Skip to main content

Balkán

Mesterházi Mónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Időutazás a tehetetlenségbe.
Vagy lehet akarni is a hullámpala
és a betonlépcső rései között
a darazsakat, az autószerviz
forgalmát és szagát, az éjszakát
a javításra és eladásra szánt
kétes eredetű mosógépek, tévék
és autórádiók társaságában
a földön. Szemben a sziklák
minden vonalát és történetük
utolsó pár száz évét ismeri már a szem,
a gyíkokat és kígyókat lehetne
irigyelni a rovarvilágért. Az ember
függ szokásai rendjétől, és volna
bármi más szabad lény, de eszébe jut
az aknába fúró vakond, és inkább
visszaül a padra, várja, amíg
továbbszállításának eszközét
a hozzáértő és módfelett
ráérő kezek egyszer mégiscsak
összerakják, hogy valaha múlt
lehessen a nem telő jelen.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2005. december, Évfolyam 10, Szám 12


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon