogy egyszerűen mind a két esetben ugyanazok a műszaki és szakproblémák – a szövegbe nagyon sokszor bekerült tévesen az a műszaki szó, mi mindenesetre szakproblémát értettünk alatta, tehát beleértettük a meliorációs egyéb kérdéseket is. Tehát szakproblémák kb. egyformák, ugyanakkor, amikor a költség nyilvánvaló jóval nagyobb, mert két kisebb csatorna költsége jóval nagyobb, mint egy nagyé. Ezt is összehasonlítottuk a csehszlovákok – tőlünk függetlenül kidolgozott – dokumentációjával, mi is dokumentációt készítettünk. Az összehasonlításból kiderült, hogy ugyanakkora energiamennyiséget kb. 30-40%-os költségtöbblettel lehet elérni. Tehát hogyha valamelyik népgazdaság, vagy a két kormányzat vállalná, hogy azért, hogy a hajóút ne kerüljön el egyik ország területéről, ugyanazt az energiatartalmat akarná hasznosítani, akkor 30-40%-os költségtöbblettel, a műszaki problémák azonossága mellett vállalhatja.

Marad a harmadik megoldás, az egyoldalú vezetés kérdése. Az egyoldalú vezetés kérdésében az öntözhető területek azért egyformák – bármelyik oldalon is legyen az üzemvíz csatorna – mert már a legelső ülésen is rögzítettük azt a kívánságunkat, amit Csehszlovákia is akceptált és ők is így kívánták azután a maguk részére, hogy bármely oldalra is jönne a döntés, a másik félnek megvan a joga, hogy a saját területén kis hajózással megoldható öntözőcsatornát létesítsen. S minthogy Csehszlovákiában ötször akkora az öntözhető terület, mint a magyar oldalon, ebből az következik, hogy az a műszaki megoldás származik – ha országhatárt e pillanatban nem nézem – hogyha a csehszlovák oldalon vezetem, akkor a magyar oldalon egy kisebb kapacitású öntözőcsatorna kell, ha a másik oldalon vezetem, akkor viszont a csehszlovák oldalon kell egy nagyobb kapacitású öntöző csatorna. Ha a kétoldali megoldás összehasonlítását mélyebben nézzük, akkor eljutunk a hidrogeológiai kérdésekhez s az volna a másik dolog és a meliorációs kérdés, amiről ha szabadna, mint második témáról röviden beszámolni.

Ha a hidrogeológiai kérdéseket és a meliorációs kérdéseket, mint központi kérdésnek tekintjük, már az ügy kezdete óta és, hogy e tekintetben nem tudunk olyan eredményekről beszámolni, mint a többi kérdésben, az két okból következik:

Az egyik az, hogy a munkálatokban késésbe vagyunk, mindkettőnk hibájából a csehszlovák fél és a saját hibánkból is késésben. A másik ok az, hogyha meg késésben sem volnánk, ez a legfontosabb és legnehezebb kérdés, úgyhogy erre végleges véleményt adni csak a dolgok tanulmányozása után és kiértékelése után lehet. Azonban bizonyos kvalitatív megállapításokat már messze túlmenően azon, mint ami a feljegyzésben volt, lehet most tenni és azt adatszerűen leszek bátor bemutatni.

Azt azonban szabad legyen előre kihangsúlyozni, hogy e tekintetben nincs különbség lényegesen – majdnem elhanyagolható – a jobb, vagy baloldali változat között. Miért? Azért, mert mindkét esetben a vizet Pozsonynál egy magas duzzasztással vesszük ki, tehát ebből következik, hogy a Pozsonyi duzzasztó, amely ott az ábrán látható és amelynek a duzzasztási szintje, egy általunk bizonyos mértékben nagyon erős kritikának alávett duzzasztási szint, mert komoly problémákat okoz Pozsonynál, amit a csehszlovák elvtársak bizonyos mértékig lekicsinyelnek – és e körül voltak viták – ez a duzzasztás egyformán érvényesül a környezetre és távolabbi kihatásaiban, akár baloldalon van, akár jobboldalon. Akár baloldalon megy a csatorna, akár jobboldalon, egészen az erőműig egy teljesen elszigetelt csatornába vezetnénk a vizet – tehát e tekintetben megint mindegy, hogy baloldalon, vagy jobboldalon megy, mert az itt szigeteken vezetett víz, vagy itt szigeteken vezetett víznek (valószínűleg a térképről magyaráz) a környezetre nincs kihatással, tehát a környezetre tulajdonképpen az üresen maradt dunamedernek és esetleg talajvíztáplálás számára is felhasznált öntözőcsatornáknak van szerepe. A további kérdés az tehát e tekintetben és ha tovább megyünk végig kiderül az, hogy a két megoldás nagyjából ugyanazt az állapotot hozza létre. Ezért indultunk ki a csehszlovák elvtársakkal egyetértésben abból, hogy tulajdonképpen megnézzük a két megoldásnak előnyeit, hátrányait, mert a közben kivizsgálandó hidrogeológiai és meliorációs problémák, azok egyformán érintett kérdések mindkét megoldásnál, tehát tulajdonképpen az, hogy a végén a népgazdaságok elhatározzák-e, hogy ezt a művet megvalósítják, milyen mértékben és milyen ütemezésben, az nem attól fog függni, hogy bal, vagy jobboldalon megy, hanem hogy egyáltalán lehet-e úgy, ahogy azt elképzeltük, ami a hidrogeológiai vizsgálatokból fog kiderülni.

Most szabad legyen miniszter elvtársnak a kérdésére, ami elevenére tapint az egész problémának, egy néhány olyan adatot adni, amelyek nem olyan – adatok, amelyekből végeredményt lehet vonni, de lényegesen összeszűkítik azt a problémakört, amit vázolni tetszett.

Szabad legyen megnézni – mondjuk pl. azt az esetet – hogyha a csatorna a Duna jobboldalán vezetne, magyar oldalon. Itt vannak a kedvezőtlenebb esetek, azt hiszem hidrogeológiai szempontból, vagyis úgynevezett egylépcsős megoldás, mert ennek az a hátrányossága, hogy egy helyen van nagylépcső, tehát a talajvíztükörbe hirtelenebbül okoz változást, míg ezzel szemben a két, vagy többlépcsős megoldásnál a vízszintek jobban simulnak a terephez. Tehát kiindulva a kedvezőtlenebb változatból a következőket lehet megállapítani:

Először is a Szigetköznek azon a részén, ami a csatorna torkolata alatt van, semmiféle változás nem fog bekövetkezni. Ez egy nagyon lényeges szempont. Bizonyos mértékig ez egy előnynek az elmaradása, mert ha a csatorna távolabb csatlakozna bele jobb volna a helyzet esetleg, még ezt vizsgáljuk, mert hiszen itt a szigetközön nagy a fakadóvíz elvezetés, belvízproblémák vannak, ezek továbbra is ugyanúgy fennmaradnak.

Jön a következő szakasz, innen az erőműig. Ezen a szakaszon a Dunában egy minimális vízállás lesz, mert itten alig hagyunk benne vizet, vele szemben az üzemvíz csatornában annak a normális alvízszíne fog kialakulni, amely mélyebb mint a Dunának a magasabb vizei, de ugyanakkor jelentékenyen magasabb, mint a Dunának e kis vizei. Ebből következik – amint mindjárt egy keresztszelvényen bemutatom – hogy ezen a szakaszon határozottan kedvezőbb mértékben – még egy darabig az erőmű fölött is, mert oda is kiterjed ennek a víznek a hatása – kedvezően fogjuk befolyásolni a talajvíz alakulását, nem tudom mennyivel kedvezőbben, de bizonyosan kedvezőbben, mint eddig volt. A felső szakaszon kb. az erőtelep fölött lévő néhány km-től, egész a vízkivétel környezetéig kedvezőtlenül fogjuk, mert itt elvontuk a vizet, a dunavíz tükrét leszállítottuk, a talajszintet lesüllyesztettük, igaz, hogy ezt némiképp kompenzálni lehet majd ezen a részen a mosoni dunaág szintjének egy bizonyos mértékű megemelésével. Közvetlenül ezen a területen már megint nem olyan kedvezőtlen a hatás, mert kompenzálja a vízelnyomás talajvízszint süllyesztő hatását. Hogy erre számottevő eredményeket is adhassak, ahhoz ezt a keretszelvényt kell bemutatnom, amely egészen pontosan rávilágít már bizonyos körülményekre. Ez a metszet Dunaremeténél van, vagyis azon a helyen, ahol a csatornába, a magyar oldali változatnál az erőmű volna. Ezen a helyen három alternatívát vázoltunk fel: így folyik a Duna, itt van a mosoni dunaág és sárgával berajzoltam az alvíz csatornát. Ha megnézzük a kapcsolatukat, akkor a következő érdekes, eléggé összeszűkített adatok jönnek ki. A Dunának eddig kis vízállásnál ez volt a szintje és ezt a szintet kellett összekötni a mosoni dunaág legalacsonyabbik vízszintjével és gyakorlatilag ez a közel egyenes talajtükör alakult ki, ez igazolt tény, amelyre talajvíztérképek is vannak, mert a durva kavicsban kb. ez a kialakulás. Erre rendkívül sok adat van. Hogyha ennél magasabb dunavizek vannak már lényegesen, akkor komoly károkat okoz a talajvíz, mert akkor már a terepet megközelítő, sőt a terepet metsző vízszintek alakulnak ki ezen a szakaszon. Most nézzük meg mit okoz az alvízcsatorna. Az alvízcsatorna ezen a szakaszon – ha én egy alacsony, mosoni dunaági vízszintet tartok – akkor gyakorlatilag ugyanazt a vízszintet egész kis különbséggel, itt 80 cm, itt pedig a terep felszíne alatt van a talajvíztükör három és félméterrel, termőréteg fél méter és egy méter között váltakozik, tehát az alacsony víztükör állásnál nincs meg a kapilláris kommunikáció és a növényzet teljesen a felsőtalaj termőrétegéből táplálkozik, ebben az esetben itt ez a 80 cm süllyedés az alatta lévő nem kommunikáló talajnál egyszerűen nem számít. Na de változtatni is tudunk, ha ez nem volna kielégítő, mert a mosoni dunaág szintjének különböző mértékű megemelésével el lehet érni azt, hogy a talajvizet itt ilyen mértékben emeljük fel, hogy ez kb. a régi vízszintnek feleljen meg. Tehát az alvízcsatorna szakaszának nagy részén és az erőmű környezetében az alvízcsatorna és a mosoni dunaág között az eredeti talajvíztükröt tudom visszaállítani, vagy még ha kell, annál magasabbat is. Ellenben ha megnézzük itt a dunafenék most már kedvezőtlenebb lesz a talajvízszint kialakulása, mégpedig lesüllyeszti az eddig kialakult legalacsonyabb talajvízszintet a Duna környezetében, 2 méterrel, hozzátéve azt – ezt vizsgáljuk most alaposan – hogy hol van ennek káros hatása, mert ahol nagyon sekély a termőréteg és egész durva a kavics, ott megszakad már bizonyos szinteknél úgyis az a kapilláris összeköttetés, tehát tulajdonképpen már jelenleg is bajok vannak. Alacsony vízállás lesz és akkor öntözéssel be kell táplálni és emellett a vízszint mellett úgy be fogjuk táplálni és a veszteség ugyanannyi lesz elszivárgás révén, mert nincs meg a kommunikáció a vertikális áramlás szabja meg a talajvízszint veszteséget, amely a magasságtól mostmár független. Ha pedig ennél magasabb vízszintek vannak, akkor meg nagyon előnyös helyzetet teremtettünk, mert jelenleg katasztrofális viszonyok tudnak előállni a Szigetközben.

Ha ezzel szemben a csatorna a cseh oldalon volna, tehát a Duna balpartján, akkor ebben az esetben ha a Duna legkisebb vízhozamához hasonló vízszint és a mosoni dunaág legkisebb vize adná a most már lényegesebben lesüllyesztett talajtükröt, amelynek az értéke megállapítottnak tekinthető, és adataink vannak arra nézve, hogy ezt így lehet összekötni, csak azt nem tudjuk megmondani, hogy mezőgazdaságilag ennek pontosan mi a kihatása, ezt most talajkutatásokkal és egyéb vizsgálatokkal kívánjuk az év végéig felderíteni. Ezen azonban bizonyos mértékig ismét javítani lehet azzal, hogy ha a mosoni dunaágban egyrészt felemeljük a talajvíztükröt, amely egy részén ugyanolyan állapotokat, esetleg egyes részein kedvezőtlen állapotokat tud előállítani, megjegyezve azt, hogy ezeken a szakaszokon is a felső termőrétegnek, amelyik tömör, kis hézagtartalmú, agyagos rétegből áll, a Szigetköz jelentékeny részén, annak öntözővíz táplálása megtörténhet és azon öntözővízből annyit tudunk hasznosítani, mint jelenleg is hasznosítva van alacsony talajvíztükör állásnál, amikor már kapilláris összeköttetés úgy sincs meg. A Szigetköz jelentős részét sekély termőrétegű talajok foglalják el, amelyben itt-ott kibukkan a felszínre a homok és a kavics és ennek olyan látható eredményei vannak, hogy az egyes magasabb helyeken néha a víz felfakad anélkül, hogy a mélyben megjelent volna a Duna vize.

Nyilván, hogy ez a rövid beszámoló távolról sem elégítheti ki az igényeket, de éppen azért, ha valami kérdés felmerül az elvtársak részéről, szíveskedjenek feltenni, a vizsgálatok most folynak és talán van néhány olyan dolog, amire választ tudok adni. A Hanság kérdésével, a Hanság öntözésének és talajvíz alakulásának kérdésével foglalkozunk és foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen csatornarendszerrel lehet a vizet táplálni. Az a felfogás alakult ki eddig, hogy a hansági főcsatorna, amelyik a hansági teknőnek a legmélyén vonul el, annak az északi oldalára eső területeket, továbbá a szigetköz területeket érdemes és helyes lesz a magyar főcsatornától, a csehszlovák oldali változatnál magából a Dunából kiindítandó csatornákból ezt a területet öntözni, viszont a hansági főcsatornától jobbra eső területeket a Földművelésügyi Minisztérium a Rábából való öntözéssel koncentrálja. Ha az a víz nem volna elég, akkor minden esetre innen lehet vizet szivattyúzással még erre a területre is bevezetni. A területeket egyelőre egészen durván adták csak meg. Magyar területeken 60-90-100 ezer kh öntözésére vonatkozó adatokat kaptam eddig, a csehszlovák területen pedig 250-300 ezer kh-t kaptam meg. A (GERŐ ET: szóval magyar területen mennyit?) 60-90 ezerig, én egy kicsit keveslem. Mi a csehszlovákok felé – függetlenül attól, hogy a tárgyalások hogy folynak előre – én nagyobb számokat adtam meg, úgy hogy kb. 100.000 hektár az út biztosítása érdekében.

Fölmerül az a kérdés, hogy fogjuk a kilówattórákat termelni, nehogy később legyen olyan zavar, hogy „ha megint el akarunk vonni vizet”. Még nagyobb számot adtunk, a csehszlovák elvtársak kisebbet, s most steigerolnak. A múltkor 100 köbméter/szekundumot említettek, most pedig 160 köbméter/szekundumot kérnek ők. Ezt én azért tartom túlzottnak, mert túl nagy fajlagos öntözőút szükségletére vezet, de hát nem ismerem az ő terveiket, még részleteiben nem lehet kritikát alkalmazni. A hidrogeológiai vizsgálat tekintetében jelenleg úgy haladunk a felső részen, hogy 43 talajvízészlelő kútban végzünk megfigyeléseket ami helyszínrajzon van feltüntetve s a talajvizet észlelő kutakat tovább figyeljük, ugyanakkor a hidrogeológiai, geológiai és talajmechanikai mintavételek folynak és úgy véljük, hogy azokra a kérdésekre, hogy már megállapítható 1-2 méteres, néhány centiméteres vízszint emelkedések és vízszint süllyedések hol fognak zavart okozni, milyen mértékűt, továbbá hogy lehet ezt öntözővíz, vagy talajvíztáplálással javítani. Ezt úgy reméljük, hogy az év végére pontosan meg tudjuk válaszolni.

GÖRGÉNYI DÁNIEL ELVTÁRS: (Országos Tervhivatal)

Én arra szeretnék rámutatni, ami kimaradt a Mosonyi professzornak az előadásából, hogy a régi Duna-mederben nem szűnik meg a víz. Ott hiány lesz és kicsiny víz lesz és ezt be kell osszuk, szóval úgy kell tekintsük, hogy milyen időszakokban. Ha mi a Duna vízállásos grafikonjait vesszük, különböző nedvességű években és fel van dolgozva egy grafikon összehasonlítva a 2.000 m3 vízkivétellel, akkor azt látjuk, hogy nedves években 1940-ben még a 2.000-en kívül 5.000 m3/szekundum víz jött le Dunaremeténél. Továbbmenve még a nedves években is, de a száraz években is a 2.000 m3-en felül jött le 1.000-1.800 m3/sec. Most ehhez tudnunk kell azt, hogy a dunaremetei víz-mércének a szelvényében 1.800 m /sec. vízmennyiségnél a Duna kilép a medréből. Ez megfelel 350-360 mérce magasságnak. Tehát a 350-es vízen akkor gátak közötti fedezet előnyös. Hogyha kevesebb vizem van, feltölti a Duna medrét és az egész Szigetköz, amelyiknek az altalaja durvakavics, a felszín alatt vizet kap, vagyis felszívatott öntözésben van része, úgyhogy ez nem száradhat ki, ha felülről öntözöm és alulról kapja ezeket az időnkénti locsolásokat, akkor ottan lényeges változás nem lesz, csak javulás lehet, mert a vizet felülről mindig pontosabban és időszaknak megfelelőbben tudom adagolni, mint hogyha ráviszem a természet alsó hatására. Itt még az alsó szakaszra vonatkozólag szeretném a következőket jelenteni:

Lényegében a szigetköznek a területe két részre osztható. Ez a felső rész kevésbbé mocsaras, ez az alsó rész erősen mocsaras. Itt a termelést csak úgy lehet lehetővé tenni, hogyha az ott már eddig kiépített belvízlevezető csatornahálózatot üzemben tartjuk. Ez meglehetős nagy költséggel jár és jellemző adatként szabad legyen megmondani, hogy magas vízállás esetén a belvíz, ami összetevődik a csapadékvízből és a fakadó vízből úgy aránylik egymáshoz, mint az 1 a 9.3-hez, a fakadó víz javára, tehát 9.3 több fakadóvizet vezet le a belvízmentesítő csatorna, mint csapadékvizet. Erre már pontos adataink vannak. Ha a Duna lesüllyed a közepes vízállásra, akkor a fakadóvíz és a csapadékvíz közötti arány megváltozik 1 a 9.3-hez. Tehát akkor sem kedvező. A fakadóvíznek az alsó része bajt okozhat. Itt a szívóhatás ha érvényesülni fog, jobb lesz, de sajnos ennek a déli részén azonban a hatás megmarad, mert a csatorna torkolata alatt a Dunának a régi vízszint... (Gerő Ernő elvtárs: Ott változás nem lesz.) Változás nem lesz. Lényeg az, hogy a változás, ami lesz, a csatornatorkolat fölött várható, az sem lesz egy tartós állapot, mert a Dunavíz járása mindig alsó öntözés, talajvíz alatti öntözést fog adni. Felső öntözéssel pedig javítani tudom a helyzetet és lehetővé válik még a mocsaras területeknek is a művelésbe való bevonása.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Befejezte? Kíván még az elvtársak közül valaki? Kérdést ki kíván feltenni? Milyen kérdéseik volnának az elvtársaknak?

BEREI ANDOR ELVTÁRS: Mosoni dunaág: Itt az elvtársak mindig abból indulnak ki, hogy az megmarad. És, hogy megfelelő mennyiségű vízmennyiség lesz belőle. Ezt megállapították az elvtársak, minthogy a cseh vezetés, baloldali vezetés esetén a vízkivitel messze az elágazás felett történik. A másik kérdés kapcsolatos ezzel, mire alapozzák az elvtársak azt, hogy Győr és a győri kikötő helyzete nem változik? Az elvtársak azt mondják, hogy ugyanannyi vízmennyiség lesz ott, ami nem egészen érthető, mert hiszen Győr nem a Nagy-Dunán fekszik, hanem a Mosoni-dunaág határozza meg. Tehát itt van a Rába, mégis a Mosoni-dunaág a döntő. Nem egészen világos a kérdés. A harmadik kérdésem az lenne, az a terület, amelyik a baloldali csatorna és a Duna fő ága között fekszik, annak a kiterjedése kb. milyen nagy?

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: 150 km². Úgy tudom, hogy elég jó termőföld. Milyen kérdés volna még. Ki kíván hozzászólni elvtársak? Tessék Szita elvtárs.

SZITA JÁNOS ELVTÁRS: Honnan ered ez az igen nagy különbség abban a tekintetben, hogy a csehszlovákok ennyivel többet tudnak öntözni, mint mi?

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Kinek van még kérdése? Tessék Czottner elvtárs.

CZOTTNER SÁNDOR ELVTÁRS: A kisalföld térképen az osztrák határ úgy van berajzolva, hogy vízkivételező mű, ha a jobboldalon vezetnénk a csatornát s akkor azok szerint a csatorna egy darabon osztrák területen menne.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Csatorna nincs berajzolva.

CZOTTNER SÁNDOR ELVTÁRS: Ott nincs berajzolva, de ahogy a térképen látható, vagy az csehszlovák terület?

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Az csehszlovák terület már. Milyen kérdés volna még? Tessék.

VARGA EDIT ELVTÁRSNŐ: Van-e valamilyen előzetes számítás arra vonatkozóan, hogy az öntözés, amely így a terület szempontjából kb. egyforma, hogyha az egy oldali, vagy két oldali vezetést valósítjuk meg, mennyivel drágább akkor, hogyha a baloldali vezetés van, mert akkor a bonyolultabb öntözőberendezésekkel a Duna megmaradó medrén kell az egészet átvezetni?

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Nem. Nem, a saját csatornánkból vesszük ki és saját öntözőcsatornát csinálunk.

VARGA EDIT ELVTÁRSNŐ: Igen, azt is lehet, de mindenesetre bonyolultabb, költségesebb, mintha a mi oldalunkon csináljuk.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Igen, mi volna még?

CSERGŐ JÁNOS ELVTÁRS: Nekem az a kérdésem, amit a Gerő elvtárs felvetett, hogy megvan-e az elég alaposan nézve, hogy lényegében a Duna is megmaradjon, ne kelljen átvinni Csehszlovákiába, meg van-e nézve a mostani Dunaág elég alaposan, hogy oda lehetne építeni az erőművet. Mi az oka konkrétan, mert itt mondják az elvtársak, hogy lassú a vízfolyás, nincsen esés, több költség.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Azt mondják, hogy a vízi energiát csak kb. 60%-ra tudják kihasználni vagyis 40%-kal kevesebb és a költség magasabb, ezenkívül a hajózásnál a nagyobb nehézségek vannak, lassabban megy. Tessék!

MOSONYI ELVTÁRS: És hogy olyan rendkívüli műszaki problémák vannak, amire világ viszonylatban alig van példa.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Hogy mennyire alaposan nézték meg azt nem tudom, de erre válaszoltak. Mi volna még? Tessék!

PAPP ISTVÁN ELVTÁRS: Itt bizonyos ellentmondást látok az anyagban szereplő 3-4 méteres talajvízszint süllyedés és Mosonyi elvtársnak a beszámolója között. Szóval a mostani beszámolójában úgy látom, hogy Mosonyi elvtárs végeredményben ezt a problémát megnyugtatónak látja.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Szóval ellentmondást lát fennforogni az anyagban lévő vízszintsüllyedési szám 3-4 méter és a Mosonyi elvtárs itteni előadása között. Mi ennek az ellentmondásnak a magyarázata? Még kérdést. Tessék!

BARTOS ISTVÁN ELVTÁRS: Az én kérdésem duzzasztásra vonatkozik, mert az előterjesztésben a megawatt-teljesítmény a 108:5-re van megállapítva, a bratiszlavaira vonatkozólag nincsen adat, hogy milyen duzzasztási szintre vonatkozik?
A kérdésem az volna, hogy egyrészt van-e most már kialakult álláspont a bratiszlavai duzzasztási szintre vonatkozóan, és a másik az eddigi tárgyalásokból valószínűségek vannak, hogy mi a 108.50-es, vagy ezt megközelítő duzzasztási szintet el fogjuk-e tudni érni. Amennyiben ez megváltozik, akkor nagyon sok minden változik annak következményeképpen.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Közlekedési szempontból milyen problémákat vet fel a jobboldali, illetve a baloldali megoldású csatornavezetés, értem (ez) alatt nem a hajózást most már, hanem általában a közlekedést, tehát vasút, országutak, gépkocsiközlekedés, milyen új problémákat vet fel? És melyik megoldás esetén kell a Múzeumba adni a medvei hidat és újat építeni helyette?

BARTOS ISTVÁN ELVTÁRS: Az ipartelepek települése szempontjából ez a terület akkor nekünk elesne, mert ha a csatorna átmegy a cseh területre, abban az esetben mi ezen a területeken ipartelepeket nem építhetünk.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Nem esik el. Ugyanaz a probléma, hogy megszűnik hajózó út lenni, mert az, hogy jelenleg az egyetlen komolyabb kikötőnk Győr, az nem jelenti azt, hogy a jövőben mi a Dunára nem akarunk kikötőket építeni. Ezt felvetettem Osztrovszki elvtársnak már, amikor előzetesen tárgyaltuk ezt a kérdést. Egyébként megmondom, hogy nem úgy áll a dolog, hogy nekünk Győr az egyetlen kikötőnk, nekünk kisebb kikötőink is vannak a Dunán. Jelenleg is van. Itt van pl. a Mosonmagyaróváron is van valami és ha ott nem lesz víz, illetve kevés víz lesz, akkor ez megszűnik kikötő lenni.

BEBRITS LAJOS ELVTÁRS: A használata nem jelentős.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Mi van még? Milyen kihatása van ennek a megoldásnak, tehát megint a baloldali vezetésnek az ipari vízellátás szempontjából. Tehát most már nem a kikötők és szállítóút, hanem esetleges iparvízellátás szempontjából? Mi tudjuk azt, hogy micsoda kolosszális probléma ez mindenütt. A Dunában is meghatározott mennyiségű víz van. Ha annak nagy részét elvezetem máshová, a másik részét öntözésre felhasználom, kérdés mi marad?

Hogyha úgy néz ki, hogy a mosoni Dunaágból való talajvíztáplálás segítést nem hozna a helyzeten, akkor a mosoni dunaágban több vizet kell táplálni, ami esetleg az itt kiveendő igényt még 20-30 m3/szekundummal megnöveli, de nem teljes értékével, hiszen nyilvánvaló, hogy talajvíztáplálás esetén nem kell annyi öntözővíz. Tehát az ipartelepek fogják megszabni azt, hogy ez a 28 m3/szekundum elég-e vagy esetleg ezt fel kell emelni 40-50 m3/szekundumra.

A második kérdés a győri kikötő kérdése, azt hiszem nincs kontaktusba ezzel a tervvel, mert hiszen a győri kikötő az oldalcsatornás tervvel nincsen kontaktusba, mert hiszen a víz visszajön, akár jobb, vagy baloldalról jön ide a Dunába. – (Közbeszólás) Az mindegy hát a víz visszaduzzaszt ... az edények között, visszaduzzaszt, a közlekedési edények törvénye szerint. A víz visszakerül ide- és ide, akkor ezen a helyen már ugyanaz az állapot volt, mint eredetileg. És ha itt is ugyanaz az állapot volt és itt is, akkor a torkolatban is ugyanaz van.

GERŐ ERNŐ ELVTÁRS: Nem egészen úgy. Nézze Mosonyi et. (megbocsát, hogy közbeszólok), mert közbe egy csomó vizet kivettek belőle öntözésre, amit addig nem vettek ki és azután pedig kifognak venni egy csomó vizet öntözésre, hogy mennyi ez, hogy fogja befolyásolni azt én természetesen nem tudom.

MOSONYI ET.: Igen, ebben Gerő et.-nak teljesen igaza van. Ez a vízmennyiség a Duna szintjét nagyon kicsivel fogja (Illey et. közben kiszámíthatja), ha elvesszük a teljes öntözővizet a Duna vizéből, akkor természetes állapotban itt alacsonyabb szinten fog a víz lefolyni és Győrnél kisebb lesz. Ez nem lesz túlságosan nagymértékű, de ha feltételezzük, hogy a Visegrádi erőmű létesül, amely ide beduzzaszt (GERŐ ET.: Győrben ez még érezhető lesz?) Abban az esetben Győrben érezhető lesz, de ez ki van számítva igen pontosan, sőt abban az esetben, hogyha visegrádi duzzasztómű létesülne és megfelelő szinttel, akkor az még kedvezőbbé tenné Győr helyzetét, mert egy kikötőben mindig jobb, ha a víz közel állandó, mintha erősen ingadozik. A 150 km2 –, mint Gerő miniszter et. említette, ez a terület, ami érintve van, jó terület, ezt bejártuk.

GERŐ ET.: Mondja, mennyi az a terület, amennyit mi leadtunk nekik békeszerződés értelmében? Kb. ugyanekkora. Nem? 250 km2 úgy emlékszem. (MOSONYI: 250 km2.) Nem tudom helyesen értettem-e ezt a kérdést, ami úgy hangzott, hogy miért van az, hogy a csehszlovák területen ötször annyi területet lehet öntözni, mint nálunk. Ez nagyon jogos kérdés és megmondom, hogy mennyi területet kell öntözni. Az egészen távol áll a mi feladatunktól, ezt meg sem tudom válaszolni, mert az öntözési igények feltárása az egy, és tovább építhetünk mi még oda vegyipari üzemeket, más üzemeket, amelyeknek kolosszális a vízhasználata. Mi van még? Nincsen más? Ki fog válaszolni?

MOSONYI EMIL ET.: A mosoni dunaág fenntartásának a kérdése volt az első probléma. Abban az esetben, hogyha a baloldalon volna a csatorna, akkor azzal az öntöző csatornával vagy az öntözőrendszerrel, ami ugyancsak a pozsonyi duzzasztóműhöz csatlakozik és ami jobban látszik a Hanság öntözése című rajzon. Abból a csatornából a mosoni dunaágba – minthogy azt metszi, – abból ki lehet venni a mosoni dunaág számára ejtéssel a vizet. Tehát elképzelhető ez a megoldás. Azzal a változattal is foglalkozunk, hogy ugyanott jönne egy öntözőcsatorna, mint ahol terveztük, a jobboldali főcsatornát és ebből az öntözőcsatornából leágazik a Hanságot tápláló csatorna és ugyanakkor ebből vízejtéssel, – ahol metszi a mosoni dunaágnak ez a felső része, amely a Dunával volt kommunikációba megszűnik. Eddig úgy áll a helyzet, hogy mi előirányoztunk vizet, ami lehetséges, hogy kevés éppen Gerő et-nak az intenció alapján – 28 m3/szekundum vizet előirányoztunk és ezt még hozzáadtuk az öntözővízhez. A mosoni dunaág előbbi forgalmára, amelyben nyilván csak ilyen vízpótlásokról lehet szó, mely öntözi a magasban fekvő csatornából ahogy a hansági csatornából fogjuk.

Teljesen más agronómiai feladat, mi ezt legfeljebb sürgetni tudjuk. Fel tudjuk hívni a figyelmet, hogy többet próbáljunk bevonni, amit megteszünk, de annak a végső megállapítása, hogy ennyi területet ilyen minőségű talajt és ilyen veteményekre és ilyen diagramm szerint elosztva kívánunk öntözni, ez az agronómusoktól függ.

GERŐ ELVTÁRS: Én ezt értem, de itt vannak más problémák is, amelyek nem agronómiai kérdések. Ez függ először is a víz mennyiségétől, amit az egyik és a másik fél kap. Másodszor függ a meglévő egyszerűen öntözhető területtől. Mert nyilván, ha hegyek vannak ott, tehát azt nem lehet öntözni, ezért hát az függ a meglévő sík területtől, függ ezeknek a területeknek mondjuk a fekvési viszonyaitól, mennyiben lehet ezt egyszerűen gravitációs módszerrel vagy aránylag csekély emeléssel. Ettől is függ. Ez nem egyszerűen mezőgazdasági része a dolognak. Területileg fel lehet dolgozni.

MOSONYI ELVTÁRS: A következőképpen néz ki a helyzet: Ha erre a térképre ránézünk, akkor megállapítható a Csallóköz területe; 162.000 hektár. Tehát 1.73-szor ennyi, tehát kb. 300.000 kat. hold a Csallóköz. Akkor a másik Szigetköz az 30.000 hektár. A Hanság északi része, amely már többet értek mint Hanságot, ez amely 84.000 hektár és a Hanság déli része 106.000 hektár, tehát összesen magyar oldalon 220.000 hektár, ami nagyrészt gravitációs és kisebb részt csekély mértékű emeléssel, a csehszlovák oldalon 172.000 hektár, tehát kereken egyenértékűen hozzák ki, hogy a csehszlovák oldalon a Csallóközön kívüli területet is lehet még öntözni Pozsonyig és akkor már...

GERŐ ELVTÁRS: Hol itt a logika? Miért kell nekünk megelégedni 60-90.000 hektár öntözésével és miért kell ott irányt venni 270, vagy 280 ezer hektár öntözésére? Mennyi vizet adunk, milyen terület áll rendelkezésre, hogy fekszik ez a terület, biztosítható-e ennek öntözése, gravitációval, vagy csekély mértékű emeléssel. (Közbeszól BARTOS ET: Nem csapadékszegény terület.)

MOSONYI ELVTÁRS: Én Gerő elvtárssal teljesen egyetértek ebben és mi ezekhez a számokhoz fogunk igazodni a további tárgyalásoknál, mert még nem kötöttük le a vízkészleteket. (GERŐ ET.: mi indokolja?) Semmi nem indokolja; tulajdonképpen ebből kiderül, hogy ott az egész Csallóközt öntözni kell és nekünk csak a Szigetközt lehet öntözni. Ez nincs sehol megírva.

Nálunk a terület egy része természetesen már vízemeléssel is öntözhető. (GERŐ ET.: ez a mi dolgunk.) Bartos elvtárs: Az a kérdés Gerő elvtárs, hogy a Tiszántúli normák alapján kérjük-e a 60.000 hektárra a vizet, mert ha a Tiszántúli normák alapján kérjük, akkor az esetleg lehet, hogy 120.000 hektár, mert itt kevesebb vízmennyiséggel tudjuk az öntözést biztosítani;

MOSONYI ELVTÁRS: Mi a normát nagyobbra vettük, éppen azért, mert áteresztő talajok is vannak és amellett inkább szeretnénk később kisebb számokkal jönni. 0.5 liter/szekundum/kat. holdat vettünk figyelembe, ami majdnem kétszerese annak, mint amit a Dunántúl öntözéséhez használunk.

GERŐ ELVTÁRS: Jelenleg a Duna két ország határán folyik. Át akarják vinni a Dunát egy másik ország területére. Jogosult-e az, hogy azt mondjuk, a vizet azonban osszuk meg 50-50%-ban. (ez minimum azt hiszem). De hogy a vizet is elvigyék, a Dunát is elvigyék és még a vizet se adják meg, azt nem.

MOSONYI ELVTÁRS: Ezt a kaput is nyitva hagytuk. Még a vízmennyiségek nincsenek leszögezve. A következő kérdésre, hogy mi történik az öntözőcsatorna költségével, baloldali, vagy jobboldali vezetés esetén; az öntözővíz csatornát illetőleg úgy képzeljük, hogy az tulajdonképpen reá terhelődik az egész létesítményre, tehát csehszlovák oldalon volna akkor a mű költsége, magyar oldalon kishajózásra alkalmas öntözőcsatornát kell létesíteni.

GERŐ ELVTÁRS: Kishajózás alatt maguk mit értenek kb.? 200 tonnás? Rendes uszály nem mehet ott. Még a kicsinyek sem. (Mosonyi elvtárs: Inkább 100 tonnás – 100 tonna alatt) Tessék!

MOSONYI ELVTÁRS: Papp elvtársnak a megjegyzésére, hogy ellentmondás van, be kell ismernem, hogy valóban van. Az ellentmondás abból származik, hogy abban a feljegyzésben a legkedvezőtlenebb időszakokban mutatkozó legrosszabb helyzetet mutattuk be, mert nem akartuk, hogy esetleg egy túl optimista kép adódjék az előterjesztésünkben, ellenben a valóságban a viszonyok így állnak fenn, mint ahogy előadtam. A 136 méteres pozsonyi duzzasztási szint tarthatósága – mint Bartos elvtárs kérdezte – e tekintetben a csehszlovák elvtársakkal még igen nagy vita van, mert mi egy kicsit magasnak tartjuk ezt a duzzasztást, ők pedig ezzel számolnak anélkül, hogy megvizsgáltak volna olyan kérdéseket, amelyekre mi hívtuk fel a figyelmet: Pozsony ivóvízellátása, pozsonyi fakadóvizek, a pozsonyi szennyvízelvezetés kérdését és Pozsonyligeti fakadóvizek kérdése. Ez nem jelenti azt, hogy mi most azt mondhatjuk, hogy ez a duzzasztás nem megy, hanem azt mondjuk, hogy meg kell vizsgálni, mert még aggályosnak tartjuk.

A 108.5 méter visegrádi duzzasztásra vonatkozólag csak az én véleményemet szabad legyen előadni, mert még véleménykülönbségek vannak, és annak idején 107.–107.50-et javasoltam, ez inkább a tárgyalások során, mint feltételezhető mérték emelkedett. Én el tudom képzelni, hogy a 108.50-es is még különleges nehézség nélkül menni fog, Eliava szovjet szakértő elvtársunk 110-es duzzasztást javasolt, vele is sokat tárgyaltunk erről a kérdésről és a csehszlovák elvtársak 107. 107.50-ről beszélnek. Megmondom egészen őszintén, hogy a most folyó hidrogeológiai vizsgálatok után tudjuk ezt a kérdést megoldani. (GERŐ ET.: és ettől függ az erőműnek a kapacitása?)

MOSONYI ELVTÁRS: Igen, de ettől még egy kérdés függ, ha szabad felhívnom erre a figyelmet: a felső kérdésben való érdekeltség kérdése. Ugyanis minekünk egy bizonyos energiamennyiség jár ebből a közös mennyiségből. Ha ebből az energiamennyiségből én a Visegrádot teljesen kivettem és azt mondom, hogy a teljesen a miénk, akkor énnekem valami maradék jut ebből Ha ugyanakkor a Visegrádot közös elhatározással csak kisebbre építjük, akkor én Visegrádnál a jussomból kevesebbet vettem ki és a fölsőből jut több nekem. Tehát ebből az következik, hogy végeredményben ez a kérdés, hogy Visegrádon milyen duzzasztási szintet lehet előállítani, ez kihatással van, hogy mennyire érdekelhet minket a felsőrész.

GERŐ ELVTÁRS: Ez igaz, de nem döntő kérdés. Ők a Dunát a mi engedélyünk nélkül el nem vezethetik és mi a Dunát az ő engedélyük nélkül el nem vezethetjük. Tehát nekünk így is, úgy is beleszólásunk van abba, hogy a vízienergiával, amit ottan nyernek, mit csinálnak. Ez világos. Ez dönti el, hogy a hozzájárulásunk nélkül ezt a csatornát meg nem építhetik, de mi sem építhetjük meg. Tehát csak közös elhatározással csinálhatjuk.

MOSONYI ELVTÁRS: Rosszul fejeztem ki magam, mert én nem csak az elhatározás kérdését gondoltam, hanem azt, hogy más az a mennyiség, amit esetleg a termelt energiából nyerhetünk. A következő kérdés közlekedési szempontból – az oldalcsatornás megoldás a fő vasútvonalat és fő útvonalat nem metszi, hanem metszi a községi utakat, amelyet továbbra is fenn kell tartani, s amire mi hidakat terveztünk, ami itt a hossz-szelvényekben látható térképre mutat. Egyedül a pozsonyi duzzasztónál merül fel egy nagyobb híd létesítésének a költségbe. A medvei hidat a kérdés nem érinti, mert mélyebben van, mint a csatorna betorkolása. A vízszint sem érinti, mert a víz legfeljebb magasabb lesz. Ipartelepülési szempontból, hogy milyen ipartelepülési tervek vannak, erről nem vagyok tájékozva, de már részben feleltem arra, amit miniszter elvtárs felvetett és lényegesen kérdés, hogy meg kellene állapítani országos viszonylatban a további perspektívák tekintetbevélelével, hogy mennyi vizet tartalékoljunk még ipari célra és vajjon elég-e ez a 28 m3/szekundum, amit a mosoni dunaágból ilyen célból kiveszünk, részben ilyen célból élővízként betáplálni gondoltunk.

GERŐ ELVTÁRS: A 28 m3/szekundum minek felel meg?

MOSONYI ELVTÁRS: Az kérem a Sajónak egy közepes vize. Kérem 28 m3/szekundum. A Sztálinvárosban a szivattyúk teljesítménye 16 m3 másodpercenként.

GÖRGÉNYI ELVTÁRS: Szeretnék a Csergő elvtársnak szám szerint válaszolni a feltett kérdésére: A Dunában létesített vízlépcsőkkel való megoldásnál 5 vízlépcsőt kell csinálni. Ez belekerül 6 milliárd 700 millió Ft-ba. Az 795.5 millió kilówattóra energiába. A fajlagos beruházás kilówattóránként 58.500 Ft ennél a megoldásnál. Ha megosztjuk a vizet, hogy itt egy csatorna, ott egy csatorna, akkor kb. szintén ennyibe kerül, azonban az energia növekszik, fajlagos beruházás lesz 25.200 Ft/kWó. Ezzel az egyoldalcsatornással pedig esik a beruházási költség, a mi számításunk és a csehszlovák számítás 4.5 milliárdra véve, kapunk kb. 12.000 Ft/kWó fajlagos beruházási költséget. És kapunk a felső szakaszon 3 milliárd 313 millió kWó-át az első 795 millióval szemben.

GERŐ ELVTÁRS. A csehszlovákok felé felvetették.

OSZTROVSZKI ELVTÁRS: Nem vetettük fel. Egyelőre a mi feladatunk az volt Gerő elvtárs, hogy eltekintve határoktól és egyéb összefüggésektől, műszakilag nézzük meg a legmegfelelőbb megoldást.

GERŐ ELVTÁRS: Tessék.

BARTOS ELVTÁRS: Azokból a szempontokból, amit Gerő elvtárs felvetett, még vannak szempontok, pl. jégdugó esetén. Nekünk akkor feltétlenül vízre van szükségünk ahhoz, hogy ezt megemelve le tudjuk vinni, mert különben veszélyeztetjük, dacára annak, hogy kevesebb víz van a dunamederben, mégis okozhatunk jeges árvizet. Ilyen esetben is szükségünk van vízre, tehát feltétlenül szükséges annak a kidolgozása, hogy egy ilyen nemzetközi műtárgy hogyan legyen kezelve. (GERŐ ET.: Nemcsak hogy hogyan legyen kezelve, nem elég a szabályok megállapítása.) A felső Dunára vonatkozólag jelen pillanatban érvényben van a Dunabizottságnak az ún. felső dunai szabályozására vonatkozó igazgatósága (Berei et.: amelyik nincs meg) Bartos et.: de lényegében (ez a gönnyűi szakasza) a nemzetközi hajózóút fenntartása egészen más vonalon fog jelentkezni bármilyen megoldás esetén, tehát a kérdésnek még van az a része is, hogy – és itt merül fel a Dunabizottság kérdése is, amikor is ez nemzetközi kérdéssé válik, tehát minden körülmények között dunabizottsági kérdéssé is válik ennek az egész műnek a létesítése. Az előterjesztésben van még egy pont, amit szintén tulajdonképpen csak érint az előterjesztés és egyik tárgyalási alap, ez pedig, hogy melyik mű mikorra készüljön el. A csehek kb. 1960-ra akarják úgy tudom – szerintem ez közelről sem reális – a mi visegrádi elképzeléseink jelen pillanatban is 6-7 év – nem tudom, hogy ezt sikerült-e csökkenteni. (GERŐ ET.: 5 évet gondoltunk mi, a 6-7 év mostantól számított.)
BARTOS ELVTÁRS: Attól függ, hogy az előkészítő munkálatok hogyan mehetnek tovább, mert a tervezés nem mehet tovább mindaddig, míg a duzzasztási szintre nemzetközi megállapodás nem történik. Addig lényegében a konkrét tervezés nem mehet. Elképzelhető, hogy különböző tervvariációk kidolgozásra kerülnek, addig nem tudunk tovább tervezni és lényegében az egész építkezés organizációját sem tudjuk tovább vinni. A fölső szakasz az még kényesebb, mert ezen a tárgyaláson, ha most lesz egyáltalában tárgyalás, nyilvánvaló azt a kérdést fogják fölvetni a magyar fél felé, hogy járuljon hozzá a baloldali csatornavezetéshez, mert különben ők sem tudnak tovább tervezni. Ezzel kapcsolatban fel fog merülni a részesedés kérdése is, hogy milyen hányadban részesül vízben és energiában és ugyanakkor az organizáció kérdése is. Tehát ezekre a kérdésekre véleményem szerint – ha tárgyalás egyáltalában lesz – ezért fel kell készülni, mert ezek nélkül a részesedés sem és a munkában való részvétel sem dönthető el teljes mértékben.

HERCZEG ELVTÁRS: Én azt javasolnám, hogy már most kezdjük mi meg azokat a nagy betongyáraknak a tervezési munkálatait ennek a tervezésével párhuzamosan, amelyek majd ennek a megépítéséhez szükségesek, mert esetleg ezen keresztül még lekéshetünk.

GERŐ ET.: Ez egy más kérdés. Külön elő kell venni, mi volna még? Van-e még valakinek valamilyen észrevétele? Tessék.

KARCZAG ELVTÁRS: Én azt hiszem, abban a kérdésben kellene állást foglalni, hogy a beruházásban való részesedés vagy pedig, hogy az energiáért fizetünk. (GERŐ ELVTÁRS: Ez fel van vetve, itt nem tudjuk mi ezt eldönteni.) Bárhogy alakuljon a dolog, akár a beruházásban veszünk részt, akár az energiáért fizetünk, hát mindenképpen a közös igazgatás kérdése mindkét esetben felmerül. És felmerül ezeknek a bizonyos területi jogviszonyoknak a kérdése is (GERŐ ELVTÁRS: legalább is a közös igazgatás, ami a visegrádit illeti.) Én azt hiszem itt messzebb menő területi jogviszonyoknak a rendezéséről van szó, mert nem csak a vízkivétel kérdése játszik itt szerepet, hanem hajózás és egész sor más kérdés. Ezek a kérdések azt hiszem, hogy erre a bizonyos 150 km-es területre is a közös jogok kérdését veti fel. Meg kell mondani egész világosan, itt szóba került az előzetes magunk közötti tárgyalásokon az a kérdés, hogy esetleg az a terület Magyarországra kerülhet.

OSZTROVSZKI ELVTÁRS: Ha ott az építkezés megindul 5 km-es sávban nem lehet határokról beszélni, olyan méretű mozgás kell, gyárak stb...

GERŐ ELVTÁRS: Biztos, hogy ott egy külön speciális rezsim kell, amit külön már ki kell dolgozni és így tovább. Elvtársak azt hiszem, hogy annak komoly értelme van, és hát ők nyilván felvetnék ebben az esetben a kérdést, hogy valami cserét adjunk nekik. Mi ezen az értekezleten eldönteni nem tudjuk és nem is célja az ennek az értekezletnek. Az értekezlet célja az volt, hogy föltárjuk a problémákat és azután megfelelő állami, illetve kormány és pártszervek fognak állást foglalni ezekben a kérdésekben. Itt nem lehet. Mindenesetre látjuk, hogy az elvtársak véleménye határozottan az, hogy vagy jobboldali, vagy baloldali vezetésű csatornának kell lennie, műszaki szempontból előnyösebbnek tartják a baloldali vezetésűt, nem számolva mondjuk egyéb kérdésekkel, a véleményük az, hogy a visegrádi erőművet kellene elsőként megépíteni, mert itt gyorsabban lehet eredményt elérni és ami a továbbiakat illeti, hát feltétlenül tárgyalni kell majd a csehszlovák féllel aszerint, hogy hogy foglalunk állást, de mindenképpen akár jobboldali, akár baloldali vezetésű csatorna az ezzel összefüggő alapvető kérdésekről. Osztozkodás a vízben, osztozkodás az energiában, a közös igazgatásnak a kérdése, esetleges területi kérdések, hajózásnak a kérdése és sok minden egyéb kérdés, ami ezzel összefügg. Na most ugyanakkor tovább kell folytatni nyilvánvalóan, arra vonatkozóan, hogy mégis mennyire változtatja meg ez a mi egész, mondjuk ennek a területnek a mezőgazdasági viszonyait, mert azért ezt nem lehet végleg tisztázottnak tekinteni, egyáltalán nem. Én azt hiszem, hogy az, ahogy az elvtársak gondolták, most két héten belül megállapodunk a csehszlovák féllel – nem reális. Magunk számára is még olyan nehéz problémák vannak, amelyeket alaposan még meg kell fontolni és el kell dönteni a legfelsőbb állami és pártvezetésnek. Azt hiszem, hogy ezt meg kell mondani a csehszlovák félnek nyíltan, hogy ezek olyan kérdések, amelyekben még nálunk nincsen döntés. Még nem tudtunk állást foglalni. Az elvtársak egy kicsit nem mérlegelve a dolgokat és lehetőségeket, adtak egy dátumot a csehszlovákoknak, hogy mikor. Azt hiszem semmiféle szerencsétlenség nem lesz, ha megmondjuk nekik, hogy ez a dátum nem reális, mert még a kérdést magunkban nem tisztáztuk. Még nálunk vannak itt problémák. Ők szeretnék a döntést a baloldali vezetésű csatornánál. Emellett egy sereg kérdés náluk nincs még tisztázva és igen fontos kérdés ez kétségtelen. De ebben a kérdésben ők teljesen világosan és tisztán látnak, hogy nekik jó a baloldali vezetésű csatorna és 160 m3/szekundum víz. De mi még ebben állást foglalni nem tudunk, illetve így egyszerűen nem fogadhatjuk el, nyilvánvaló.

NAGY IMRE ELVTÁRS: Azt hiszem, hogy a bizottságot egy kicsit óvatosságra kellene inteni, mert az anyagból az derül ki, hogy az elvtársak egy kicsit messzebb mentek, mint ahogy lehetett volna. Igaz, hogy ezt műszaki vonalon tették, de befolyásolja az állásfoglalást.

GERŐ ELVTÁRS: Megmondom az FM felé is maga mondja meg, hogy ők ilyen számokat ne adjanak meg, hogy nekünk 60.000 hektárt kell öntözni, honnan veszik ezt, hogy csak 60.000 hektárt kell öntözni. Persze mi mondhatjuk azt, hogy öntözni annyit fogunk, amennyit fogunk, de vízre többre van szükségünk más célokra.

VARGA EDIT: Azt akarom felvetni (mert az biztos, hogy indokolt, amit Gerő elvtárs felvetett), hogy az egésznek az elhúzása azt is jelenti, hogy Visegrád kérdésében sem tudunk előremenni, már úgy értem a konkrét tervezéssel. (GERŐ ELVTÁRS: ennek ellenére meg kell kérdeznünk.)

GERŐ ELVTÁRS: Tessék.

BARTOS ELVTÁRS: A helyzet az, hogy mi, amikor a csehek ezt felvetették – bár mondjuk nem én vagyok erre a legilletékesebb, hogy ezt mondjam – azonnal fordultunk a legilletékesebbhez, mert rögtön láttuk azt a veszélyt, ami itt fönnáll a Duna, mint közös határnak a megszűnésével kapcsolatban, mert a csehek ezzel a javaslattal már jöttek ide, úgyhogy mi a tárgyaláson sem mentünk bele, sőt egyáltalán nem adtunk választ. Az akkori tárgyalásokon az volt a megállapodás, hogy mindenki kidolgozza a maga elképzeléseit és ez sem cserélődött ki még teljesen. (GERŐ ET.: Tudom.) Ők döntést akartak akkor kierőszakolni erre vonatkozóan. (GERŐ ET.: Hiába akartak.) De mi ezt nem fogadtuk el. A Visegrádra vonatkozólag pedig a csehektől bírjuk azt az elvi hozzájárulást, hogy mi azt a tervezést továbbvihetjük, az akadály csak ott van, hogy a duzzasztási szint kérdésében támaszt nekünk nehézséget a tárgyalások továbbvitele. És nyilván, amikor mi a duzzasztási szintet fogjuk forszírozni, ők ezt fogják szembeállítani vele. Tehát a tárgyalásnak ezek a nehézségei meglesznek.

GERŐ ELVTÁRS: Mennyi a különbség a duzzasztási szintnél a mi álláspontunk és a csehszlovákoké között.

OSZTROVSZKI ELVTÁRS: Másfél méter. Kb. 30 megawatt.

GERŐ ELVTÁRS: Azt hiszem végleges álláspontot itt elfogadni nem tudunk. Egy csomó dolgot láttunk, tisztáztunk, köszönjük az elvtársaknak a szíves közreműködését, azt hiszem ezzel az értekezletet befejezhetjük, mi majd tovább fogjuk vinni a kérdéseket, természetesen ennek alapján még meg fogunk hallgatni más szakértőket is és azután majd a megfelelő szervek alá majd az elvtársak közreműködésével megfelelő javaslatot fogunk vinni. Köszönöm elvtársak.

Ellenőrizte:
Osztrovszki György elvtárs MTA
Papp István elvtárs (MTH)
Mosonyi Emil elvtárs (Vízerőmű Tervező Iroda)

• Befejezetlen múlt