Skip to main content

Ideg(en)dúc

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Galambdúcnak épült, ám most fülbemászók
s csótányok lakják; ilyen a fejem.
Lábam hiába keresi a gázlót −
cél? Kétes, s végképp nincsen értelem.
 
Menekülni − ez nem cél, csupán ösztön.
Egy idő után sivár és kevés.
Ez a rend: fanfár csak olyat köszöntsön,
aki valódi énje kapuján belép.
 
Beköltözik, s tudja, hogy itt van otthon.
Saját ereje sosem hagyja el
− könyvet ír, nőt hódít, húst süt roston:
kételyeire tettekkel felel.
 
Én, mint a farkas a gidáknak házát,
kerülgetem, mi „jog szerint enyém”.
Nem ott őrzik tán lényem egyszeri csodáját?!
Ha bejuthatnék, megtekinteném.
 
Semmi gomolyog körülöttem, így hát
mint hideg űrbe kitett, rettegek.
Történetemet horror-napok írják,
míg a fásultság ledönt s eltemet.
 
Unom a verkli belső párbeszédet,
mely túlcsócsált falatként föl se le;
miben bízhatnék, ha egyszer az énnek
végveszélyben sincs mentő ötlete!?
 
Kicsit hibáztam, de azt kitartóan:
szabadságomból készült börtönöm −
jövőm sötét köd, és én pusztulóban,
volt hajlékomban nincs már kő kövön.
 
A vesztes árnyékán túl nem ugorhat:
az ész letette kardját, jogarát −
kiürültem; az egykori galambdúc korhadt,
férges, s nincs galamb, nincsen olajág.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon