Az asszonyok háttal, a férfiak szemben. Nincsen a teremtett ég alatt véletlen, a pillanat mindig tükrözi a rendszert, a teljességet, a valóságot; hajszálpontos a fölállás: a nőstények visszáján, a hímek színén.

Ebben a szobában már semmi sem volt a régi. Laczkovics Liát, a lakás örökösét a földszinti rendelővel összekapcsolt nagypolgári lakásból a negyedikre költöztették. Arnold bácsi, aki lányainak megtiltotta, hogy apának szólítsák, tehát Arnold bácsi, néhai dr. Laczkovics Arnold bútorai nem fértek be. A rendelő felszerelését Lia már korábban pénzzé tette.

Este van, hideg este, nem pedig kora ősz, mint amikor a kép vélhetően készült. A Csángó utca dermesztően kihalt, a Tüzér utca sarkán új, márványborítású lakóház áll. Több helyen is építkeznek, az utcát derékban az Angyalföldi út keresztezi: ez a kerület szíve. Egyetlen olyan földszintes épületet találok, amelyik a tízes években állhatott, ablakai hasonlítanak a képen látható ablakhoz, az elhagyatott udvaron ecetfa áll, a kerítés tövében szemét.

Van egy fénykép anyámról: nyolc-kilenc évesen ácsorog, magas szárú, fűzős cipője fölött harmonikázó lukas harisnyában, foltozott, szánalmasan lötyögő nagykabátban, háta mögött egy nehezen értelmezhető kerekes kúttal, s tekintetében az ürességnek és közönynek azzal a fokával, ami végképp elviselhetetlenné teszi a látványt.

Úgy látom, elég barátságos tüntetés ez, mindenki éppen csak ott van, szinte a fotó kedvéért tüntet. Mindenkinek jól látszik az arca, kivéve jobbra, a kinyújtott kéz alatt álló asszonyét, ő valamit nagyon tagadhat, ha így bemozdult a feje.

Körbefutjuk a szigetet. A Szigetet. Nagy kört futunk; a kör sugara éppen háromszáz kilométer. Mert valakinek ilyen nagy kör jut. A sugár lesz a fő csapásvonal. Egy girbegurba: r. Szinte oda-vissza, szinte nem is állomásokkal, hanem veled együtt növekvő és különülő szigetekkel.