Skip to main content

Beláthatatlan perspektívák

1 hozzászólás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Egy háború megítélésénél nemcsak az számít, mi zajlik a konkrét harctereken, hanem az is, hogy milyen módon látjuk, hogyan láttatják velünk a háborút – írta nemrég a kitűnő Közel-Kelet-szakértő, Daniel Pipes, aki ezzel elég pontosan meg is jósolta, miért veszti el Izrael ezt a kurta-furcsa, egy hónapos háborút. Mert elvesztette, semmi kétség. És ennek nemcsak, sőt, nem elsősorban az az oka, hogy a Hezbollah a vártnál modernebb iráni és szíriai eszközökkel lőtte őket gyáván, civilek mögé bújva, hanem az, hogy ami mindebből a világ képernyőire került, az a (halott) civil pajzs volt, miközben a pajzsot tartó kéz vágóképként sem került adásba.

A háború megkezdése után hamar kiderült, hogy Izrael sem objektív, hadviselés-technikai okokból, sem a nyugati közvéleményben, a fejekben kialakuló álláspontok miatt nem nyerheti meg ezt a csatát. A zsidó állam az egyoldalú gázai és libanoni kivonulásért cserébe mindkét fronton háborút kapott, ráadásul mindkét hadszíntéren Irán és Szíria proxy-szervezeteitől, s kezdettől fogva megkapta az „aránytalan” válaszcsapás vádját: persze, hiszen egy háborúnak nem az „arányos” válaszcsapás a célja, hanem az ellenfél legyőzése. Sok volt a civil áldozat? Igen. De a nemzetközi közvélemény, vagy ha más nem, az Amnesty International attól sem lett volna boldogabb, ha Izrael darabra ugyanannyi rakétát lő ki ugyanannyi civil lakóházra, mint a síita terrorszervezet Észak-Izraelre.

A nyugati közvéleményt nemigen érdekli, hogy Libanon területén hogyan működhet a hatályos 1559-es ENSZ-határozat dacára egy külföldi állam által finanszírozott, jól kiterjedt terrorista network, amelynek deklarált célja Izrael elpusztítása; nem érdekli, hogy Gázában és a nyugati parton egy olyan terrorszervezet van kormányon, amelynek deklarált célja úgyszintén Izrael elpusztítása; nem érdekli a Nyugatot, hogy a Hezbollah manipulálta az újságírókat; hogy nem Bejrút egészét, hanem egy szűk körzetet bombáztak; hogy pl. ugyanaz a zöldsisakos „libanoni mentőmunkás” és ugyanaz a síró asszony bukkan fel különböző manipulált fotókon Bejrút különböző pontjain.

Nem érdekli őket az sem, hogy ki kezdte a háborút, miért kellett Izraelnek Dél-Libanonba mennie – az meg pláne nem, hogy őnekik mi közük hozzá. Továbbra is elismert, tekintélyes, idézendő figurának tartják – és nemcsak a szélsőbaloldalon! – Noam Chomskyt, aki nem sokkal a támadás előtt látogatást tett a Hezbollah főhadiszállásán, Libanonban, és ott fényképeztette magát azokkal, akik utána mentek zsidót ölni.

A nyugati (többnyire balos, Izraellel szemben valami megmagyarázhatatlan, ambivalens ellenszenvet tápláló) médiaértelmiség naponta jön az „aránytalan” válaszcsapásokkal, a két katona elrablása miatti „túlzott” válasszal, az izraeli „jogsértésekkel” – mert Izraelről van szó. A terrorista támadók és a katonailag védekezők közti, értelmiség által kreált morális egyenlőségtétel nélkül szinte elképzelhetetlen az 1701-es ENSZ-határozat („tűzszünet”), amely éppen ezt az elképesztő világlátást legitimálta – vagy el tudjuk képzelni, hogy a Népszövetség 1944-ben megkéri a nácikat és a zsidókat, hagyják abba egymás vegzálását? Úgy, hogy meg sem követeli a nácik lefegyverzését?

A gond az, hogy a nyugati fejekben a zsidó állammal kapcsolatos sok stupid elfogultság és előítélet nem hagy elég teret ahhoz, hogy megértsék: már régen nem az a kérdés, mit kezdünk Izrael megsemmisítésének a szándékával. Ezzel majd Izrael megbirkózik, és szerencsére nem fogja érdekelni, mit szól hozzá például a „felvilágosult”, „civilizált” Európa, amely képtelen megbirkózni az iszlamista kihívással, ugyanakkor retteg felszállni egy repülőgépre, amelyre immár amúgy sem vihet fel hajzselét.

Nem, a kérdés az: mikor vesszük végre észre, mikor halljuk végre meg, amit iráni, szíriai, dzsihádista, hezbollista, hamászista figurák egy ideje már nem kódolva, hanem nyíltan kimondanak: hogy az egész zsidó-keresztény civilizációval van gondjuk? Mikor értjük meg végre, hogy odalent Izrael és odaát Amerika nem valami privát háborút folytat, hanem hogy ez egy és ugyanaz a háború (Podhoretz nyomán és az egyszerűség kedvéért nevezzük IV. világháborúnak), és a mi életünk is a tét?

Persze kérdés, hogyan is érthetnénk meg mindezt, ha már nem is nevezhetjük terroristáknak a terroristákat? Amikor e sorokat írom, az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága úgy határozott, teljesen rendben van, hogy az MTV Híradó nem terroristáknak, hanem „harcosoknak” nevezi a Hezbollah embereit, mivel – nem fogják elhinni, mi az indoklás –: „az Európai Unió nem tekinti a Hezbollah szervezetét terrorszervezetnek, így éppen az lett volna a műsorszolgáltató részéről kifogásolható magatartás, ha az adott szervezet tagjait a nem egységes nemzetközi megítélés ellenére terroristaként említette volna.” Marad a semleges „harcos”, amely egyszerűen fegyveres embereket jelent, minősítés nélkül.

A Hezbollah mögötti többezres hullahegy pedig az egységes nemzetközi megítélés szerint nem tény, hanem vélemény, vélemény, vélemény.

Hozzászólások

Rendkivul szorakoztato...

... ezt a nagy adag zavart elmeju cionista marhasagot olvasni most, 2007 majusaban, amikor egesz Izrael az ellenkezojet mondja, amikor Olmert szimplan 'dafke' nem mond le, bar gyakorlatilag mindenki masnak mar mennie kellett.
Ez a fajta hatartalanul buta, szanalmasan arrogans cionizmus juttatta Izraelt oda, ahol most van - ugyanez a primitiv, ocska kis hazugsagokra epulo politikai marketing. (Csak egy gyors pelda: Seresnel az "egyoldalu kivonulas" mellol hianyzik az izraeli 'berlini falak' epitese a megszallt teruleteken, fizikailag elvagva mindenkit mindentol avagy a guantanamoi viszonyokat messze-messze alulmulo izraeli bortonviszonyok, ahol emberek evekig vannak, kiskoruakat beleertve, minden vad es gyanu kozlese nelkul fogve tartva, a cionista lobbi elkepeszto befolyasa az amerikai Kongresszusban avagy elvetelen, undorito szovetsege a szeljobboldali evangelikus iranyzattal stb.)

A rohejes vagyalmok - Izrael majd jol megbirkozik valamivel es majd lesz@rja Europat - mara olyan tavol esnek a realitastol, hogy valoszinuleg mindennap sirhatnak a magukfajta veresszaju cionistak, Seres mester... eszrevette, hogy ez a durva cionista tempo Izraelben is lealdozoban van, az izraeli kormanyzatnak/politikanak az USA-n kivul egyetlen baratja nincs? Es errol senki mas nem tehet, csak a magafajta elmebeteg, eszement, haborut es oldoklest szito hardcore cionistak.
Ezt sikerult par nektek es hal'istennek ezzel van tele a toke minden ertelmes izraelinek, hogy egy extrem szelsoseges iranyzat ural szinte mindent, de foleg nemzetkozi szinten, hogy egy orokkevalo haborura kenyszeriti oket, amelyet abban a pillanatban elveszit Izrael, amikor Amerika megrazza magat es vegleg csak a sajat erdekeivel fog torodni (lasd energiaforrasok) - akkor gratulalhat majd maganak, Seres mester, maga volt az egyik sirasoja modern Izraelnek.

Miert olyan nehez megerteni, ostoba, habzo szaju, ocska bertollnokok: minden ilyen ocska propaganda csak es kizarolag visszafele sul el hosszabb tavon? Ez nem a kontrollalt informacio nyolcvanas evekbol megszokott vilaga (Seres mester nemigen dolgozott akkor, val;oszinuleg mesterei hiszik csak mar ezt), mar csak ideig-oraig mukodik a nepbutitas, a dezinfomacio...

PS: Seres mester, csaknem hanyingerem tamadt az ES-ben nem tul regen megjelent moralizalasat olvasva - nem tartja kifejezetten undorito dolognak az ujsagiras moralis oldalat siratni, mikozben egy titokban olaj- es gyogyszermultik altal finanszirozott rovatot jegyez evek ota (Centre for New Europe), amrlyben hiven szolgalja a finanszirozok erdekeit, nem riadva vissza a legkeptelenebb hazugsagoktol sem?
Koltoi kerdes volt, a valaszt az iras megadta...

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon