Skip to main content

Az utolsó szó jogán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Magyarországon a deportálást a csendőrség végezte. Kecskési Tollas Tibor csendőr főhadnagyot a Népbíróság háborús bűnért elitélte. Lehet, hogy a büntetés nincs arányban azzal, amit elkövetett, vagy el sem követett. A csendőrség után belépett a Vörös Hadseregbe, majd felesküdött Szálasira. Rendszerváltás után – bizonyítottság hiányában – felmentették, ha úgy tetszik, rehabilitálták. Barátai – többnyire a Nemzetőr-től, melynek ő az alapitó főszerkesztője – teleírták a magyar sajtót. Csupán egy állítás a nimbuszteremtés közül, amit készpénznek vett a MÚOSZ: Göncz Árpád magas állami kitüntetésben részesítette. NEM IGAZ – utána jártam. Halála után – 1997 – kevéssel a MÚOSZ örökös tagja lett. Nem perújrafelvételt szorgalmaztunk – időközben számos kiváló újságíró, orvos, szociológus, filozófus, Randolph Braham holokausztkutató támogatásával. Mi azt tettük szóvá Róbert László – Pulitzer-emlékdíjas újságíró, volt MÚOSZ elnök – barátommal, hogy aki csendőrként résztvett (ezt sem özvegye, sem barátai nem tagadták) tizenegyezer zsidó Beregszászról Auschwitzba történt deportálásában, az ne legyen a Magyar Újságíró Szövetség örökös tagja. Még annyit: Tollas Tibor (íróként ezt használta, ezért került a MÚOSZ-évkönybe Kecskési Tibor és Tollas Tibor néven) életművében egyetlen szót nem pazarolt az általa is bevagonírozott Aschwitzban elégetett mártírok emlékének.

A vita eddigi részletei:

 

Kertész Péter: Kínos ügy… Beszélő online, 2012. szeptember

 

Révész Sándor: Tollasforgatók. Beszélő, 2012. október

 

Kertész Péter: Süketek perbeszéde. Beszélő, 2012. november

 

Révész Sándor: Válasz Kertész Péternek. Beszélő, 2012. november

 

Bellai László: Hozzászólás a Kecskési Tollas-ügyhöz. Beszélő, 2012. december

 

Révész Sándor: Helyreigazítás Kecskési Tollas-vitában. Beszélő online, 2013. január.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon