Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. március–április, Évfolyam 10, Szám 3

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Hogyan tovább, SZDSZ?

Élő-Beszélő

Városbeszélgetések

Mink András: „Nem kérdés, hogy állami intézmény vagyunk”

Mink András interjúja Varga Lászlóval, a Páva utcai Holocaust Emlékközpont szakmai igazgatójával

Bod Tamás: „Négy, esetleg öt valódi világvárosról beszélhetünk”

Formann Balázzsal, a Corvinus Egyetem oktatójával Bod Tamás beszélget

Budapesti tér

Budapestkép – Budapestszó

Mesterházi Mónika: Villamos.jpg

(négy-öt dimenzió)

Harcos Bálint: Gettó-kör

Részlet egy készülő könyvből

Szív Ernő: A hajnali utas

Podmaniczky Szilárd: A lámpák látták

Szabó T. Anna: Gyógyszertár

Kukorelly Endre: 56

Erdős Virág: Euridiké

Gerevich András: Fürdőfóbia, fürdőfília

Podmaniczky Szilárd: Lakbér

Bárdos Deák Ágnes: Gyerekjáték

„Megtanulnak a dolgokra meredni”

Tóth Krisztina: Csángó utca

Bódis Kriszta: Fehér hajó

Karafiáth Orsolya: Dreh dich nicht um

Grecsó Krisztián: Mögé

Podmaniczky Szilárd: Nagyszünet

Szilasi László: RN 42 30

Szijj Ferenc: Képleírás

Papp András: Saját élet IX.

Microport

MűBudapest

Boros Géza: Dezertált emlékezet

Kis Varsó vs. Horthy

Ferencsák Dávid: A kör bezárul

Futaki Attila rajzsorozata

Kubiszyn Viktor: Álruhás Budapest

Ébli Gábor: Budapest: műgyűjtők városa

N. Kósa Judit: Épületek – történetek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon