Magad elől magadba bújni -
mi mást próbálnál, Istenem!
Nem hitted: könnyű lesz a járás,
de hogy véresre szirteken!...
Szótlanul vádol minden mulasztásod,
vagy épp szószólója akad.
A bűnöd nő, és zsugorodsz te;
már zsebre vághatnád magad -
kisétálhatnál, talán nincsen
kamera, mely leleplezze a csínyt,
de mire mennél kilopott magaddal?
(Csődbe, a várhatóság* szerint)
Szád nyílna, védelmedben szólnál,
de súlyos múltad eltömi -
le vagy maradva 'vezekléssel;
a kör, hát sajna, ördögi.
Saját nyelvedre égsz, csalóka ostya:
nem oldanak le (föl) szavak;
kiket bántottál, úgy bosszulnak,
hogy már nem is haragszanak.
Aki haragszik, megbocsáthat,
ki még beszél, az hallhat is.
Tartsd a beszédet szalmaszálnak -
elmúlt ideje annak is.
Magad elől önmagadba bújni -
Ah, düledező fedezék,
másfelől persze labirintus:
kint rejti belső egerét.
-------------
* vádhatóság(?)
- Vers [5]