Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. december, Évfolyam 10, Szám 12

Vers

Mesterházi Mónika: Balkán

Kistotál

Harcos Bálint: Nagy orosz medve cammog

Folyamatos jelen

Libero

Játéktér

Hack Péter: Az ügyészség, a velünk élő múlt

Kun István: A rongyrázó díszburkolat

Sándor Klára: A Da Vinci-kód üzenete: nehéz napok előtt a Vatikán?

Marosán György: Intelligens tervezés

avagy az ész trónfosztása

Szummer Csaba: Freud avagy a modernitás mítosza

A pszichoanalízis és a mitikus-vallási narráció

Befejezetlen múlt

Messzelátó

Kakuk Péter: Forradalmi? Rendkívüli?

A genetikai információ és a diszkrimináció problémája

Kultúra

Tóth Krisztina: Melegpadló

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Kiss Ferenc - Szabó Zoltán Ádám: Melyik a többi nyolc?

- vagy bölcs gondolatok a képregényről

Visszabeszélő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon