Természetesen készültek háttérszámítások a családipótlék-rendszer átalakításához, de hogy éppen 9 milliárdot lehet ezzel megtakarítani, az inkább követelmény, mintsem e számítások eredménye – mondotta Draskovics Tibor PM-államtitkár a múlt pénteki sajtótájékoztatón. A legkevésbé sincs eldöntve, hogy milyen is lesz az az új csp-rendszer, csak az biztos, hogy 9 milliárddal kevesebbe kell kerülnie 1995-ben, mint amennyibe a jelenlegi szisztéma kerül. Jövőre pedig 24-25 milliárdot kell a családi pótlékon spórolni. Minden egyéb, amit erről a PM mondott eddig, csupán ötlet. Helyette akár más ötlet is megvalósítható, csak 9 milliárd megtakarítását kell eredményeznie még az idén. Hasonlóképp csak irányjelző a járóbeteg-ellátásért vizsgálatonként fizetendő 500 Ft. (18 év alattiak és 62 év fölöttiek semmiképp sem fizetnek!) De 7 milliárd többletbevételnek érkeznie kell az egészségbiztosítási alapba.
Hiába értünk egyet mi itt a Beszélőben azzal (s képviselte némelyikünk a törvényhozásban az elmúlt ciklusban), hogy az állam szociális és társadalombiztosítási kiadásai túlméretezettek, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ilyen horderejű újításokat körültekintően elő lehet készíteni a felkészületlenség adott fokáról indulva annyi idő alatt, amennyit a kormány erre szán. S többet nem nagyon szánhat, ha még ebben az évben eredményt – megtakarítást – akar elérni. A családi pótlék és a gyes átalakítását áprilisra, a járóbeteg-ellátásban fizetendő vizsgálati dij szabályozását még márciusban kívánja kidolgozni, s ugyancsak márciusban akarja átvilágítani a fekvőbeteg-intézményeket, hogy júniusra már készen legyenek az intézkedések, amelyek 5 milliárdot tudnak megtakarítani a kórházi ellátásban. Növekvő energia- és gyógyszerszámlák mellett ott, ahonnan így is állandó vészjelzések érkeznek: nincs elég pénz, s ahol a költségek növekedésének megfékezése is csak nagy üggyel-bajjal sikerült mindmostanáig.
Végül is meg lehet csinálni éppen, de azt kötve hisszük, hogy a rászorultak súlyos sérelme nélkül.
Nézzük példaképpen a családi pótlékot! Már csak azért is érdemes, mert a gyest az év második felétől csak a családi pótlékra jogosító jövedelmi viszonyok között élő anyák kaphatják meg.
Valós jövedelemadat nincs. A KSH nem is publikálta legutóbbi – 1993-as – jövedelemvizsgálatának adatait, mert olyan abszurdnak találta az eredményeket. Sokkal alacsonyabb jövedelmeket mutattak ki, mint a bérkiáramlás vagy a kereskedelmi forgalom. Az APEH-hez érkező jövedelembevallások ennél is kevesebb jövedelemről tanúskodnak, már csak azért is, mert nem minden jövedelem után kell adót fizetni. Amikor egyszer – Kis Gyula MDF-es képviselő javaslatára – egygyerekes családoknak szóló egyszeri támogatást csak a közepesnél rosszabb körülmények között élők között akartak szétosztani, és jövedelemigazoláshoz kötötték, a családi pótlékban részesülők 90%-a mutatott ki az adott küszöb alatti jövedelmet. Ha a terveknek megfelelően a kétszülős háztartásban élő, hatévesnél idősebb egyetlen gyerek családi pótlékát megszüntetik – ez igazán egyszerű, és korlátozott érvényű adataink szerint nem lenne nagyon méltánytalan intézkedés, az egy gyereket eltartó háztartásoknak mindössze a 40%-a tartozik a jövedelmi skála alsó negyedéhez – akkor egy egész év alatt valamivel több, mint 6 milliárdot spórolhat a költségvetés. Ez fél év alatt bő hárommilliárd. De honnan jön a másik hat? Azok a bizonyos korlátozott érvényű, de mégis létező adatok a TÁRKI, a Budapesti Közgazdasági Egyetem és a KSH közös Magyar Háztartási Panel vizsgálatából valók, és 1994 tavaszáról származnak. (Nincs okunk feltételezni, hogy az arányok egy év alatt különösebben változtak volna.)
A közepesnél rosszabb jövedelemsávba esik a kétgyerekes háztartásoknak majdnem a fele, a háromgyerekeseknek pedig közel a kétharmada. Ha ezeket az arányokat vetítjük a múlt évben kifizetett családi pótlékokra, ami persze csak nagyon durva becslést tesz lehetővé, arra az eredményre jutunk, hogy az egész pénztömegnek kb. a 60%-a az alsó két jövedelemsávba tartozó többgyerekes, illetve egyszülős-egygyerekes családokhoz került. (Ez a jövedelemszint – ha az adatfelvétel óta bekövetkezett bérnövekedést figyelembe vesszük, 1995-ben mintegy 13 ezer Ft-nyi egy főre jutó havi jövedelemnek felel meg.) Nem légből kapott tehát a kormány számítása, ha a 15 ezer forintos egy főre jutó jövedelemnél – vagyis a skála közepén meghúzott jogosultsági határ esetén megspórolhatónak vél 9 milliárdnyi családi pótlékot fél év alatt. (Összesen, mint március 2-i számunkból is kiderül, 1995-ben bő 100 milliárdnyi kifizetéssel számolt a költségvetés.) Megspórolható lenne, ha az államigazgatási bürokrácia képes lenne olyan pontosan számba venni a jövedelmeket, mint egy gondos társadalomstatisztikai vizsgálat. Azt gyanítjuk, hogy nem a családi pótlék 60, hanem 90%-ára érkezik majd igénylés…
De nézzük egy kicsit más oldalról! 15 ezer Ft egy főre jutó jövedelem egy kétszülős, kétgyerekes családban havi 60 ezer nettót jelent, de minden befolyt pénzt beleszámítva! Hogy tisztes pénz-e ez, avagy nagyon kevés, azt ítélje meg az olvasó, de azt azért ne feledje, hogy ha a jövedelem csak 500 forinttal is több, akkor ennek több mint 10%-ától, 6500 Ft családi pótléktól esik el a háztartás, s ezt azért megérzi. Amikor a pénzügyminiszter azt erősítgeti, hogy az elhatározott megszorítások a legjobb módúaktól vesznek el, azért túloz. Nem is kicsit.
- Belföld [6]