Skip to main content

Litván György

Litván György: Az SZDSZ és 1956


Miközben mindnyájan öregszünk, az SZDSZ, szerencsére, fiatalodik. Mind kevesebben vagyunk itt, akiknek a magyar forradalom személyes, felnőtt fejjel megélt élménye.

Litván György: Miért van (és lesz) szükség a Beszélőre?


A Beszélő mostani különszáma remélhetőleg meggyőzően fogja bizonyítani, hogy potenciálisan – vészhelyzet esetén – nagyszámú és változatos szerzői gárdával rendelkezik, s hogy e szerzőknek és velük együtt a liberális értelmiség szélesebb köreinek érzelmileg biztosan szükségük van rá. Egyszerűen azért, mert megszokták, a szívükhöz nőtt.

Ami persze nem elegendő ok arra, hogy az e körökön kívüli tényezők, gazdaságiak és politikaiak, amelyek létére vagy nemlétére befolyással lehetnek, ugyancsak megtegyék a magukét a lap fennmaradása érdekében.


Litván György: Távoli búcsú egy közeli baráttól


Nagyon messze innen, az amerikai Dél-Karolina állambeli Charlestonban, nagyon hosszú betegsége után, nyolcvanévesen meghalt Heltai György, az utolsó Nagy Imre-kormány külügyi államtitkára, az egykori brüsszeli Nagy Imre Intézet igazgatója, a mai, hazai 1956-os Kutatóintézet nemzetközi kuratóriumának elnöke.

1956 vége óta kényszerűen külföldön élt, 1989 után sem tudott már hazalátogatni, ez év június 16-án is csak „közvetve”, távolból vehette át Göncz Árpádtól a Nagy Imre-emlékplakettet. De már három évvel ezelőtt is ezt írta válaszként, 1991.


Litván György: Őszirózsa


Két régi kiadványt lapozgatok. Az egyik „A diadalmas forradalom könyve”, alcíme szerint „A népkormány tagjainak, a forradalom szereplőinek és 75 magyar írónak önvallomása, a forradalmi napok hiteles krónikája”, amely 1918 végén jelent meg Gellért Oszkár szerkesztésében.

Litván György: Kilencvenkettőben nyolcvanhatról


Az 1986. decemberi konferencia három évtized után az első nagyobb szabású, szervezett összejövetel volt Magyarországon, ahol a magyar forradalomról hazugság nélkül, tárgyilagosan, vagy éppen nyílt rokonszenvvel beszéltek a résztvevők.

A konferencia kezdeményezője Donáth Ferenc volt. 1985 tavaszán az ő lakásának konyhájában (!) jöttünk össze néhányan, s ekkor fejtette ki Donáth azt a jó ideje érlelődő tervét, hogy a forradalom 30. évfordulóján elébe kell vágni az 1981-es 25.


Litván György: Hiteles családtörténet

Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története


Ismét hazatért egy magyar tollból külföldön született „alapmű”. (Jó érzés leírni, hogy legalább ebben gazdagok vagyunk.) Ráadásul a legjobb pillanatban történt ez a hazatérés. Mintegy két esztendeje nagyobbrészt azzal vagyunk elfoglalva, hogy ténylegesen és gondolkodásban magunk mögött hagyjuk az előző négy évtizedet, s közben elemezzük és tudatosítsuk, miként is sikerült kilábalnunk a „népi demokráciának” nevezett pártállam korszakából.

Litván György: Kádár János körmenete


Amikor ezen a tavaszon módom nyílt rá, hogy betekinthessek a néhai MSZMP 1956-tal kapcsolatos irataiba, s kezembe vettem az Ideiglenes Központi Bizottság november 4-e utáni első ülésének jegyzőkönyvét, a dátum – 1956. november 11. – óhatatlanul személyes emléksorokat is ébresztett bennem.

Litván György: Ki kit kompromittál?


Sajtó és közvélemény erkölcsi felháborodással és a szenzációnak kijáró izgalommal fogadta a „Carlos-ügy” leleplezéseit, majd újabb és újabb kiszivárgott részleteit.

Ha most eltekintünk az ügyhöz mintegy természetesen kapcsolódó manipulatív elemektől (amelyekkel sajtó és kormányzat egyaránt szívesen él a mai nehéz, áremeléses időkben), sokkal inkább a reagálások naiv és apolitikus volta megdöbbentő, mint maga az ügy.

A csodálkozásnak és felháborodásnak ez a moraja ugyanis arra vall, hogy közvéleményünkben még mindig sok illúzió él a Kádár-rendszerrel s annak mibenl




Litván György: 1956 emlékének szerepe a rendszerváltásban

Az ’56-os forradalomtól a rendszerváltásig több mint három évtized telt el. S jóllehet ez sokkal hosszabb idő, mint amekkora a magyar történelem másik emblematikus eseményétől, az 1848/49-es forradalom és szabadságharctól az akkori félig-meddig rendszerváltásig, a kiegyezésig eltelt, az ötvenhatot átélt emberek tudatában vagy esetleg csak tudatuk mélyén nem hunyt ki a forradalom emléke.

Litván György: „Ötvenhat csinált minket”

Mérei Ferencnek ez a mondása egyre gyakrabban jár az eszemben az utóbbi hetekben. Annak idején inkább frappáns bemondásnak tartottam, ma egyre igazabbnak érzem, különösen a Mécs Imre-”ügy” óta.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon