Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. június, Évfolyam 16, Szám 6

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán - Mink András: „Az állam erősítése privilegizált társadalmi pozíciók erősítésére szolgál”

Bozóki András egyetemi tanárral, a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének oktatójával Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Vajda Mihály: Apolka emlékkönyvébe

Játéktér

Havas Gábor - Zolnay János: Sziszifusz számvetése

Az integrációs oktatáspolitika

Pál Attila: Gyarmatosítás pepitában

Kultúra

Károlyi Csaba: „Nem baj, csak írjad”

Garaczi Lászlóval, Kiss Noémivel és Parti Nagy Lajossal Károlyi Csaba beszélgetett

Deczki Sarolta: Így gondozd a gyomrodat!

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról

Bán Zoltán András: Leírások, nagyjelenetek és élőképek

Adalékanyagok Szomory Dezső prózájának élvezéséhez

Korpa Tamás: Balkon de Cluj

Mestyán Ádám: Ez valami lelki dolog

Bazsányi Sándor: Átjárások

Nádas Péter nem-regényei kapcsán

Turi Tímea: Naptáron kívüli emlékezet

Urbancsok Zsolt: A holokauszt gyermekei. A holokauszt gyermek szemtanúinak visszaemlékezései

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon