Május 31. (folytatás)
LLOYD GEORGE: Nem lehetne elválasztani a semleges zóna kérdését a ma meghozandó döntésektől? Pichon úr azt mondta, hogy megpróbáltunk igazságosak lenni, és ez így is van. Egy semleges zóna meghatározása azonban mindig okot adhat félreértésekre. Azt mondtuk, a magyarokat tájékoztatjuk arról, hogy a meghozott döntés nem prejudikálja a végleges határvonalat. Nem tudom, vajon ezt elég világosan megmondták-e nekik.
BALFOUR: Hiba, ha ezt elmulasztották megtenni. Egyébként nem tudom, valóban ebben kell-e keresni a budapesti események okát. Abból, amit az újságokban olvastam, számomra az derül ki, hogy a bolsevista kormánynak van egy nacionalista oldala, amely eléggé ellentmondásosnak látszik. A magyarok üzenete semmi számottevőt nem mond a területi kérdésekről.
PICHON: Elnézésüket kérem.
(Pichon újra elolvassa az üzenet szövegét.)
BALFOUR: Ez vagy csak közhely, vagy nem fogadható el részünkről. Javaslatukban semmi olyat nem látok, ami Magyarországot a többi ellenséges országétól eltérő helyzetbe hozná. Számunkra előnyös lehet missziót küldeni Budapestre, és bizonyosan jó lenne tudnunk, valójában mi van mindezek mögött. Károlyi grófot azzal gyanúsították, hogy saját céljaira használta fel a bolsevizmust. Ahhoz, hogy kiderítsük, mi ebben az igazság, az lesz a legjobb, ha embereket küldünk oda, akik majd körülnéznek.
SONNINO: Az a benyomásom, hogy Vyx ezredes nem mondta meg elég világosan, hogy a semleges zóna meghatározása nem dönti el a határ kérdését. Ezt látszik igazolni, hogy a Károlyi által épp most kiadott nyilatkozat az ellenkezőjét állítja. Olvastam azután Vyx második nyilatkozatát, amelyben azt mondta Károlyinak: „Ez nem egészen pontos így. Most nem rögzítjük a határt.” De lehetséges, hogy ezt már túl későn mondta. Mindent meg kell tennünk a helyzet tisztázásáért.
Pichon úrhoz hasonlóan én is úgy vélem, nem alkalmazhatunk Magyarországgal szemben másféle eljárást, mint amilyet Németországgal vagy Bulgáriával szemben. A bolsevista zsarolás nem juttathatja előnyhöz a magyarokat; ez igen veszélyes precedens lenne. De semmi kétséget nem szabad hagynunk szándékaink felől, és ismételten le kell szögeznünk, hogy a demarkációs vonalnak nincs más célja, mint az összeütközés elkerülése.
PICHON: Ezt elfogadom.
WILSON: Úgy vitatkozunk, mintha szándékunkban állna diplomáciai kapcsolatba lépni Magyarországgal a határok megállapítása céljából. Mi nem ezt akarjuk tenni. Viszont küldhetünk Magyarországra egy missziót, hogy megtudjuk, mit gondolnak a magyarok. Pichon úrral egyetértésben elismerem, nem szabad felvennünk velük a reguláris kapcsolatot, mert ez esetben a többi ellenséges állam is kérhetné ugyanezt az előjogot. Mindamellett el kell kerülnünk, hogy túlzottan merev álláspontunkkal egyik országot a másik után a bolsevizmus karjaiba kergessük.
Ugyanez a veszély áll fenn Bécsben is. Ha ott demarkációs vonalat kellene húznunk, másnap Bécs esetleg a bolsevizmus karjaiba vetné magát. Ha ismételten hasonló események következnének be, úgy nem tudnánk megteremteni a békét, végül senkit sem találnánk, akivel megköthetnénk a békét.
Magyarországot el akarjuk különíteni Ausztriától. Annak semmi teteje, ha azt mondjuk neki: „Mi nem akarjuk, hogy bármi közünk legyen önökhöz. Mi habtiszták és hófehérek vagyunk, egyikünknek sem volt soha semmi köze forradalmi kormányokhoz.” Ami engem illet, hajlandó vagyok megbeszélést folytatni bármelyik csirkefogóval, ha ajánlata elfogadható, és becsületemen ezáltal nem esik folt.
Nem arról van szó, hogy diplomáciai képviselőket küldjünk Budapestre, hanem egy olyan bizalmi emberünket kell odaküldenünk, akinek megvannak a szükséges diplomáciai tapasztalatai és a tekintélye, s aki így szólna a magyarokhoz: „Csak egyetlen dologra van felhatalmazásom a szövetséges kormányoktól. Önök azt mondják nekünk, hogy meg akarják magyarázni álláspontjukat. Nos, tegyék ezt meg, mi ugyanis nem értjük, ami önöknél történik. Önök azt állítják, hogy nincsenek szövetségben a bolsevizmussal. Nos, akkor magyarázzák meg nekünk, mit csináltak.”
Lehetséges – miként azt Lansing úr és Sonnino báró is mondotta –, hogy van némi felelősségünk a budapesti eseményekben. Mindenekelőtt tisztázni kell a helyzetet. A budapesti kormányt nem terhelik olyan bűntettek, mint amilyenek az oroszországi bolsevistákat. Ez a kormány alighanem nacionalista. Csak azért szovjetkormány, mert ez most a divatos forradalmi forma, és csakugyan lehetnek ott valamiféle szovjetek. Nekünk csak annyit kell mondanunk az ideiglenes magyar kormánynak: „Elolvastuk az önök memorandumát, és most azért jöttünk, hogy megkérdezzük, mi mondandójuk van még számunkra.”
LLOYD GEORGE: Szeretném megjegyezni, hogy a fegyverszünet értelmében semmi se kötelezi a magyarokat arra, hogy visszavonuljanak azokról a területekről, ahová a románok benyomultak. Mindössze egyetlen cikkely hatalmaz fel bennünket ezek birtokba vételére: az, amely a rend fenntartása céljából feljogosít a stratégiai pontok elfoglalására. A Magyarországgal kötött, Henrys és Misic tábornokok által aláírt fegyverszüneti szerződésben van egy cikkely, amely kiköti, hogy a szövetségesek egy képviselőt delegálnak a magyar közellátási minisztériumhoz. Ha ezen a címen odaküldünk valakit, nem teszünk mást, mint érvényt szerzünk a fegyverszüneti szerződésnek.
CLEMENCEAU: Nem lennék meglepve, ha Vyx ezredesnek pontosan ez lett volna a szerepe.
LLOYD GEORGE: Nem arról van szó, hogy azért küldjünk oda valakit, hogy a határok kérdéséről tárgyaljon; erre csakis a konferencia illetékes. Van azonban itt egy eloszlatandó félreértés, amely nagyon hasonlít a Danzig körüli félreértéshez. A németek azt hitték, hogy a lengyel csapatok Danzigon keresztül való küldése azt jelenti, hogy Danzigot nyomban elveszik tőlük. Ugyanígy a magyarok is azt gondolják, hogy el akarják venni tőlük a demarkációs vonal által határolt egész területet.
Az angol király nemrégiben kapott József főhercegtől – aki igazán nem bolsevista – egy levelet, amely szerint a magyarok attól tartanak, hogy területüket felosztják a románok, a csehek és a szerb–horvátok között. Ez elég megrendítő dokumentum, amely hű képet ad a nemzeti elkeseredés okozta felindulásról. Károlyi gróf megfáradt ember, aki kétségbeesésében mindent veszni hagyott; a bolsevizmusnak nem kellett mást tennie, mint kitölteni ezt az űrt.
Az Ausztria-Magyarországgal kötött fegyverszünetet kissé elsietve hozták létre: a szöveg nem tartalmazza a német fegyverszünet 24. cikkelyének megfelelő paragrafust. Ezt a hiányt próbálhatjuk meg pótolni most, ha kijelölünk valakit, hogy tárgyaljon nevünkben a magyarokkal, miként Foch marsall tárgyal a németekkel.
Jómagam nem támadom a semleges övezettel kapcsolatos döntést, ezt ésszerűnek tartom. Ugyanakkor határozottan támogatom azt, amit Wilson elnök mondott. Semmire sem mennénk azzal, ha egy másodrangú embert küldenénk oda. Olyan személyre van ott szükség, akinek megvan a kellő tekintélye és felhatalmazása.
Ne feledjék: ezek az emberek szörnyen félnek tőlünk. Tudják, hogy mi két nagy birodalmat romboltunk le, és nekik is sok kárt okozhatunk. Határozottan kell velük beszélni, s nem egy akármilyen ezredest kell hozzájuk küldenünk, hanem olyan embert, akinek súlya van, aki képes arra, hogy erélyesen képviseljen bennünket, és rendbe hozza a dolgokat.
BALFOUR: Nem lenne lehetséges, hogy az illető más központokat is felkeressen?
CLEMENCEAU: Nincs-e máris két különböző javaslat előttünk? Wilson elnök úr azért akar valakit Budapestre küldeni, hogy az illető ott megvizsgálja a helyzetet. Lloyd George úr egy katonatisztet akar odaküldeni, hogy akaratunkat rájuk kényszerítsük.
WILSON: A diplomáciai tárgyalás látszatának elkerülésére előnyös lehet, ha egy olyan magas rangú katonatisztet küldünk oda, aki kellő diplomáciai képességekkel is rendelkezik.
LLOYD GEORGE: Hajlanak arra, hogy Smuts tábornokot küldjük Budapestre, aki éppoly jó államférfi, mint katona.
PICHON: Én csak az ellen küzdök, hogy diplomáciai kapcsolatba lépjünk Magyarországgal. De küldhetünk-e valakit Budapestre anélkül, hogy előbb elégtételt kérnénk azon önkényes intézkedésekért, amelyeket a Lloyd George úr által is ésszerűnek tartott lépésünkkel kapcsolatban már korábban odaküldött misszióink ellen tettek?
SONNINO: A legelső teendő, hogy kikényszerítsük a semleges zóna tiszteletben tartását.
WILSON: Ha a helyszíni vizsgálat után helyénvalónak látszik a semleges övezet módosítása, képviselőnk tehetne nekünk erre vonatkozó javaslatokat.
SONNINO: Ez veszedelmes eljárás lenne. Ha – egy határozott visszautasítás után – azt a látszatot keltenénk, hogy engedünk, mi sem akadályozhatná meg, hogy ugyanez történjék bárhol, például Teschenben is.
WILSON: Személy szerint én nem vagyok biztos abban, hogy a semleges zóna meghatározása bölcsen történt. Lehetséges, hogy a határvonal nem olyan lett, mint amilyennek lennie kellett volna. Ami pedig a budapesti szövetséges missziókkal szembeni eljárást illeti, pontosan tudnunk kellene, mi is történt.
LANSING: Nekünk azt mondták, hogy az ideiglenes magyar kormány csak azért tartóztatta le őket, hogy szavatolja biztonságukat.
LLOYD GEORGE: Mindenekelőtt tájékozódni kell.
ORLANDO: Megjegyezném, hogy a magyar dokumentum egy hasznos mondattal kezdődik: „Az új magyar kormány elismeri a fegyverszüneti egyezményt.” Furcsa lenne részünkről, ha nem vennénk tudomást erről a nyilatkozatról. A misszióinkkal való bánásmódot illetően: Laibachban [Ljubljanában] az olasz missziót a horvátok zaklatták. Nem látom be, miért tennénk ekkora különbséget Ausztria-Magyarország egyes népei között. A cseheket kivéve, akiket tisztelek, az összes többi az ellenségünk volt. A magyarok lázongásának egyik oka, hogy úgy érzik: a többi népnek csupán néhány demonstrációt kellett rendeznie ahhoz, hogy szövetségeseink gyanánt kezeljük őket.
Azt is mondják: nem hiszik, hogy a Vyx ezredes által átnyújtott jegyzék visszautasítása a fegyverszüneti egyezmény megsértését jelenti. Egybevetem ezt a magatartást a németekével, akik megtagadták, hogy Posenben [Poznanban] tárgyaljanak a lengyel csapatok áthaladásának kérdéséről, és a fegyverszünet szövegére hivatkozva azt kérték, hogy Spaban folytassák a tárgyalásokat.
Elfogadom Lloyd George és Wilson uraknak azt a javaslatát, hogy egy tekintélyes embert küldjünk Budapestre, a félreértések eloszlatása végett. Úgy vélem, Smuts tábornoknak megvan az ehhez szükséges tekintélye. Smutsnak legelőször is azt kellene követelnie, hogy misszióink visszatérhessenek, és megkapjuk a kellő elégtételt.
SONNINO: Balfour úr azt javasolta, hogy Smuts tábornok Bécsbe is menjen el. Én ezt ellenzem. Jobb lenne a magyar ügyet különálló kérdésként kezelni, annál inkább, mivel az egykori Osztrák–Magyar Monarchia legfontosabb központjaiban már rendelkezünk olyan megbízottakkal, akik informálnak bennünket.
CLEMENCEAU: Egyetértünk tehát abban, hogy Magyarországra küldjük Smuts tábornokot, aki megvizsgálja majd a misszióinkkal való bánásmódot és a semleges zóna kérdését.
LLOYD GEORGE: Ha Sonnino bárónak kifogása van az ellen, hogy Smuts tábornok Bécsbe is elmenjen, szeretném, ha legalább azt engedélyeznénk neki, hogy Bukarestbe utazzék, amennyiben úgy látja, hogy ott van némi esélye a románok és a magyarok közti kérdések szabályozásának előmozdítására.
1919. április 7.
Megbeszélés Clemenceau, Lloyd George, Orlando urak és House ezredes között. Jelen vannak: Foch marsall, Waygand tábornok és Sir Henry Wilson tábornok.
LLOYD GEORGE: Beszámolok önöknek egy táviratról, amelyet Smuts tábornoktól kaptunk. Smuts nem tudta megbízatását teljesíteni: bejelenti, hogy a magyar kormánynak, amelyet fel kellett keresnie, nincs hatalma Budapest közvetlen körzetén túl. Szeretne visszatérni. Szerintem a francia főhadiszálláson keresztül kellene hazatérnie, hogy módjában álljon hiánytalan jelentést készíteni nekünk a helyzetről.
CLEMENCEAU: Csak előnyös lehet, ha ezt teszi.
LLOYD GEORGE: Elmehetne Romániába is, hogy a lehető legtöbb tényről beszámolhasson nekünk; kétségtelenül hoznunk kell még néhány döntést.
CLEMENCEAU: Egyetértünk.
LLOYD GEORGE: Kaptunk egy jelentést berlini katonai képviselőnktől is. Úgy véli, hogy a spartakisták erősödnek. A szövetségesek általi katonai megszállást javasol. A katonák számára mindig ez a megoldás. (…)
FOCH MARSALL: Azt hiszem, érdemes elolvasni, mert megmutatja, milyen mostanában a német kormány hangulata.
LLOYD GEORGE: Túl érdekes dokumentum ez ahhoz, hogy ne olvassam el.
(Átfutva az iratot.) A németek azt akarják, hogy a franciák szállják meg Budapestet! …és Bécset! A világon mindent, csak Németországot ne! Erzberger persze nagy ellensége a bolsevistáknak: nagy katolikus… De milyen baráti a mi irányunkban!…
Nagyon érdekes. Úgy vélem, ismét bebizonyosodott, hogy Foch marsall kiváló diplomata. Gratulálnunk kell ügyességéhez és sikeréhez.
1919. április 26.
WILSON: A románok folytatják offenzívájukat Magyarországon. Minthogy részükről immár nem védekezésről van szó, azt hiszem, fel kell szólítanunk őket a megállásra. Úgy látom, az agresszió most a románoktól indult ki, akik valóban erősebbek, mint Magyarország a jelenlegi beszorított helyzetében.
Annak érdekében, hogy e régiókban megkezdjük a béke megalkotását, azt hiszem, az lenne a legjobb, ha a lehető leggyorsabban meghatároznánk egy időpontot az osztrákokkal való tárgyalások megkezdésére. Ez jó hatással lenne Bécsre, s nekünk arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a magyarországi felfordulás átterjedését Ausztriára. Ez a véleménye Hoover úrnak is, akinek egyébiránt megvan a maga külön álláspontja, s aki ügynökeitől folyamatos tájékoztatást kap.
Vajon vannak-e eszközeink a románok megállítására?
LLOYD GEORGE: Azt hiszem, komolyan kellene beszélnünk velük. Talán ide kellene hívnunk Bratianu urat.
CLEMENCEAU: Helyes. Elmondjuk neki néhány szóval, mit akarunk, s alkalmat adunk arra is, hogy röviden kifejtse álláspontját.
1919. május 1. (április 30.?)
PICHON: Önök tegnap kinyilvánították szándékukat, hogy május 12-re idehívják Ausztria és Magyarország képviselőit. A kettő között különbséget kell tenni. Bécsben valódi kormány van; Kun Béla kormánya azonban nem elég komoly, és a kapott információk szerint nagyon kevéssé szilárd. Jobb lenne még egy kicsit várni a dologgal. Másrészt, azt is meglátjuk közben, hogy az olasz helyzet tisztázódik-e. Olaszország határainak megállapítása nélkül nem köthetünk békét Ausztriával. Előnyös lenne tehát, ha nem sietnénk túlságosan.
Amennyiben a Németországgal kötendő szerződés mellett azonnal bele akarnánk kezdeni valami másba is, idehívhatjuk 15-ére a bolgárokat. Nem hiszem, hogy május 12-ig felkészülhetnénk az osztrák szerződésen végzendő komoly munkára. A bolgár szerződésre viszont fel tudnánk készülni.
WILSON: Pichon úr nem ismeri, milyen okok késztettek bennünket arra, hogy ily közeli időpontra hívjuk ide az osztrákokat. Támogatni kívánjuk a bécsi kormányt azzal, hogy demonstráljuk: hajlandók vagyunk velük tárgyalni. Ez nem tűr halasztást. Ugyanez a helyzet Magyarországgal. Ha a kormány enged, úgy meghívásunk elküldése azzal az előnnyel járhat, hogy megtakaríthatunk egy felfordulássorozatot. Ezért szükségesnek tartom azonnali idehívásukat.
(Pichon úr elhagyja a termet.)
1919. május 7.
WILSON: Mit csinálunk a német meghatalmazottakkal való találkozásunk után?
LLOYD GEORGE: Szerintem haladéktalanul el kell kezdeni az osztrák béke tanulmányozását.
WILSON: Az osztrákok néhány nap múlva itt lesznek. De mit tudunk a magyarokról?
CLEMENCEAU: Nincsenek híreim róluk. A kormányuk megszűnt létezni.
Itt van két távirat, amelyet Elliz úrtól, bécsi képviselőnktől kaptam. Az elsőben az áll, hogy az osztrák küldöttség nem hajlandó 12-ére ide utazni. Főként a keresztényszocialistáknak vannak ellenvetéseik, akik azt panaszolják, hogy dr. Kleint, a Németországgal való egyesülés hívét választották ki elnöknek, és remélik, hogy a döntést még felülvizsgálják.
A második távirat a magyarokra vonatkozik. A bécsi brit delegáció szerint a brit kormány azt szeretné, hogy változtassuk meg az idehívás időpontját.
LLOYD GEORGE: Én erről mit se tudok, és meg fogom kérdezni, mit jelentsen ez. Ami az osztrákokat illeti, azt hiszem, jobb lenne ragaszkodni az általunk korábban rögzített időponthoz.
CLEMENCEAU: Javaslom, válaszoljuk azt, hogy az osztrákok ideérkezésére megmarad a 12-i dátum, kivéve azt az esetet, ha nyomós indokkal kérnek halasztást.
LLOYD GEORGE: Egyébként úgy vélem, hogy az osztrákok képviselőivel folytatandó tárgyalásoknak csak meghatározott témákra kellene szorítkozniuk. Semmi sem indokolja például, hogy az osztrákok is részt vegyenek az Olaszország és Jugoszlávia közti határral foglalkozó megbeszélésen. Az Ausztria és Olaszország közti határt pedig már megállapítottuk.
ORLANDO: Ausztria-Magyarországgal jelenleg nem lehet békét kötni, mivel az osztrák–magyar állam eltűnt. Az Ausztria-Magyarországgal kötendő béke voltaképpen egyet jelent a Monarchia felbomlásával létrejött államok összes határának kijelölésével. Ami a szó jelenlegi értelmében vett Ausztriát illeti, úgy vélem, határait már minden oldalon megállapították, hiszen van már döntés az olasz–osztrák határról, a bizottságok pedig már benyújtották jelentésüket a jugoszláv–osztrák és a csehszlovák–osztrák határról is.
LLOYD GEORGE: Mindenesetre, ha valamennyi országgal külön tárgyalunk, a jelenlegi definíció szerinti Ausztriával nem kell konzultálnunk az olasz–jugoszláv határról.
WILSON: Úgy vélem, a kérdés ennél bonyolultabb. Bármennyire különváltak is egymástól ezek az államok, még mindig egy ellenséges állam különböző részeivel van dolgunk, és a problémát csak nehezíti, hogy például a jugoszláv állam lakosságának egy része a mi oldalunkon harcolt, a másik része viszont ellenünk.
LLOYD GEORGE: Azt hiszem, az Ausztriával kötendő békét nem kell összetett problémaként kezelnünk.
WILSON: Mellesleg Horvátország a Magyar Királysághoz tartozott. Lehetséges, hogy a jugoszláv kérdéseket nem tudnánk megoldani, ha nem kapcsolnánk őket a magyar kérdésekhez.
LLOYD GEORGE: Szerintem teljes mértékben lehetséges a problémák különválasztása. Mi meg akarjuk alkotni a békét: tegyük ezt meg mindenütt, ahol csak lehet, és ne keressük a bonyodalmakat.
(Litván Katalin fordítása)
VÉGE