Skip to main content

Tigris és oroszlán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Hát te ki vagy voltaképp,
csíkozatlan tükörkép?

Hogyhogy? Én az oroszlán.
Színem, mint a borostyán.
Rám süt a nap, aranyló,
És az nekem olyan jó.
És te ki vagy, csíkos tükör?

Én a tigris, te hatökör.

Nana!
            Jól van, ne akadj ki!
Vagy a társalgásnak annyi.

Nem beszélnék így egy lánnyal,
főleg nem egy oroszlánnal.

De mért? Én így beszélek,
ha félsz tőlem…

                     Nem félek.
Mosolyogsz rám, vicsorogsz rám,
csak én vagyok az oroszlán.
Inkább mondj még alapból
egy-két dolgot magadról.

Oké. Éjszaka vadászok
(jó híremre jól vigyázok),
csíkos dzsungel-sötétben
szemem villog fehéren.

Én délelőtt ragadozok,
(este szemem ragadozik).
De untam a szavannát,
ennék inkább szalonnát,
hát eljöttem Berettyóba,
látom, te is, akkor jól van.

Ja, jól látod.
Hasonló cipőben járok,
vagyis hát:
mezítláb.
Én is meguntam Bengálban,
épp eleget rohangáltam,
szóval itt a határán
nappalnak és éjszakának,
Afrikának, Ázsiának,
simának és csíkosnak,
mosolynak és vicsornak,
itt megállok,
kicsit várok,
míg megtudom esetleg,
ki volt, aki megfestett.

Berettyóújfaluban
megmondják a suliban.
Na most kicsit megszagollak,
aztán barátkozunk holnap.

Mosolygunk vagy vicsorgunk,
holnap együtt ücsörgünk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon