Skip to main content

56

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ilyen villamosok (voltak) közlekedtek.
Járkáltak stb.
Akkortájt.
Felléptél, a kalauz fölrántotta mögötted a rácsot, kértél tőle gyerekjegyet.
Nyitott peron, széthúztad a kocsi ajtaját, keresztülfújt a szél.
Negyvenfilléres gyerekjegy, ha igaz.
Télen nagyon hideg, bezuhog az eső meg a hó, ez viszont biztos.
Nyáron jó szellős, mentünk ki Hűvösvölgybe.
Végállomás, kiszállás, indulsz sétálni, indul a kirándulás, itt volt az első pesti mozgólépcső.
Így emlékszem, de lehet, hogy rosszul.
Nem létezik, hogy ide építettek mozgólépcsőt, azért villamosozol Hűvösvölgybe, hogy kirándulj, minek mozgólépcső?
Pont ide?
Bárhol inkább, mint a Hűvösvölgyben, nem?
Igaz, hogy nem működött.
Soha nem üzemelt, legalábbis mikor arra jártunk, egyszer se.
Nem jártunk amúgy sokat arrafelé.
Fölszállsz a Moszkva téren az 56-os vilingerre, és kiszáguldasz Hűvösvölgyig, családi program, nem túl sűrűn.
Inkább nagyon is ritkán.
Meglepően gyorsan ment a villamos, alaposan kilengtek a kocsik, imbolyog a tákolmány, az ablakok lenyitva, nagy huzat meg
      minden, vidám volt, csoda, hogy ki nem siklik!
Ki nem repültünk!
Ritka esemény, mert inkább Szentistvántelepre mentünk, a telkünkre, hévvel.
Ha már egyszer, akkor.
Az nem kóvályog ennyire, és sokkal lassabb, mintegy megfontoltabb.
És zöld.
A villamos sárga, kár, hogy ez nem látszik a képen.
Pont ilyen villamosok közlekedtek, az fix.
A Váci úton is.
Szép villamos, bár akkor nem tetszett, ez a nosztalgia.
Most bezzeg tetszik, akkor nem.
Ami akkor nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon