Skip to main content

(Kezdettől?) omladozó labirintus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Magad elől magadba bújni -
mi mást próbálnál, Istenem!
Nem hitted: könnyű lesz a járás,
de hogy véresre szirteken!...
Szótlanul vádol minden mulasztásod,
vagy épp szószólója akad.
A bűnöd nő, és zsugorodsz te;
már zsebre vághatnád magad -
kisétálhatnál, talán nincsen
kamera, mely leleplezze a csínyt,
de mire mennél kilopott magaddal?
(Csődbe, a várhatóság* szerint)
Szád nyílna, védelmedben szólnál,
de súlyos múltad eltömi -
le vagy maradva 'vezekléssel;
a kör, hát sajna, ördögi.
Saját nyelvedre égsz, csalóka ostya:
nem oldanak le (föl) szavak;
kiket bántottál, úgy bosszulnak,
hogy már nem is haragszanak.
Aki haragszik, megbocsáthat,
ki még beszél, az hallhat is.
Tartsd a beszédet szalmaszálnak -
elmúlt ideje annak is.

Magad elől önmagadba bújni -
Ah, düledező fedezék,
másfelől persze labirintus:
kint rejti belső egerét.

-------------
* vádhatóság(?)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon