Időutazás a tehetetlenségbe.
Vagy lehet akarni is a hullámpala
és a betonlépcső rései között
a darazsakat, az autószerviz
forgalmát és szagát, az éjszakát
a javításra és eladásra szánt
kétes eredetű mosógépek, tévék
és autórádiók társaságában
a földön. Szemben a sziklák
minden vonalát és történetük
utolsó pár száz évét ismeri már a szem,
a gyíkokat és kígyókat lehetne
irigyelni a rovarvilágért. Az ember
függ szokásai rendjétől, és volna
bármi más szabad lény, de eszébe jut
az aknába fúró vakond, és inkább
visszaül a padra, várja, amíg
továbbszállításának eszközét
a hozzáértő és módfelett
ráérő kezek egyszer mégiscsak
összerakják, hogy valaha múlt
lehessen a nem telő jelen.
Versillusztráció [2]- Vers [6]