Skip to main content

„Jobb elmaradnia”

Tatár Sándor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ha mindig könnyeden csak, dalszerűen,
úgy elkopik a tű, lemez.
Mily élv lehet, mit egy ily mű szerez,
mely így fogant, otromba bűnben!?

Hisz mélyre nem szánt zord vasával
(nincs is vasa bizony neki;
és hogy üdvét ki hogy nyeri,
nem izgatja – a forma szárnyal!)

– negéddel kacsint csak s cikázik;
nincsenek másra hajlami:
ha van becsvágya valami,
beérni vágyna Kosztolányit…

orcátlan bárd, ilyet ki zeng itt;
míg vannak tárgyak, súlyosak,
ők érdemelnek húrokat –
Parnassz a dalnoknak ki nem nyit.

Nem segít rajta eszme (bal? jobb?),
nincs ily költőnek irgalom:
fejére vall, mit összedallott,
a súlytalan sok firka, lom –
fojtotta még a halált is dalba
– nincsen pedig a dalokban bizalma.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. január, Évfolyam 13, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon