Skip to main content

Kertész Péter

Kertész Péter: Az utolsó szó jogán

Magyarországon a deportálást a csendőrség végezte. Kecskési Tollas Tibor csendőr főhadnagyot a Népbíróság háborús bűnért elitélte. Lehet, hogy a büntetés nincs arányban azzal, amit elkövetett, vagy el sem követett. A csendőrség után belépett a Vörös Hadseregbe, majd felesküdött Szálasira. Rendszerváltás után – bizonyítottság hiányában – felmentették, ha úgy tetszik, rehabilitálták. Barátai – többnyire a Nemzetőr-től, melynek ő az alapitó főszerkesztője – teleírták a magyar sajtót.

Kertész Péter: Süketek perbeszéde

Révész Sándor: Tollasforgatók. Beszélő, 2012. Október

Kertész Péter: Kínos ügy…

1 hozzászólás

Ha csak leheletnyi kétely fogalmazódik is meg az emberben az »örökös tagság« megalapozottságát illetően, máris alá van támasztva a nem. A szakmai etikának szigorúbbnak kell lennie a törvénynél.”

2008. elején, már mint javában nyugdíjas, HÉV-vel felutaztam Pestre, hogy befizessem a kedvezményes tagdíjat. Ennek fejében megkaptam a MÚOSZ, Magyar Újságíró Szövetség, évkönyvét. Végiglapozva bukkantam az örökös tagok névsorára. Néhai tényfeltáró zsurnaliszta létemre, fogalmam sem volt, kik ők, hogyan lettek halhatatlanná életükben, miben különböznek tőlünk, mezei újságíróktól. Nem fárasztom az olvasót a kiválasztódás módjával. Feltűnt két örökös tag – Tollas Tibor és Kecskés Tibor. Bent volt – akkor még az Andrássy úti székházban – Eötvös Pál, MÚOSZ-elnök, egykori főszerkesztőm a Népszabadságnál. Elmondtam neki, szerintem a kettő ugyanaz, Kecskési Tollas Tibor egykori csendőr főhadnagy. Beregszászon részt vett tízenegyezer környékről összegyűjtött zsidó deportálásában. Eötvös annyit mondott  – kínos ügy.

Kertész Péter: Kaland az egészségügyi piacon

Egészségünkre…


Eladó a Pilis Klinika Pilisvörösváron. A töretlen társadalmi fejlődés naiv hívői kapásból arra a következtetésre juthatnak, hogy lám, jól prosperál manapság a vállalkozás az egészségügyben. Már klinikát is lehet kéz alatt venni.

Dr. Ferencz Zsolt baleseti sebészt belekényszerítették a magánvállalkozásba. Úgy hitte, stabil egzisztenciája van az országos intézetben, s egyszer csak nem hosszabbították meg a szerződését. Az ok számára máig ismeretlen, bár bizonyos feltételezésekkel lehet élni.


Kertész Péter: A hátralékosok városa


Több mint huszonegyezer lakást, a lakásállomány 80 százalékát távfűtik, és háromból két fogyasztónak van folyamatosan kisebb-nagyobb fizetési hátraléka. Ez 35 ezer embert érint. A 153 millió forint kintlévőséget az önkormányzat átvállalta, s a jövőben közadóként szeretné behajtani.

Benedek Ferencné nem érti, „mit akar tőle a tanács”. Mutatja a levelet, amit most kapott „az mb. jegyzőtől”, s azt szeretné megtudni, mit kell értenie azon, ha nem rendezi a távhőtartozását 1994. november 30-áig, a szükséges intézkedéseket megteszik.


Kertész Péter: Kifulladásig

Állóháború a Szent László Kórházban


Május közepe óta egy státuson két ápolási igazgatóhelyettes van a Szent László Kórházban. Az egyiket Szereczné Bóra Mária ápolási igazgató, a másikat Mikola István orvosigazgató nevezte ki.

Az ütközet akkor kezdődött, amikor Mikola István – ahogy kórházszerte mondogatják – „szem és hajszín alapján írta ki a pályázatot”. Feltételként az Egészségügyi Főiskolán szerzett intézetvezetői végzettséget jelölte meg, amellyel a mamut-kórház több száz nővére közül egyedül Oláhné Kárpáti Zsuzsanna szb-titkár, a gégészeti osztály főnővére rendelkezik.


Kertész Péter: Az ecloga nem számít


Még tavaly novemberben készítettem egy interjút Tímár Györggyel (Magyar Nemzet, 1991. november 15.), amely többek között arról szólt, hogy a kárpótlási törvényjavaslat még csak nem is utal a holocaust áldozataira, miután őket nem bírói ítélettel pusztították el. Zimányi Tibornak ez a kifogás nem tetszik (Magyar Nemzet, 1991. december 12.). Magyarországot – állítja – valójában két holocaust érte, s Recsk igenis elviselhetetlenebb volt, mint Dachau. Olvasta ő ezt egy mindkét helyet megjárt szociáldemokrata könyvében.

Kertész Péter: Élet stroke után

tavaly ilyentájt megszültem az ikertestvérem… fájdalom, segítség nélkül… néhány másodperc alatt… meglepődtem, mi tagadás… azóta nem tudok szabadulni tőle… igaz, nem hallgatok rendszeresen magyar nótát, mint egyes pszichiáterek ajánlják... jobb későn, mint soha… mondanám, ha eszemet vesztettem volna…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon