Kertész Péter

Nyomtatóbarát változat

tavaly ilyentájt megszültem az ikertestvérem… fájdalom, segítség nélkül… néhány másodperc alatt… meglepődtem, mi tagadás… azóta nem tudok szabadulni tőle… igaz, nem hallgatok rendszeresen magyar nótát, mint egyes pszichiáterek ajánlják... jobb későn, mint soha… mondanám, ha eszemet vesztettem volna…

hány óra lehet, három, négy, a függönyön át látszik a kandeláber fénye, a közvilágítás, elaludt a kikapcsoló ember… lehet már fél öt is … eddig tartott az altató hatása, függetlenül attól, hánykor feküdtem le… ha nagyobb dózist szedek, elképzelhető, tovább alszom… nem uralkodom a hólyagomon… fáj a derekam, csípőm, nyakam, görcsöl kezem, lábam… az orrom bal fele, a bal szemem, egész bal oldalam… rángógörcs, bármi kiválthatja… ásítás, nyolcszor-kilencszer egymás után, csuklás háromszor-négyszer, krákogás, ritkábban tüsszögés… és amit ezután ismerek fel… jó, hogy görcsoldót kapok… mintha mindig háton feküdtem volna… egy éve vagyok ebben a kényszerhelyzetben, örökkévalóság… négy felejthetetlen hónap az országos rehabilitációs intézetben… húsz kilót leadtam, önérzetben jócskán megcsappanva daca és andris hoztak haza… a hátsó bejáratnál pipi csináltatott a lépcsőn egy rámpát, azon húztak fel, toltak le kerekes kocsin a fiaim…

fél évig tartott az eufória… ettem, nem féltem, hogy megfulladok, híztam pár kilót, négylábú bottal járni kezdtem, lépcsőztem, le, föl… a kórházban járókerettel próbálkoztak… náluk ez a módi… egy kézzel… aludtam, a színes álmok se kerültek el… álmomban a két kezemet használtam, jártam, mint az épek… a járás a szem muzsikája… mondá anatole france… a lakásban elboldogulok… itthon első naptól szobatiszta vagyok, pelenka nincs, kacsázok, több, mint kevesebb sikerrel… megesik, hogy félrecélzok, gatyája válogatja, combomat jóleső melegség önti el, eltelik néhány perc, míg eljut az agyamig, bepisiltem… ha épphogy, takaró le, alsónadrág le, a jobb lábamról viszonylag simán lehúzom, a bal hosszadalmas procedúra, többnyire úgy sikerül megszabadítani a gátyótól, hogy felülök és a nehézségi erőre bízom magam… visszafekszem pucér seggel, felhúzom magam, hogy ne lógjon le a lábam, betakarózom… próbálok aludni tovább… ha nagyobb felületet öntöztem meg, szólongatom hitvesemet… mondhatnám, segítség, de abba még nem halt bele senki, hogy nem a kacsába pisilt… alattam van valami, ami felfogja a pisit, ha nem mozdult el… ha elmozdult, gáz van, átnedvesedik a paplan, nagyobb baj, ha a matrac is… nincs mese… kiülök a tolószékbe, pipi matracot, lepedőt cserél, tiszta alsót kapok… pisis matrac az erkélyre, tartalék matrac a helyére… nem telik el tíz perc, ki vagyok stafírungozva… közben végig sopánkodom, az a kurva kacsa…

ha elvétve feláll a farkam, bocsánat, hímvessző-merevedésem van… ünnep a mi utcánkban… béke-éveimben megirigyelték volna… gondoltam, ha már áll, élvezzek is… jobbal rángatom szorgalmasan, keménységi fok, akár a korundé… papír zsebkendő készenlétben… behunyom a szemem… most, most… és sugárban pisilni kezdek… az urológustól kapott gyógyszer, amitől enyhül a prosztataszűkületem, mellékhatásul ezt váltja ki, illetve nem váltja ki… valamit valamiért… kontrollként megnéztem a neten egy pornófilmet, erekció maximus, ejakuláció nuku… szárazon élveznék… elmondtam ezt a doktornőnek, nézett nagyot, még ilyet… vagy nem merik mondani a paciensek… továbbképzés… lecserélték a prosztatagyógyszert… van még ilyen… külön pisilek, és külön szarok, bocsánat, székelek… nem egy ülésben… olyan, mintha egy napig vagy két napig ülésezik a t. ház… a kórházban a fiatal doktornő elnyomott egy halvány mosolyt, mikor újdonsült szokásomba beavattam… ő egyszerre elintézi a dolgát… nem vagyunk egyformák… kétféle ember van, aki egy ülésben és aki két ülésben… egy nagy ugrással tovább is egyszerűsíthetek… stroke-túlélők, együlők és kétülők… lehet, hogy egyedi jelenség az enyém, amire büszke is lehetnék… ha az eddigiekből nem derült ki, büszkeségre nincs okom, akár abba is hagyhatnám…

ára van a szobatisztaságnak… a kórházban csemballót hordtam éjszakára, annyiszor pisiltem, ahányszor jólesett, észre se vettem… előfordult néhányszor, általában váltáskor, hogy be is szartam… ha bejött a nővér, van magán, péter, pellus, akkor várjon… eleinte dupla pelenkát viseltem, úgy-ahogy megfogta a töménytelen vizeletet… aztán jött a megváltó csemballó, andrás, az egyetlen férfi-nővér jóvoltából… a csemballó magyar szabadalom, lényegében egy koton, különböző méretben… műanyag csövön át két liter űrtar­talmú, műanyag zacskóban végződik… többnyire nők voltak az éjszakások, ők nem lacafacáztak, reggel bőröstül húzták le a csemballót… volt, aki nem vesződött vele, csak a vizelettel jócskán megtelt műanyag zacskót szerelte le… csemballón pisiltem a pelenkába…

balra fordulok, csípőt hátrébb, lábat fel, lehetőleg mind a kettőt… van, hogy sikerül… az a jó technika, ha felhúzom előbb a jobb lábamat, aztán a balt… a takaró segít ebben, nem engedi a balt balra elhajolni… ha poénkodni volna kedvem, azt pötyögném ide, szélsőbalra… a jobb lábfejem megfogja a bal lábfejet… segít neki a tanulásban… ha nem csúszik vissza a bal, a két lábamat balra döntöm, és máris oldalt fekszem… ugyanez a művelet jobbra annyival nehezebb, hogy a bal kezemet egyidejűleg az oldalamra helyezem… próbálok visszaaludni… kába vagyok az altatótól, tíz perc, ha eltelik, jelez a hólyagom… a kacsa jobb oldalt vár a bevetésre a sárga sámlin lévő zöld vödörben… ha a jobb oldalamon fekszem, valahogy elboldogulok… ha a bal oldalamon, nincs mese, visszafordulok a hátamra, minden bajom előjön, lábam közé rakom a kacsát… kicsit alszom, kábulok inkább, és újra hív a kötelesség… egy kortyot nem iszom éjjel, nonstop pisilek, ki érti ezt… fáj a derekam a fekvéstől, a jobb csípőm fölött, a derekam azelőtt se volt valami acélos… a négyes és ötös csigolya között valami nem stimmel, lysis, mondta a múosz-orvosasszony az orfiban… hirtelen mozdulat, és úgy maradok…

interjút készítettem az időközben elhunyt mdf-es bizottsági elnök egészség-politikussal a pártházban, bejárt hozzám a nemzethez, kulturált, sokat próbált, kortalan férfi, üzem-orvoskodott a láng-gépgyárban, szociológiát tanult, operatőrködött… mély fotelben ültem, előredőlve tartottam a magnót, megköszöntem a beszélgetést, készültem felállni, nem ment… került egy orvos, adott egy lóméretű injekciót, csak nem pattantam fel… na ez bebaszott, hogy kerülök innen haza… valaki bevitt wartburggal az orfiba, az igazgató rám nézett, kért, hogy feküdjek be… de csak egy napra, rábólintott… telefon pipinek, behozta, ami kell… kétágyas kórterem, egyedül, keresztény imakönyv az éjjeliszekrény-fiókban… infúzió, viszonylag jól aludtam… reggel kínkeservesen felöltöztem, jött a vizit, hová, hová, kertész úr… egy napról volt szó… na jó, menjen föl a másodikra ormos doktorhoz…. szakorvos, manuálterapeuta… tiltjuk, tűrjük, támogatjuk… felfeküdtem, csavart egyet rajtam, utána kifeszített lábbal megfogtam a bokámat… azóta, mielőtt tüsszenteni kell, a jobb csípőm fölé helyezem a kezemet… zuhanyozás közben is bevált… nem mozdul el a csigolya… a lysis… ez a tűrjük kategória az eü-ben… többhetes betegállomány, sorbanülés kemény széken, több doboz vegyszer helyett csavarás… ha nincs gyulladás… ki kéne számolni egyszer, mennyit fizet táppénzre, gyógyszerre a társadalombiztosítás… idő előtti leszázalékolásra… manuálterápia egy kezelés nyolc-tízezer forint… évekig nincs gondod…

balra fordulok, öt perc múlva pisilni kell… az ágy jobb oldalán, vödörben a kacsa, pipi éjjel többször üríti… szorosan mellette fél négyzetméter alapterületű hokedli, üveg víz, pzs-k… hokedli mellett cipő, fél méterre, befékezve kerekesszék… kerekesszék, aki belekényszerül, az hajtja, én speciel egy kézzel… a tolószék ugyanaz, de tolják… nem ragozom tovább, hatkor harangszó, izbégi, vagy templomtéri, felkelek, oda van készítve minden, cipő, bot… beugrom a jobb lábas cipőbe… zokni nélkül, levenni még leveszem valahogy… ha nem hajlik a bal lábam, többnyire nem hajlik, addig ügyeskedem, míg beletalálok a cipőbe… jobb kézzel beljebb tolom, a tépőzár már gyerekjáték… felállok, egyensúlypróba, szédelgek, mint rendesen, nem látok az agyamba… orvosok se látnak, úgy tesznek, mintha látnának… aki életben maradásra ítéltetett ezzel a kórsággal, annyit sejt betegsége mibenlétéről, mint akik azzal múlatják az időt, ha már életben maradt, hogy megtanítsák erre, arra… ha nem megy, hazaküldik… akármilyen körülmények közé… szobafogság, intézet, ez a választék…

két lábra állok… egyensúly… mióta éjjel hanyatt vágódtam, bonyolult történet, inkább kísérletező kedvre vall, mint józanságra, óvatos vagyok… irány a kis szoba, számítógép bekapcs., jobb kézzel elérni a dobozt, nem kis kunszt… izgatott vagyok, keresett biztos valaki… drága péter, hallom, szépen javulsz, majd jövünk… ha csak egy szót is, blogolok… másolom a fészbukra, sofár portára, szentendre.hu-ra… amíg hiú az ember, remél… baromság, most találtam ki… eltötyörgök egy ideig, fél hét, pipi felébred, teát hoz, vérnyomásmérés… azelőtt nem tudtam, hogy ilyenem van… 110, 120 között volt két héttel ezelőtt is… és hát mindennapi szédülésünket add meg nékünk ma… szédülés nélkül nem élet az élet… tornáztam fekve, semmi nem sikerült, amiben már profi voltam… biztos a meleg… mérjük meg a vérnyomásodat, mondta lívia… feküdtem eléje… 75 per 45… egy mérés nem mérés… úgyszintén… körzeti orvos szabadságon, aki helyettesítené, dettó… neurológus, három hónapja látott, a rókusból jár ki, még nyaral… pipi hívja a mentőket, ördögöm van, húsz perc nem telik el, a házban máris találgatják, kiért jött vajon… viola belém diktált három pohár teát, újabb mérés, 115 per akármennyi… meg van mentve a haza… a mentőtiszt újra mért, megmaradok… hárman jöttek, egyikük, szőke, erős fiú, alighanem medikus, moccanatlan arccal jegyzetelt, a harmadik régi ösmerős, ő vitt be egy éve a jános intenzívre… felajánlották, levisznek az ügyeletes neurológushoz, élek, minek… jutalmuk egy-egy kis ujjal… mégse menjenek el üres kézzel… ebéd után jött egy orvosnő, ezer éve ismerem, tüzetesen megvizsgált, átírta a gyógyszerlistát, elhagyott többet, köztük három, azaz három vérnyomáscsökkentőt… egy grátisz csökkentő, kettő a főhatás mellett, csökkent is… plusz a mellékhatások… magnéziumot, kalciumot kapok helyettük…

öltözni egyedül nem tudok, gatyát, pólót cserélek, abban elvagyok egész nap… de még előbb a nagydolgozás, hogy mondják ezt… bottal a wc-ig, villanyt felkapcsolom, ülésmagasító, ha nincs a helyén, az se baj, szorongva várok… elsőre hiába, sose hittem, hogy ez ilyen nagy dolgozás… másodikra, harmadikra sikerül, később lehet ráadás is… mire reggelihez szólít gyermekeim anyja, hullafáradt vagyok… kenyér, pirítós, májkrémmel, vajjal, padlizsánnal, körözöttel, sajt, paradicsom apróra vágva, unszolásra fél szelet lekváros vagy vajas-mézes kenyér… kalcium, magnézium, vízben oldva… két deci tejeskávé, orvosságok, hadd ne soroljam… fő az egészség… romlik a fogam, csak jobb oldalon rágok… baloldalon nem megy az istennek se… a bénaság következetes… tele a szám nyállal, lenyelem, újra, amint lefekszem, szökik a nyál a számból… ismeretlen költő sora… a kötetet 1972-ben adta ki a szépirodalmi, hagulatjelentés címmel… pedzik már… régi dicsőségünk….

jöhet a fogmosás, egyedül nem megy… a kocsi nem fér be a fürdőszobába… bottal semmi akadály… egy kézzel, egyszerre egyet tudok csinálni… víz a pohárba, csap kinyitása, elzárása, krém az elektromos kefére, öblögetés, törülköző… és akkor még egyensúly…. négy hónapig a kórházban, fogat akkor mostam naponta egyszer, ha pipi bejött, és persze a fiúk… híres voltam a szép fogamról… a legenda oda… bepótolom az elmaradást, naponta háromszor mosatok fogat… ülök a kerekesben, pipi egyik kezében elektromos fogkefe, pohár, langyos vízzel, másikban műanyag edény… törölköző, természetesen… rutinosan fogmosok, általában sikerül elzárni is az elektromos fogkefét, amelyet nőm átvesz a másik kezébe… bemegy a fürdőszobába vizes ruháért vagy szivacsért… jobb kézzel tartom a műanyag edényt… köpni nem tudok, nem tudok köpni, köpni kell, köpni kell… bizottság együttes, ef zámbó, fe lugossy, wahorn, régi szép idők… kiöblítem a számat, előredőlök a műanyag edény fölé… már csak meg kell törölni az államat, főleg a szakállamat, megkeményedik a rákerült ételtől… meg a nyáltól… hosszan mesélhetnék arról, mi minden csorog ki, anélkül hogy észrevenném, a szám bal oldalán, ha pipit kétszer egy héten ápolónő helyettesíti… a szakállam egyik felét hol piros, zöld, hol sárga keményedés borítja… attól függően, mit eszek… karosszékbe, klubrádió, népszabadság félóra… ha látnátok lapozni… rutinos újságolvasó vagyok, többnyire a címmel beérem, olykor publi, kár, hogy nagy n. péter nem ír… a többi a lapozással való viaskodás… mire megjön a gyógytornász, teljesen kész vagyok… halmozódik az alvatlanság… nincs átmenet a színlelés és a valóság között… délután próbálok törleszteni… egy órát, ha alszom, fáradtan ébredek… hétfőn, kedden, csütörtökön, reggel jön lívia, csuda nő, kortalan, imádom, iványi gábortól kapom, grátisz… gyógytornász, pető-módszer, más, mint a másik kettő, az országban nekem van egyedül három gyógytornászom… különböző korú, intelligens hölgyek… lívia meggyőződése, fogok járni utcán is, bot nélkül… andrea háromszor egy héten, margit háromszor egy héten, szerintük nem… én se hiszek benne… utcára, csizmával, bottal csak andreával megyek… ha nincs nagyon meleg, erkélyre se mehetek ki, nem esik az eső… kis kör, nagy kör… ne képzeljetek valami gyalogtúrát… a kis kör, le a lépcsőn, át az úttesten, balra harminc méter lejtmenetben, úttesten vissza, balra tizenöt méter, jobbra húsz méter fölfelé, balra a ház hátsó bejáratáig, tizenöt méter… egylábú, négylábú bottal… kilenc lépcső fölfelé… bot, három lépés, otthon vagyok… a nagy kör már marathon… a párhuzamos, négy lépcsőházas panelépület megkerülése, balról… andrea karcsú, szemüveges, profi gyógytornász, nagy szívvel, humorérzékkel… pillanatok alatt jobb kedvre hangol… huszonhét éves lány, dunabogdányban él egy burkoló fiúval, visegrádon főállás, szombathelyen rendszeresen látogatja szüleit, közelmúltban vett egy kis autót, gusztinak hívja, van egy vizslája, kosarazik, lovagol, olvas, színházba jár… lívia ízig-vérig zsidó, bot nélkül járat, lépcsőn le, föl… logopedizál… kedvencünk a tönkölybúza kitunkolja kékcinkéket… margit az izmokat lazítja… a korányi szanatóriumban dolgozik, budakeszin, boldog tbc-s koromban három évet húztam le, ott nőtt be a fejem lágya… margit este fél hat, hatkor érkezik, fáradtnál fáradtabb vagyok… ne kérdezzétek, mitől… kímélő torna…

ráérő időmben múlatom… lassan telik… olvasok keveset a fotelben, most éppen a fischeréket pünkösti árpitól… négykor megbeszéljük drága bolgár úrral… hányják a falra a borsót… mikor megjent a vágy című ópusza, meghívtam a bálint házba, pulitzer-emlékdíjasok a vágyról… a csilláron is lógtak… mindenki neki drukkolt, cseppet sem zavart... mindenhol azt nyilatkozta, fikció… az irodalom negligálja… másnap kijött a felesége, szórul szóra a gyuri… megesküdtem volna… többnyire öreg bolsik, lakóbizottsági elnöknők telefonálnak… végre megmondhatják, név nélkül… drukkolok, szépen haljanak… nem könnyű… reveláció, ha kéthetenként kijönnek az unokáim, a tizedik évében járó áron és a másodikos mira… egy ideig szerettem telefonálni… életjeleket adtam… nem volt annyi nyálam… volt, akivel minden este egy órán át fecsegtünk… nem akar zavarni, sok gondja van, én se vagyok mostanság egy sztoribajnok… beszűkültem… nehéz egy idő után tartani a telefont… a színvonalról nem beszélve… viszket az orrom, leteszem a mobilt, vakarok, elnézést kérek… biztos fáradt vagyok… majd hívlak…

vacsoraidő… megeszem, amit pipi elém rak… a nyál összefut a számban, nem újdonság, állandóan összefut… este nincs kalcium és magnézium vízben oldva, ez is valami… korán van a fürdéshez… pipi a fürdőszobát átépíttette, mielőtt hazatelepültem végleg, négy hónap zárt osztályon eltöltött idő után… azelőtt kád volt, helyette zuhanyozunk… nem gazdaságos megoldás… a cél szentesíti az eszközt… ha itt az idő, fél nyolc, nyolc, pipi bedíszletezi a fürdőszobát… kiviszi a kórteremből, nappali eredetileg, a szobavécét… elvétve használom, mióta nem ott végzem dolgaim, kicsik, nagyok, ahol a többiek… másodlagos hasznosítás… párna helyére törülköző a kocsiban, cipő, zokni, alsónadrág le… lábam keresztbe, hajtok az előszobába, innen pipi veszi át az irányítást… behúzza a kocsit, amennyire lehet, pólót leráncigálom, ez megy fél kézzel… fél kéz, egy kéz, egyre megy… felállok két lábra, jobbra szekrény, előtte mosógép... jobb kézzel támaszkodom a mosógépre… most jön a neheze… jobb láb, bal láb utána, közel a perem széléhez… megkapaszkodom az ezúttal fürdőszék bal karfájába, koncentrálok, jobb láb belülre, bal láb a perem tetejére… megfordulok, leülök, jobb láb valahogy utánam jön… elgondolkodom ráérő óráimban, ha ne adj isten, öt év múlva élek, megismételem-e ezt a kunsztot… zuhany, a többi pipi dolga… hátam, fejem, arcom, kezem, lábam megmossa… lábam köze, fenekem az enyém… fogmosás, közben pipi permetez… törülköző a hátamra, hónalj, amit elérek, az én dolgom, két láb pipié… jókat röhögünk, ha éppen nem balhézok semmiért… félig szárazon, két lábbal lelépek a peremen kívülre… dobpergés… előredőlök, jobb kézzel kapaszkodom a műanyag ajtófélfába… innen gyerekjáték lehuppanni a kocsiba… kibiztosítok, pipi ki tudjon menni… körbemegy a lakásban, behúz a szobába… ágyat kihúzza, hogy két oldalról megközelíthessen… masszíroz, beken mindenfélével… gatya, póló… általában úgy nézek televíziót, hogy behunyt szemmel hallgatom… nézek behunyt szemmel… mindegy, mit… este kilencig ki akarok tartani… olykor a fotelben… ha a barcelona játszik, az más, messi csúcs… egy félidőt kibírok… altató, hashajtó, másnap hajt… ha hajt… párnaigazítás, takaró, bal láb bebugyolálva… helyére kerül szék, bot, cipő, hokedli, pzs-k, vödörben kacsa… kisvillany­oltás… kartorna… nyújtás, fél éve jobban ment, lelkesebb voltam… jóéjszakát… hajnali háromtól, négytől kezdődik elölről a túlélés…

• Játéktér

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges