Az üstökös
Ez volna égi lépték?
Ha kicsit többet élek,
csak nyolcvanötször ennyit
(vagy volnék nyolcvanöt most:
harmincszor ezt elölről),
megint csak ott ragyogna
a fényes üstökös,
mely
forogni körbe nem tud
vagy nem akar örökké,
s versenyt rohan magával:
egész a félútig,
félútról visszafordul,
mint duzzogó gyerek
vagy sérült lelkű költő,
boldog: boldogtalan.
Fenséges égi szoknya:
látványodért szeretlek,
nem hasonlatokért.
A távozóhoz
Nem volt csillagos ég két hónapig, üstökösöm, hogy
érted föl ne kutattam volna az ég feketéjét.
Kétezerötszáz évig hogy bírjam ki hiányod?
- Vers [5]