Mesterházi Mónika

Nyomtatóbarát változat

Hát te ki vagy voltaképp,
csíkozatlan tükörkép?

Hogyhogy? Én az oroszlán.
Színem, mint a borostyán.
Rám süt a nap, aranyló,
És az nekem olyan jó.
És te ki vagy, csíkos tükör?

Én a tigris, te hatökör.

Nana!
            Jól van, ne akadj ki!
Vagy a társalgásnak annyi.

Nem beszélnék így egy lánnyal,
főleg nem egy oroszlánnal.

De mért? Én így beszélek,
ha félsz tőlem…

                     Nem félek.
Mosolyogsz rám, vicsorogsz rám,
csak én vagyok az oroszlán.
Inkább mondj még alapból
egy-két dolgot magadról.

Oké. Éjszaka vadászok
(jó híremre jól vigyázok),
csíkos dzsungel-sötétben
szemem villog fehéren.

Én délelőtt ragadozok,
(este szemem ragadozik).
De untam a szavannát,
ennék inkább szalonnát,
hát eljöttem Berettyóba,
látom, te is, akkor jól van.

Ja, jól látod.
Hasonló cipőben járok,
vagyis hát:
mezítláb.
Én is meguntam Bengálban,
épp eleget rohangáltam,
szóval itt a határán
nappalnak és éjszakának,
Afrikának, Ázsiának,
simának és csíkosnak,
mosolynak és vicsornak,
itt megállok,
kicsit várok,
míg megtudom esetleg,
ki volt, aki megfestett.

Berettyóújfaluban
megmondják a suliban.
Na most kicsit megszagollak,
aztán barátkozunk holnap.

Mosolygunk vagy vicsorgunk,
holnap együtt ücsörgünk.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges