Kertész Péter

Nyomtatóbarát változat

Több mint huszonegyezer lakást, a lakásállomány 80 százalékát távfűtik, és háromból két fogyasztónak van folyamatosan kisebb-nagyobb fizetési hátraléka. Ez 35 ezer embert érint. A 153 millió forint kintlévőséget az önkormányzat átvállalta, s a jövőben közadóként szeretné behajtani.

Benedek Ferencné nem érti, „mit akar tőle a tanács”. Mutatja a levelet, amit most kapott „az mb. jegyzőtől”, s azt szeretné megtudni, mit kell értenie azon, ha nem rendezi a távhőtartozását 1994. november 30-áig, a szükséges intézkedéseket megteszik. A törékeny kis asszony nincs híján a túléléshez nélkülözhetetlen derűnek. A Menzel felülmúlhatatlan Sörgyári capricciójában fáradhatatlanul káráló nagybácsira emlékeztető módon avat be sorsába, amelynek emlékezetes állomása volt a Borsodi Hőerőmű, ahová még az ötvenes évek elején helyezték át a Tatabányai Hőerőműtől. Hamarosan azonban „kirokkant”. Dolgozott manikűrösként, majd „az elvtársak közelében” takarított 14 éven át Barcikán, a Borsodi Vegyi Kombinátban. Azóta megállapítja bármelyik miniszter szeméről, hogy „látszik-e benne a munkásérzet”.

Miből lesz a hátralék

Benedekné már nyugdíjasként, 1983-ban jött vissza Tatabányára, egy hármas csere révén. Másfél szobás lakásban él a Mandinka lakótelepen, jól elvan a kutyájával. A testvérét csak azért látogatja ritkán, mert a sógora szégyelli, hogy ő kenyérhéjat szed ki a kukákból, amiért hébe-hóba kap pár tojást vagy egy kis zöldséget pulykát tartó asszonyoktól. Tizenkétezer-ötszáz forint a nyugdíja, de harmincezernek is lenne helye – mondja nagyot kacsintva. Azt fájlalja legjobban, hogy kiesett az ebédhordásból, amiért 1500 forintot kapott az önkormányzattól. Egy vak nőnek, egy féllábú bányásznak és egy tanító édesanyjának hordta a magáéval együtt az ebédet, de mióta három éve műtötték – „hogy milyen aranyos orvosok vannak a városi kórházban!” –, nem bírja a két szatyrot.

A műtétig nem volt fizetési elmaradása, most meg 72 ezret követelnek tőle. Pedig ennyi biztos nincs – mutatja egy naptárlapra írt számításait –, legfeljebb ha 30 ezer forint. De végül is mindegy, hogy mennyi, mert ezt se tudná kifizetni. A fogadónapján bemegy a jegyzőnőhöz, és megpróbálja rávenni, hogy szereltesse le a Komtávhővel a radiátorját a nagyszobában, s majd ellesz télen a kisszobában. Csak nem fagy meg, van jó dunyhája.

A Mandinka lakótelepen százával kaptak a Benedeknéjével azonos szövegű, attól csak a fűtési díjhátralék összegszerűségében eltérő Tisztelt Asszonyom/Uram! megszólítású levelet, Tamás Ervinné mb. jegyző aláírással. Egyikük, fiatal, jócskán foghíjas asszony jót nevet, mikor megtudja, mi járatban vagyok. „Itt, ezen a soron – mutat végig az egykori szőlősbe torkolló utcán – minden második családnak van tartozása. Nekünk például 80 ezer forint a fűtésért, és még ennyi a lakbérhátralékunk.”

Nagyot néz erre a vele sütkérező szomszéd, nem érti, hogy miért nem lakoltatták ki őket. Ami késik, az nem múlik, mivel a bányászvárosban – tájékoztat Muraközy Gáborné, a Városgondnokság Rt. kezelési főmérnöke – ezután is lesznek kilakoltatások. Tavaly, amikor erre kényszerültek, sok hátralékos fizetett. De így is az 5300 bérlő közül legalább háromezren adósok, s kétezerre tehető a nagyhátralékosok száma, akiktől több tízezer forint lakbért követelnek. A kintlévőség 31 millió forint, ez az összeg az elmúlt két évben nagyjából stabilizálódott. Jelenleg 30-40 befejezett bírósági ügy van, több száz folyamatban lévő mellett. Egy-egy bírósági eljárás azonban évekig elhúzódik, s csak azután végrehajtható a rosszhiszemű lakó kilakoltatása.

Még jó, hogy van elég szükséglakás, habár – teszi hozzá a főmérnök asszony – nem kevés az önkényes lakásfoglaló sem. „Tatabányán a két, alacsony komfortfokozatú, egykori bányászkolónia minden második lakásában nem jogszerűen tartózkodik valaki, legalább tizedmagával.”

Azt kell mondani, hogy ami lakbérügyben történik vagy nem történik, az andalító vasárnapi mese ahhoz képest, ami a távhőtartozások frontján látszik eszkalálódni. Szándékomban állt beszélni a több ezer levelet jegyző Tamás Ervinné mb. jegyzőnővel, ő azonban a kialkudott időpontban szabályszerűen eltűnt, s mint titkárnői testőrei együttérzéssel mondották: anyagot gyűjt a pincék valamelyikében egy határidős jelentéshez, s nem is kerül elő a nap folyamán.

A rejtélyes passzus

Így nem sikerült választ kapni arra, hogy valójában mit is kell érteni a címzetteknek az alábbi levélrészleten: „…Tatabánya megyei jogú város önkormányzata több alkalommal foglalkozott a lakossági távhőtartozások rendezésével. Ennek érdekében pályázatot nyújtott be különböző minisztériumokhoz, s az ezeken elnyert összegekhez maga az önkormányzat, valamint a Távhőszolgáltató Részvénytársaság is jelentős pénzekkel hozzájárult. Tette mindezt azért, hogy megnyugtató módon tudjon segíteni abban, hogy a felhalmozódott díjhátralékokat az adósoknak ne csak önerőből kelljen befizetniük. De fontos tudni azt is, hogy az önkormányzati segítség csak azokat illeti meg, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Éppen ezért a támogatást csak azok kaphatják meg, akik valóban rászorultak, s akár csekély jövedelmükből is áldozni tudnak és akarnak valamennyit arra, hogy adósságuk megszűnjön a távhőnél. Ez a támogatás alapfeltétele, enélkül nincs mód a segítség igénylésére. A támogatás odaítélését – a szociális rászorultság alapján – egy később meghozandó önkormányzati rendelet fogja szabályozni.”

Ennyi az idézet, amelyből az sem derül ki, hogy a még hivatalában lévő képviselő-testület alkotja-e meg az ominózus rendeletet, vagy pedig nagyvonalúan ráhagyja az utódjára ezt a lehetőséget. Az adósok válaszút elé állíttatnak: ha a mellékelt kérelmet kitöltik, és leadják a népjóléti irodán, az esetben számíthatnak arra, hogy „a későbbiek (?) folyamán a polgármesteri hivataltól kiküldött csekken a saját részüket (?) befizethetik”. Ellenkező esetben – s ez az, amit Benedekné sem ért –, ha az adósságot nem rendezik 1994. november 30-áig, a szükséges intézkedést megteszik.

Segélycsőd

A népjóléti iroda vezetője, Gács Györgyné annyit mondott: felháborítónak tartja, hogy nekik kell behajtani a tetemes kintlévőséget!

Módomban állt betekinteni az irodavezető előterjesztésébe: „Tájékoztató a pénzbeli szociális ellátások alakulásáról 1994. július 31-éig.” A három és fél oldalas anyag rezüméje, hogy a szociálpolitika képtelen lépést tartani az elszegényedéssel.

A Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Központi júliusi adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma 4923, közülük pályakezdő 714 fő. Júliusban az ellátásból 376-an kerültek ki, s csak 166-an tudtak elhelyezkedni. A munkanélküli-ráta, mint Tóth Júlia elmondta, jelenleg 11,4 százalék. A növekedés mértéke drámai, mivel itt 1991-ben még alig volt munkanélküliség. Most viszont – olvasható a népjóléti irodavezető előterjesztésében – jövedelempótló támogatást 1391 munkanélküli kapott, s az előrejelzés szerint év végéig további 928-an kerülnek ki a munkanélküli-ellátásból. „A rászorulók számának fokozatos növekedése következtében a tervezett jövedelempótló támogatás költségét meg kell emelni.” Ez mondható el a szociális ellátások mindegyikéről. (Lakásfenntartási támogatásban ez idő szerint 1183 család részesül, és 692 kérvény vár elbírálásra.) Az összes támogatottak (10 756 fő) egyharmada részesül átmeneti segélyben (ide sorolandó a kedvezményes étkeztetés, a közgyógyellátás és a tankönyvtámogatás is) valamilyen jogcímen. „Az év hátralévő részében csak minimális átmeneti segély kiutalására kínálkozik lehetőség. Ezért a kérelmeket fedezet hiánya miatt el kell utasítani.” A kiskorúak segélyezésére 91 ezer forint áll az iroda rendelkezésére, s erre már most 332-en aspirálnak.

Ilyen helyzetben immár csaknem 160 millió forintra rúg a fűtés- és melegvízdíjat a szükség okán vagy a tehetős bliccelőkre jellemző módon nem fizetők hátraléka. Ami egyszersmind azzal is fenyeget, hogy a két éve létrejött Komárom-Esztergom Megyei Távhőszolgáltató Rt. (Komtávhő) csődbe jut, miután nem tud fizetni a két erőműnek. Akik így adósak maradnak a szénért, a pakuráért s az elektromos energiáért…

Mint dr. Juhász László, a Komtávhő jogtanácsosa elmondta, az ő illetékességük Tatabányán kívül csak Dorogra, Esztergomra, Bajra, Tatára és Oroszlányra terjed ki. Ezen települések önkormányzatai a főrészvényesek. Az rt. mint gazdálkodó szervezet nyereségérdekelt, ugyanakkor ellátási kötelezettsége is van, miután az önkormányzati törvény értelmében az önkormányzatoknak kell biztosítani a távhőszolgáltatást csakúgy, mint az egészségügyi ellátást vagy az oktatást. A két funkció nem kis mértékben ellentmond egymásnak. A Komtávhő az önkormányzatok támogatása nélkül életképtelen lenne. Ezért a tatabányai önkormányzat már az rt. létrejöttekor átvállalta az 1992. szeptember 30-áig keletkezett adósságállományt. Ez év nyarán közgyűlési határozat született az időközben felduzzadt hátralékokról is. Az önkormányzat szerződésben kötelezte magát, hogy 81 millió forint készpénzt folyósít a Komtávhő részére december 31-éig, hogy az adósságait csökkentse, s ezáltal a működőképességét biztosítsa.

A 185 millió forint kintlévőségből a tatabányaiak részesedése 1994. május 31-én 153 millió forint volt. Több mint huszonegyezer lakásban, a lakásállomány 80 százalékában van távfűtés (ez a legmagasabb arány az országban), és háromból két fogyasztónak van folyamatosan kisebb-nagyobb fizetési hátraléka.

A fizetési morál

Ez hozzávetőlegesen 35 ezer embert érint. Legnépesebb a 30-50 ezer forinttal elmaradók tábora, de szép számmal vannak, akiknek a tartozása a százezer forintot meghaladja. Közvetlen kapcsolatba a notórius nemfizetőkkel, mióta a díjbeszedőket felváltotta a csekk – mondta a jogtanácsos –, csak akkor kerülnek, ha az eljárás megkezdése előtt az ügyfél felszólításra jelentkezik. „Számtalan alkalommal kiderül: valóságos csoda, hogy egyáltalán létezni tudnak, olyan a szociális körülményük”. Ilyenkor felajánlják a hátralék részletre vagy egy év múlva történő törlesztését. De az adósnak vállalni kell, hogy a tárgyhavi járandóságát folyamatosan fizeti. A szerződések létrejönnek, ám teljesítésükre elvétve van csak precedens.

Jelenleg háromezernél több ügy van a bíróságon. Ám ha egy-egy hatályos ítéletet követően a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik, az csak a két évvel korábbi hátralékra vonatkozik, a későbbire nem. Van olyan fogyasztója az rt.-nek, aki ellen három fizetési meghagyás van folyamatban, ebből kettő jogerős, ám így sem lehet letiltani semmit, mivel nincs miből.

A Komtávhő az egyik épületben az elmúlt télen kikapcsolt 25 lakást az ellátásból. A bérlők történetesen mind „nagyhátralékosok” voltak. Az ügy kapcsán a megyei Liga szakszervezet elnyert egy 20 millió forintos pályázatot a Héra Alapítványtól – azok megsegítésére, akik Tatabányán önhibájukon kívül kerültek megoldhatatlan helyzetbe. A Komtávhő – Juhász László elmondása szerint – a pénzből a mai napig egy vasat sem látott. Időközben ismételten komisszióztak az önkormányzatnál, s így született az a testületi döntés, hogy az 1994 május végéig keletkezett hátralékot átvállalják. A Komtávhőnek szánt 81 millió forintot pályázatokból, minisztériumi támogatások révén, s nem utolsósorban – amit a népjóléti iroda vezetője felháborítónak tartott – az adósoktól kísérlik meg a vázolt módon előteremteni. Akivel létrejön az egyezség, annak az önkormányzat elenged 10 százalékot a tartozásából, és kamatmentes kölcsönt biztosít neki.

A nagyvonalú képviselő-testület, mint a július 18-i rendkívüli ülés anyagából kitűnik, két változat közül a rázósabb mellett döntött. Eszerint a teljes kintlévőségből 56 milliót (támogatás és tartozás elengedése címen) magára vállal, 10 millióval beszáll a Pénzügyminisztérium, hattal a Népjóléti Minisztérium, 20 millióval a Héra Alapítvány, s 61 millió forintra tervezték a lakossági befizetéseket. A 61 milliót az önkormányzat gyakorlatilag hasonlóképpen kísérli megszerezni, mint ahogy a Komtávhő próbálta. Az úgynevezett saját rész törlesztésével egyidejűleg a tárgyhavi tarifát is fizetni kell. Amire a hátralékosok tetemes hányada nyilvánvalóan képtelen lesz, ha egyszer a havonta esedékes csekket sem tudták postára adni.

Vannak viszont szép számmal, akiknek ez módjukban állna, de – mint Tamás Ervinné mb. jegyző fogalmazott az előterjesztésében – „kihasználják a szolgáltatásból való kizárás lehetőségének műszaki nehézségeit, a polgári peres eljárás és a bírói végrehajtás köztudott vontatottságát”. Ezért az előterjesztés a távhő- és melegvíz-szolgáltatás legmagasabb díjának megállapításáról szóló rendeletet kiegészítette. Olyképpen, hogy a szolgáltatás meg nem fizetett díja ezután köztartozásnak minősüljön, s adóként lehessen behajtani. Ami „a polgári peres eljáráshoz képest lényegesen gyorsabb és egyszerűbb”. Példa rá a szomszédos Oroszlány, ahol „az adók módjára való behajtás bevezetésével látványosan megjavult a fizetési morál, jelentős összegű tartozásokat is kiegyenlítettek egy összegben. Olyan, valóban rászorult családok kerültek a népjóléti iroda látókörébe, akik szemérmességből vagy tájékozatlanságból nem vették igénybe a szociális támogatásokat”.

Úgyhogy már csak további nyolc végrehajtóra lenne szükség. Ami „a tartósan munkanélküliek egyelőre 1 évre történő alkalmazásával költségvetési kihatás nélkül megoldható lenne”. Lényeges szempont a kiválasztásnál a megbízhatóság és a szociális érzékenység, mivel „vannak olyanok is, akik a szociális helyzetük miatt nem tudnak fizetni”. Ezért a végrehajtókat (akik lakbérhátralékban is utaznak) a népjóléti iroda is felkészíti majd, hogy „a helyszínen ténylegesen tapasztalt helyzetben milyen segélyformára van lehetőség, ill. az esetlegesen látott vagyontárgyak alapján milyen támogatási forma indokolatlan”.

A hitelező is csődbe megy

Juhász László, a Komtávhő jogtanácsosa nem hisz abban, hogy a fűtési szezon kezdetére számottevően javulna a fizetési morál. A részvénytársaság – az önkormányzati koncepció részét képező pályázatok és központi támogatások sikertelensége miatt – számottevő veszteséget szenvedett el. Korábban 30 millió forintnyi kintlévőségük bírósági eljárását függesztették fel, illetve nem is kezdeményezték, abból a meggondolásból, hogy az ügyek békésen rendeződnek, s így az eljárási költségeket megtakaríthatják. Eközben – tette hozzá Juhász doktor – a díjhátralékok következtében az erőműnek már több mint százmillió forinttal tartoznak, évi 50 százalékos kamat mellett. Havonta a veszteségükben 10 milliós tétel a késedelmi kamat. Eljuthatnak egy olyan szintre, hogy azt mondja az erőmű: „eddig tartott a barátság, innentől nem adok nektek hőt”. S ez csak azért nem fog bekövetkezni, mivel a közszolgálatra kötelezett tatabányai önkormányzat az erőműveknél is, mint a Komtávhő Rt.-ben, többségi tulajdonos. Ami nem változtat a jogszabályi előíráson, hogy a 90 napon túli számla ki nem egyenlítése esetén a felszámolást el kell kezdeni.

Mindentől függetlenül október közepén elkezdik a fűtést. Hogy mennyiért, azt nem lehet tudni, de a küszöbön álló energiaár-emelések a Komtávhőt sem kímélik majd, s ennek bizonyos hányadát kénytelenek lesznek a fogyasztókra áthárítani.

Tartok tőle, hogy innentől már nem a tartós munkanélküliségből kiemelt és kiképzett, szociálisan érzékeny végrehajtókon múlik a siker.

Annál is kevésbé, mert mint Tamás Ervinné mb. jegyzőtől megtudtam: a távhőtartozás közadóként történő behajtását szorgalmazó előterjesztése lekerült a képviselő-testület napirendjéről, mivel a jogi bizottság törvénysértőnek minősítette.

• Gazdaság és társadalom