Skip to main content

Fürdőfóbia, fürdőfília

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Melyik képről írna egy (mellesleg és zárójelben meleg) költő, ha nem a Rác fürdőről. Egy költő, aki azon kapta magát, hogy verseiben hiába játszik a személyes névmások nemtelen alakjaival, hiába „neked” írt, vagy arról a csodált és megkívánt „Ő”-ről. Először csak Király Levente vette nagyító alá egy paródiában, hogy hát vannak itt ezek az erotikus versek, de valahogy a lényeg soha nincs nevén nevezve. Hol van akkor az erotika? Az alkotó túl jól nevelt, gondolta. Azaz gyáva? Később a költő egy-két fordítótól kapott e-mailt, akik összezavarodtak a sorok között: most ez angolul „he” vagy „she”? A válasz egyszerű volt. A játék lényege, hogy a magyar olvasó azt lát benne, akit akar, legyen az Anna vagy István. Ő éppen férfiakról írta, mert azért sem a fantáziában, sem az életben nem lehet soha senki nemtelen. A játékot úgy is felspannolta, hogy férfiakról írott verseket címzett nőkhöz. Évezredek szokása. Aztán úgy döntött, rendet teremt, legyen a férfi: férfi és a nő: nő. És írt egy szerelmes verset Davidhez, aki azóta is a barátnőjébe szerelmes.

Szóval Rác fürdő: ott még soha nem jártam. Bár már óvodás korom óta vittek apuék úszni, és semmit nem imádtam jobban, mint a folyókat, tavakat, uszodákat... a vizet. De a Rác... oda túl sok buzi jár. Nagyon sokáig kerültem a fürdőket. Talán túl nagy volt a csábítás. Tizenhét éves korom óta pasizom, de nem, én fürdőbe nem megyek. (Nem véletlenül terjedt el Pesten a fürdős kurva mint fogalom...) Pedig sok hetero ismerősöm járt, és hát tudták, de fel sem nagyon tűnt néhányuknak, mások meg nem zavartatták magukat. De ahogy ez lenni szokott, a suliban is csak azok a fiúk ölelgették egymást és csókolóztak az öltözőben, akik utána mind nőkbe lettek szerelmesek. Nincs miért szégyenkezniük. Persze megtört az ellenállás. A Naphegyen laktam, és nap mint nap átbuszoztam a Döbrentei téren. Végül a Rudasba tértem be, mert „oda jár a legkevesebb meleg”. Azok is nagyon diszkrétek, nem dugnak seggbe az öltözőben. Rendszeres vendége lettem. Az utóbbi években, nyugati mintára, Pesten is szaporodnak a meleg szaunák. Ma már nem tilos, nem kell megterhelni azokat, akik nem érintettek. Talán más a helyzet, nem tudom. A Rudasba elsősorban azért jártam a kikapcsolódás mellett – bár gondolom sokan mások is –, mert szegény ezerszer elsodort Budapestünkön, amiről egy turista azt hihetné egy városnéző buszozás után, hogy a tizenkilencedik században találták ki, ez a valami igazi. Évszázadok óta használjuk, buzik és nem buzik. Most, hogy Londonban élek, nem sok minden hiányzik, csak az idegbeteg napok késődélutánjai a Rudas kupolája alatt... és a magyar pasik.

Blogok

Majd én megmondom, ki vagy

Szerbhorváth György blogja
Majd én megmondom, ki vagy

 

Már rég elfogadott közhely, hogy az vagy, akinek vallod magad. Bár én többnyire úgy vagyok vele, hogy amennyiben magyarkodásról van szó, és megkérdik tőlem, hogy de azért/hát ugye magyar vagy? – azt válaszolom, hogy ha nem kérdik meg, magyar vagyok, de ha megkérdik, elgondolkodom erősen, és még bármi lehet belőlem.

Tovább

E-kikötő

Minden természetes

Győri Hanna
Minden természetes

Závada Pál regényében, a Természetes fényben egy falu, Tótkomlós tíz évét követhetjük végig a háború kezdetétől a negyvenes évek végéig. De a történetmondók emlékezetén és a fényképeken keresztül a közelmúlt és a századelő, a tíz év előzménye és utókora is része a történetnek. Az író nagy témái kerülnek újra elő, csak más hangsúlyokkal, mintha a maréknyi törmelék közül most más-más kavicsokat emelne ki és csiszolgatna fényesre a nagyítója alatt.

Tovább

Beszélő a Facebookon