1993. május 21-én egy autófeltörés kapcsán a dabasi rendőrség házkutatásra szállt ki három örkényi roma család házához. Az intézkedés hamarosan véres összecsapássá fajult: a húsz percen belül erősítésként a helyszínre érkező budapesti Bevetési Csoport, illetve a dabasi rendőrség (összesen 63 fő) fellépése nyomán egy nő elvetélt; egy – gégemetszett – asszony torkából kitépték a lélegeztető-csövet; volt, akinek a fogait verték ki, volt, aki „csak” gumibottól származó zúzódásokat szenvedett.
A rendőri túlkapás miatt a helyi Phralipe képviselője, Lala István többekkel együtt feljelentést tett a Dabasi Ügyészség Nyomozó Hivatalánál. Egyiküktől már másnap gyanúsítotti jegyzőkönyvet vettek fel, majd a cigányok ellen is eljárás indult. A két feljelentést egyesítették, a sértetteket vádlottakként hallgatták ki, majd a cigányok feljelentésére elkezdett nyomozást – minthogy „bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható” –megszüntették.
Az elsőfokon ítélkező Dabasi Városi Bíróság így már csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak címén emelt vádat nyolc örkényi roma ellen. Öt vádlottra letöltendő, háromra felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A három egymást követő napon megtartott tárgyaláson mindössze egy kirendelt ügyvéd vett részt, aki a másodfokon bekapcsolódó jogászok szerint „nem állt hivatása magaslatán”, egyszer sem szólalt meg. A vádlottak által megbízott védő nem kapta meg az idézést.
A másodfokon bekapcsolódó jogászok: Furmann Imre és Magyar Elemér, illetve a korábban megbízott Kizákisz Gyula – a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársai – fellebbezésükben azt állították, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, törvénysértő volt. Nem tisztázta, hogy jogszerű, illetve indokolt volt-e az „eredeti”, lassan feledésbe merülő autólopási ügy kapcsán végrehajtott házkutatás. Az incidenssorozat több szakaszban és több helyszínen történt, a bíróság azonban nem próbálta felderíteni a részleteket. Így lettek a „felfegyverzett” tömeg tagjai azok a terheltek, akik a kérdéses időpontban a helyszínen sem voltak, így róttak „agresszív fellépést” azok terhére, akiket már korábban megbilincseltek. A romák „felfegyverzettségét” kizárólag egy bűnjelként lefoglalt „baseballütőhöz hasonlatos bot” bizonyította. (Az örkényi romák naponta baseballoznak.) A bíróság kizárólag a rendőrök – „végig következetesnek ítélt” – vallomására alapozva állapította meg a tényállást: még azt sem vette figyelembe, hogy az egyik „sértett” rendőr a tárgyaláson visszavonta a kihallgatáskor tett vallomását, és azt állította, hogy valójában nem ütötték meg, és nem verték le a sisakját. A másik „sértett” rendőr arcát, amit a vádirat szerint egy asszony hátulról megkarmolt, vastag plexiüveg védte. A rendőri akcióról hatósági videofelvétel is készült, ám a rendőrség állítása szerint a felvett anyag tönkrement, miután a kamerát tartó „közeget” slaggal lelocsolták. A védők indítványozták, hogy szakértők vizsgálják meg, valóban tönkrement-e a vélhetően perdöntő jelentőségű felvétel. A történteket csak a helyszínen megtartott bizonyítási kísérlettel lehetett volna rekonstruálni, de a bíróság ezt nem tartotta fontosnak. Nem vették figyelembe a romák sérüléseit, és nem hallgatták ki a romák által megnevezett tanúkat sem.
A pénteken kihirdetett jogerős ítélet hat esetben jóváhagyta, két esetben enyhítette az elsőfokú bíróság ítéletét. Három vádlottat végrehajtható, öt vádlottat felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt. Az elsőfokú ítélet lényegét azonban nem kérdőjelezte meg, az ítélethozatalhoz további bizonyítást nem tartott szükségesnek. Az indoklás szerint az, hogy a bevetési csoport a parancsnok utasítását túllépte, az intézkedés jogszerűségét nem kérdőjelezi meg. Az intézkedés „jogszerű, kisebbségellenességtől mentes” volt.
- Belföld [6]