Skip to main content

Budapestkép – Budapestszó

Részlet egy készülő könyvből

A fiú tenyere csupa büdös sárga maszat volt. Az imént megcsúszott a keze az üvegen, és a mérőkanál helyett a márványpultra ömlött a kénpor. Gyorsan és észrevétlenül kellett letörölnie, mert Kálmán úrnál könnyen állt a pofon.

A lécek vastag oldalán sűrű sorban sok a lámpa, mintha arra tenne próbát a fény, hogy saját mozdulatát kitalálja.

Mint egy finom érintés, úgy érkezett mindig. Ráhajolt az arcomra, a csikket nyomban el kellett pöckölni, s az ember máris elszégyellheti magát a gyűrött ingnyak, a kéklő borosta vagy a szomorú nikotinszag miatt.

Melyik képről írna egy (mellesleg és zárójelben meleg) költő, ha nem a Rác fürdőről. Egy költő, aki azon kapta magát, hogy verseiben hiába játszik a személyes névmások nemtelen alakjaival, hiába „neked” írt, vagy arról a csodált és megkívánt „Ő”-ről.

„Ijedten fordultam hátra. Mert megcsikordultak a kerekek, azért. Nagyon hirtelen, ötletszerűen húzódtak le, és álltak meg. Pedig, sofőrszem, már messziről észrevettem őket. Rendőrjárőr egy vadonatúj, oldalkocsis Pannóniával.

Húsz perc az már valami. Lehet enni vagy valamit kitalálni. Sétálgatni az udvaron.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon