Skip to main content

Mesterházi Mónika

Mesterházi Mónika: Szavak alatti ének

Tóth Krisztina verseiről

Ha valaki Tóth Krisztina verseinek hatása alatt ír, nyilván (önmagukban) felületi dolgokat vesz át, képet, hangulatot, hangzást, ezek bizonyos együttállását, mint aki fénykép után fest, és nem bajlódik a perspektíva megszerkesztésével, a mélységgel. Érdekes, hogy egyes kritikusok is hasonlóan járnak el, amikor külön beszélnek nála formai jegyekről (sokallják őket1), vagy éppen tartalmi elemeket hangsúlyoznak2 – holott a Tóth Krisztina-féle versnek a forma nem külső tartozéka, hanem a szerves része, a jelentése nem a mondanivalóban, hanem az egészben van.

Mesterházi Mónika: Az üstökös / A távozóhoz


Az üstökös


Ez volna égi lépték?
Ha kicsit többet élek,
csak nyolcvanötször ennyit
(vagy volnék nyolcvanöt most:
harmincszor ezt elölről),
megint csak ott ragyogna
a fényes üstökös,
              mely
forogni körbe nem tud
vagy nem akar örökké,
s versenyt rohan magával:
egész a félútig,
félútról visszafordul,
mint duzzogó gyerek
vagy sérült lelkű költő,
boldog: boldogtalan.
















Mesterházi Mónika: Tigris és oroszlán

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Mesterházi Mónika: Virág TD-nek

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Mesterházi Mónika: Szerepek, hazatérések

Ferencz Győző költészetéről

The Radnóti man?” – kérdezett vissza egy magyar irodalmi dolgokban nagyon is tájékozott külföldi barátom, amikor Ferencz Győző nevét említettem. Az utóbbi két évben valóban Radnóti Miklósról írt monográfiája miatt ismerik a nevét (ami csak azért érdekes, mert ha egy monográfus és egy kortárs költő relatív ismeretlensége vetekedhet is, azért talán a költők járnának jobban).

Mesterházi Mónika: Error

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon