Skip to main content

Dreh dich nicht um

Karafiáth Orsolya

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az utcarészlet sejteti a várost.
Ez Pest, és rég, vagy épp most jársz ma ott.
Elfordulsz jobbra, arra lesz a park.
Minden kép halvány, málló, elmosott.

A szemcsés kép konkrét időt jelez.
Ez Pest, és rég. Vagy épp csak tegnap este.
Egy ablakot látsz, mért is ne, benézel.
Egy nő. A tükrénél ül épp, nevetve.

A tükre felnagyít, duplán ragyog.
A csillogás hamis, álmot mutat.
Ez Pest, és rég. Kettőzött látomás.
Kié az arc? Kihez hasonlítasz?

Hasonlóságod másik képbe fordít.
A nő, a ház átváltozik – veled.
Állandósult zavar. Mindig a ma.
Csak Pest, és rég. És nem kell értened.

Csak egy idő van. (Most. És csak szerintem.)
Nincs benne semmi új, nincs benne régi.
Tudják a házak, szétfoszló ruhák.
Ne fordulj meg. Hisz nem kell visszanézni.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2005. március–április, Évfolyam 10, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon