Skip to main content

(Lea)

Mesterházi Mónika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

                                                      „Beismerem, nincs
                    belső tartalékom, szörnyen fáradt vagyok.”
                                 John Berryman (Ferencz Győző)

Kidobtam a barkát. Nincs tavasz,
nem tudom felhívni, akitől kaptam,
késő, nem tudom meg, hogy évek óta
beteg, és mennyire.
                                             És ha tudom?
Van ilyen, hogy mást nem tehetett,
van ilyen, nem volt belső tartaléka
lassabban, módszeresen halni meg.

Egyébként nem a barka volt,
a szekrény tetején az a kifakult
úgynevezett zsidócseresznye,
azt hozta egyszer ő,
tanárból-kolléga angoltanítvány,

de azt már nem töröm szét teátrálisan.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. május, Évfolyam 13, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon