Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. július–augusztus–szeptember, Évfolyam 17, Szám 7

Vers

Tatár Sándor: Ideg(en)dúc

Folyamatos jelen

Mink András: Trianon árnyéka

Játéktér

Marosán György: A Nyugat jövője: hanyatlás vagy új kezdet?

Pál Attila: A demokrácia titka: cherchez la femme!

Kultúra

Csuhai István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Márton Lászlóval az Árnyas főutca című könyvéről Csuhai István beszélgetett

Csuhai István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Dragomán Györggyel A fehér király című könyvéről Csuhai István beszélgetett

Deczki Sarolta: „Kelet-Európa Alsó, feltételes megállóhely”1

Az Édes hazám című közéleti versgyűjteményről, valamint Parti Nagy Lajos Fülkefor és vidéke című kötetéről

Gelencsér Gábor: Félelemrengeteg

Fliegauf Bence Csak a szél című filmjéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon