Skip to main content

Villamos.jpg

Mesterházi Mónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(négy-öt dimenzió)

Már többször megnéztem a villamost,
Felnagyítottam, tükröztem magára,
Véletlenül fejre is állítottam,
Mégsem értettem, hol van ott fasor,
És hová lett az autóút, habár
Túlzottan nem hiányzott. Negyven év
Így megmásít mindent, visszafelé?
Gondoltam, ülnék a villamoson,
Pár évvel a születésem előtt,
És egész máshogy alakulna minden,
Nem az lennék, senki nem lenne az,
És nem járnék annyit ezen az úton,
Busszal, bambán, hogy rá sem ismerek.

Aztán próbáltam megfordítva is,
A látványra vetíteni a képet.
De annyi autó között ennyi fát?
Végül is valahogy hazafelé,
Már nem akarva, nem is próbálgatva,
A bűvös kocka mégis helyrefordult.

Mert ez az út nekem hozzád vezet,
Bárhogy is húz a kép látószöge.
 

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2005. március–április, Évfolyam 10, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon