Skip to main content

Litván György

Litván György: A vereség beismerése


Az 1994-es választás után, amikor a liberális tábort – és nem is csak az SZDSZ tagságát – élesen megosztotta a szocialistákkal kötendő koalíció kérdése, maga az SZDSZ pedig egy kisebbfajta pártszakadás viharzónájába került, Kis János, mint a párt egykori elnöke és szellemének legfőbb megtestesítője, meggyőző érveléssel fejtette ki, hogy mi a különbség egy liberális vitaklub és egy politikai párt között, s hogy az SZDSZ nem térhet ki a kormányzati felelősség vállalása elől, amikor választói erre kötelezték.

Babarczy Eszter, Litván György, Neményi László: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Beszélgetés Soros Györggyel, 1999. június


Elszomorított és elképesztett a Beszélő legutóbbi számában megjelent Soros-interjúnak magára az alapítványra vonatkozó része. Szomorúságomat Soros György válaszai okozták, elképedésemet a kérdezők váltották ki.

Érthetően elfogult vagyok az ügyben, mert ott álltam az alapítvány bölcsőjénél, s működésének első éveiben elég aktívan tevékenykedtem is benne. Ezzel együtt le kell szögeznem, hogy létrehozásában részt vevők egyikének sincs – megközelítően sem – annyi joga az alapítvány működésének megítélésére, mint Soros Györgynek.


Litván György: Mérei és a „krampusz”

Esettanulmány


Mérei Ferenc és régi barátai, elsősorban a nagy tréfamester, Lux László az ÁVH-t, a belügyet becézték Krampusznak, aki, mint a mesében, elviszi a rossz gyerekeket. Érdekes lenne tudni: mikor született ez az elnevezés. Hiszen Mérei 1950-ig párttag volt, egyértelműen kommunistának vallotta magát, sőt mint azt éppen az egyik most talált ávéhás jelentésben olvashatjuk, „császára” volt a hazai pedagógiának és pszichológiának.

Litván György: Az illúziótlan hit receptje

A Károlyi-centenárium


A Kádár-kori Károlyi-reneszánsz folyamatának 1975 tavasza, a századik születésnap a csúcspontja. Március 3-án a Kossuth Lajos téren, a lebontott Tisza István-emlékmű helyén, kettejük egykori parlamenti csatározásai színhelyének szomszédságában, felavatták Varga Imre másfélszeres életnagyságú Károlyi-szobrát, amely azonban nem az első Magyar Népköztársaság 45 éves elnökét, hanem az öreg emigráns Károlyi Mihályt ábrázolja, a hit megrepedt gótikus boltíve alatt állva, roggyantan is tartásosan.

Litván György: Fate calls me...

Jászi Oszkár 1947 végi Duna-völgyi búcsúlátogatása


A magyar politikai emigránsok hosszú sorában Jászi Oszkár egyik megkülönböztető vonása, hogy ő egyszerre két rendszer emigránsa lett – és maradt. Amikor a magyar demokrácia e század eleji úttörője, az 1918-as polgári-demokratikus forradalom egyik előkészítője és nemzetiségügyi minisztere kevéssel a kommunista hatalomátvétel után, 1919.

Litván György: Hanák Péter ravatalánál

(1921–1997)


Történészszakmánkban kegyetlenül aratott a halál az utolsó esztendőben. Vörös Károly után elment a fiatal Lackó Mihály, majd Borsányi György. Most pedig itt állunk szakmánk egyik legkiválóbbja, Hanák Péter ravatalánál. Döbbenten és hitetlenkedve állunk itt, hiszen fantasztikus vitalitásával, hatalmas tudásával, vibrálóan élénk szellemével és kiapadhatatlan érdeklődésével ő mindig és mindenütt jelen volt munkánkban, vitáinkban és mindennapi életünkben.

Litván György: 1957


Képtelen volnék az 1957-es évről – vagy akár az 1958-asról – történészi távolságtartással írni. 1956-ról sokkal inkább, nyilván azért, mert ott még voltak szemben álló, egymással küzdő táborok és igazi cselekvési lehetőségek. 1957-ben viszont már csak egy kapura ment a játék, hónapról hónapra nőtt a hatalom önbizalma és a nemrég rettenetesen megalázott kommunisták bosszúszomja.

És ebben az ütemben nőtt a nyomás is, fokozódott a keserűség, a rettegés, a kétségbeesés.


Litván György: Múltfeltárás és rendszerváltás


Az úgynevezett ügynöktörvény módosítása körüli legutóbbi viták és izgalmak csupán újabb fejezetét jelentik annak az immár sokéves küzdelemnek, amely a pártállami közelmúlt dokumentumainak és történetének feltárásáért – illetve végleges elsüllyesztéséért folyik.

Az érdekelt szakmákon (jogászok, történészek, levéltárosok) kívüli közvélemény nagy részét a jelek szerint már kissé untatja ez a téma.


Litván György: Trianon felé…

Szemelvények a béketárgyalások francia jegyzőkönyvéből


Az első világháború befejeztével a győztesek mihamarabb hozzáláttak Európa átrendezéséhez és az új, tartósnak remélt békerendszer megalapozásához.

A Békekonferenciát 1918 végén Párizsba hívták össze. Az első munkaüléseket 1919. január 12-én tartották, az ünnepélyes megnyitást Versailles-ban, január 18-án.

Woodrow Wilson amerikai elnök eredetileg úgy gondolta, hogy a konferenciára valamennyi hadviselő fél, azaz a legyőzött államok képviselőit is meghívják, s ő maga tölti majd be a döntőbíró szerepét győztesek és vesztesek között.




Litván György: Trianon felé…

Szemelvények a béketárgyalások francia jegyzőkönyvéből


Május 31. (folytatás)

LLOYD GEORGE: Nem lehetne elválasztani a semleges zóna kérdését a ma meghozandó döntésektől? Pichon úr azt mondta, hogy megpróbáltunk igazságosak lenni, és ez így is van. Egy semleges zóna meghatározása azonban mindig okot adhat félreértésekre. Azt mondtuk, a magyarokat tájékoztatjuk arról, hogy a meghozott döntés nem prejudikálja a végleges határvonalat. Nem tudom, vajon ezt elég világosan megmondták-e nekik.

BALFOUR: Hiba, ha ezt elmulasztották megtenni. Egyébként nem tudom, valóban ebben kell-e keresni a budapesti események okát.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon