Skip to main content

Jahve könnyít Mózes terhein

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Napestig hallgatja Mózes, hogyan lázong a népe,
mert a pusztában nincs víz, és húst sehol se kap.

A szolgaság földjén legalább hala volt ebédre,
és uborka, csalamádé, dinnye és tarkabab.

Volt elég póréhagyma, fokhagyma, vöröshagyma,
húsos fazekak mellett szidták Egyiptomot.

Most pedig őt gyalázzák, mert nincs más, csak a manna,
mely lezuhog az égből, mihelyt szemük kopog.

A pusztában bizony sokba kerül a szabadság,
s fizetni kell a számlát éhínség idején.

Feltörik, lisztté zúzzák az olajos, gyantás mannát,
és felrobban belükben a felpuffadt lepény.

Mózes kérleli Jahvét, hogy tovább ne kínozza,
a roppant feladattól mentesítse őt.

Vigye tovább e népet, mely az ő választottja,
az ígéret Földjére, mint dajka a csecsemőt.

„Hisz nem bennem fogant meg, nem én szültem e népet,
honnan vegyem a húst, mit tőlem követel?

Ne gyötörj tovább, Jahve, csak ölj meg, erre kérlek,
mert púposra görnyeszt a rám hárított teher.”

Jahve a Mózesnek rendelt lelket széjjelhasítva
hetven kiválasztott vénség közt méri szét.

Majd kérésükre fürjjel a tábort beborítja,
és agyonzabálja magát a csőcselék.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon