Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. november, Évfolyam 16, Szám 11

Vers

Szijj Ferenc: Fényleírás / Agyagfény

(Részlet)

Folyamatos jelen

Zolnay János: A reformkorszak alkonya

Révész Sándor: A szociálliberális idea

Spekuláció két részben békeidőkre

Játéktér

Mink András: Utóhang egy vitához

Kertész Péter: Élet stroke után

Demszky Alma: Beszélő

Kultúra

Szuhay Péter: Hovatovább – hova tovább?

A Hovatovább Fesztivál megnyitó szövege

Esterházy Péter: Az igazgyöngy fényessége

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Borbély Szilárd: Amikor az Úr­jézus a földön járt…

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Németh Gábor: Leonárdó

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Mesterházi Mónika: Tigris és oroszlán

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Halasi Zoltán: A sárkány nyelve

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Vajda Mihály: Hét perc a vasorrú bábáról

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Tóth Krisztina: Tetves, rohadt kurvák

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Bíró-Balogh Tamás: Tetvek

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Magyar László András: Brazil

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Szilasi László: Törzs

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Ambrus Judit: Napütötte sáv

Vachter János fotói elé

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon