Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. szeptember, Évfolyam 11, Szám 9

Vers

Marno János: Mintha

Kistotál

Bazsányi Sándor: Európánk szíve

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: „A leginkább fenyegető kockázat a szociális kérdés”

Ikvai-Szabó Imrével, Budapest főpolgármester-helyettesével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Folyamatos jelen

Martin József Péter: Ördögi körök

A Gyurcsány-csomag és a reformok fogadtatása

Vendégkönyv

Öt év után

Neményi László: Öt év után

Wagner Péter: Afgán riport

Christopher de Bellaigue: Az olajfák alatt, a háború árnyékában

Teheráni levél

Játéktér

Aleksander Smolar: Kormányon a radikálisok

A rendszerváltástól a kulturális forradalomig

Lattmann Tamás: Kilátás az elefántcsonttoronyból

Ítéletre várva a történelem első népirtással kapcsolatos államközi perében

Befejezetlen múlt

Kultúra

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Betétpróza (2)

Lovas Ildikó: Még egy ok nélküli lázadó?

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Fejezet, melyben Fizetett Horkoló fizetett horkoló a nyárban és a metrón tett utazásáról számol be.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon