Petri, az ördög
Csóró értelmiségiek társalgásaiban röpködnek a milliárdok, ártatlan tekintetű bölcsészlányok ajakán költői képpé válik a „tőkemegfelelési mutató”. Eközben a polgár ideáltípusává Für Lajos válik, Németh Zsolt Thomas Mannra hajaz. Percek kérdése, és Sugár András világoskék könnyeket fog hullatni Betlen Jánosért.
Ebben a kusza és áttekinthetetlen helyzetben hálásak lehetünk minden határozott és egyértelmű állásfoglalásért. Rám például majdhogynem a kinyilatkoztatás erejével hatott Keresztes Sándornak, a KDNP tiszteletbeli elnökének hétfői nyilatkozata. Megtudtam például: „attól, hogy valaki keresztény és demokrata, még nem válik kereszténydemokratává”. Tényleg, ha valami sárga is, meg dinnye is, attól még egyáltalán nem lesz sárgadinnye, lehet, hogy csak a görögdinnye esett bele a festékbe. A kérdés innen már csak az, hogy a kereszténydemokraták így miként vállalkozhatnak „a” kereszténység értékeinek képviseletére, s nehéz lesz elhárítani a gyanút: attól, hogy valaki kereszténydemokrata, még egyáltalán nem biztos, hogy keresztény és demokrata. Kivált, ha a „minden párttól egyenlő távolságot” parancsolata annyit jelent, hogy a szélrózsa minden irányába feltárulnak a kereszténydemokrata fenekek. Keresztes Sándor legszívesebben az MSZP felé kacsint, ezzel is alátámasztva az egyébként is megfogalmazható sejtést: nincs az az össznépi felháborodás, amelyből a szocialista párt ne húzhatna hasznot. Bokros démonizálásával az ellenzék lassan elérte, hogy a széles néptömegek látomásaiból kibontakozik a kép: a gonosz könyvelők ellen már csak a szocialistákban bízhatunk.
Keresztes azt is tudja, ki az ördög: „Nagyon nagy veszéllyel járna, ha olyan emberek kezébe kerülne a közoktatás, akik például Petri György – akit liberális költőként tartanak számon – hívőket mélyen megbántó verseit terjesztik. Ő az egyik versében, amely először a szamizdat Beszélőben jelent meg, minden hívő embert felháborítóan meggyalázza a Karácsonyt, Jézus születése napját.” Hát igen, eddig nem tudtuk, hogy mi a bajunk. A tiszteletbeli elnök azonban segítségre szorul. Petri egyetlen verset közölt a szamizdat Beszélőben, Nagy Imréről. Félő tehát, hogy Keresztes urat vagy hazugság, vagy felelőtlen rágalmazás miatt vonják majd felelősségre a másvilágon. Mivel ezt nem venném a szívemre, ezért közölnék itt néhány Petri-sort. „Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát, / József nem tud elaludni, / keres valami piát” (Apokrif). Így legalább azzal védekezhet Keresztes, hogy ha igazat nem is mondott, legalább prófétának bizonyult. Mi lesz azonban az én üdvösségemmel? Gyorsan idézek egy apáca szövegéből is. Talán betudják nekem, és a Beszélőnek is a másvilágon. A szerzőről, egy Benedek-rendi kolostor apácájáról (1098–1179) csak azt tudjuk, hogy keresztény volt. S hol van ez még a kereszténydemokratától!
Maghab
„Isten, mikor az embert megteremtette, minden állatot az ő szolgálatára rendelt, ám mivel az ember Isten törvényét áthágta, testében és lelkében egyaránt elváltozott: vére ugyanis úgy bemocskolódott, hogy tisztuláskor azóta is maghabot termel (…) Az ember vére ugyanis a vágy tüzében és hevében forrva éppen úgy habot vet magából – ezt nevezzük mi magnak –, ahogy a tűzre tett fazék vet buborékokat a tűztől hevítve a benne lévő vízből. (…)
Az ember számára azonban a kezdet kezdete az a gyönyör, amelyet a kígyó a gyümölcs útján lehelt az első emberbe, hiszen a gyönyör kavarja föl a férfi vérét. A fölkavart vér ezután hideg habot juttat az asszony testébe, ez a hab pedig az anyai test hevétől összesűrűsödik, majd vérszerű valamivé alakul át. Az ilyen hab, ekképp megmaradva e hőfokon, később, az anya által elfogyasztott táplálék nedvének izzadmányából kisember nagyságú sűrűséggé növekszik, míg végül a Teremtő törvénye, amely az embert létrehozza, ezt az emberke nagyságú sűrűséget teljesen át nem alakítja, ahogy például a fazekas formálja kecsessé edényét. (…)
A férfi májában és hasában található erek a nemi szervekhez vezetnek. Ezért, ha a férfi velejéből kiindul a gyönyör fuvallata, könnyen a lágyékába jut, és könnyen fölkavarja vérében a gyönyörvágyat. Mivel pedig lágyéktája kissé szűk, szoros és zárt, a fuvallat nem tud benne túlságosan szerteáradni, így igen hevesen lángolt ott nagy gyönyörűségében, annyira, hogy e nagy lángolástól az ember elfeledkezik magáról, és mivel képtelen magát visszafogni, kénytelen kibocsátani a magvat: mert lágyéktája zártsága következtében a férfiban a gyönyör tüze erősebb, mint a nőben, ha ritkábban gyúl is lángra benne. Amint a folyók szélvésztől és viharoktól korbácsolt óriás hullámai is úgy megtáncoltathatják a hajót, hogy már-már nem lehet egyben s helyben tartani, úgy a férfi testét sem lehet egykönnyen a gyönyör viharában is lecsillapítani és megtartóztatni. Az enyhe széltől keltett hullámokban és a csak enyhe légörvényekből támadó viharban azonban a hajó, ha megfeszített munkával is, de egy helyben tartható: ehhez hasonló a nő teste is a gyönyör közepette, mert a nő gyönyörét könnyebb lecsillapítani, mint a férfiét. A férfi gyönyöre ugyanis az állandóan lobogó s mindent elemésztő tűzhöz hasonlatos: a férfiban ezért kél s nyugszik váltakozva a gyönyör, hiszen ha e tűz állandóan égne benne, a férfi belepusztulna hevébe. (…)
A nő gyönyöre a naphoz hasonlatos, mely lágyan, finoman és folyamatosan árasztja hevét a földre, hogy az gyümölcsöt hozzon, hiszen ha kíméletlenebb állandósággal perzselné a talajt, inkább ártana a termésnek, semmint elősegítené. (…) Hanem amikor a férfiúban kél a vágy vihara, úgy jár körbe benne, mint a malomkerék, lágyéka pedig olyanná lesz, mint a kovácsműhely, amelyben a velő a tűz. És ez a kovácsműhely továbbárasztja a maga hevét a férfi nemi szerveibe, s még ez is hozzájárul heves lángolásukhoz.”
???
- Ki beszél? [7]