Skip to main content

Az üstökös / A távozóhoz

Mesterházi Mónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az üstökös


Ez volna égi lépték?
Ha kicsit többet élek,
csak nyolcvanötször ennyit
(vagy volnék nyolcvanöt most:
harmincszor ezt elölről),
megint csak ott ragyogna
a fényes üstökös,
              mely
forogni körbe nem tud
vagy nem akar örökké,
s versenyt rohan magával:
egész a félútig,
félútról visszafordul,
mint duzzogó gyerek
vagy sérült lelkű költő,
boldog: boldogtalan.

Fenséges égi szoknya:
látványodért szeretlek,
nem hasonlatokért.

A távozóhoz

Nem volt csillagos ég két hónapig, üstökösöm, hogy
érted föl ne kutattam volna az ég feketéjét.
Kétezerötszáz évig hogy bírjam ki hiányod?




























Megjelent: Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 2, Szám 11


  • Következő cikk:

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon