Skip to main content

Mintha

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

pókhálót fújna az orrából
Nárcisz. Pár napja kosztümös verseket
olvas, elhanyagolva sajátjait;
költőjét, aranykor, meg-meghurcolták.
Mitől félne mármost az ember manapság.
Napja felkél, ő maga fekszik tovább,
lévén az inge mosásban, s a nadrág
is idegené: leesne csak, vagy le-
sírna róla, hogy nem az övé.
És erről jut eszébe: övet
egy percig sem tűr meg a köldökén.
Kényes reá; hasára fordul át,
úgy hallgatózik, fél arccal, befelé,
és becsüli a kosztümös költőt még,
szavát, hogy ötvözött-e, bár színre egy-
nemű, mint fogán az aranyfedezék.
Riasztó – véli –, ha belegondolok.
Mert Nárcisznak épp a cipője szuvas,
cuppog a sárban, aszfalton, mint a szivacs,
könnyebben járna, szabadon, mezítláb;
mint egykor a faunok, ő, meg a nimfák,
futna előlük, oltani szomját...
S a többi már ismeretes. Önarckép
helyett a párna, pár hónapos iszap,
az iszapban álmok – álnok nyelvemlék.
És a semmi, mikor az ember virraszt.
Pókja neszez csak, arcüregét
szövi át újra, mint szájboltja egét,
hová a szó nem ér fel soha –
bár mit tudni, ha vissza sem verődik...
Nárciszt érteni rest a kora.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon