Skip to main content

Csapdában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

i/
Az érzés, hogy elfelejtettél valamit,
átcsap fölötted, legyűr, betemet.
Se nappalod, se éjjeled már:
pórusaidon bekúszik a szorongás,
végigsiklik idegpályáidon,
horpasztgatja, megredőzi gyomrod 
retteged a pillanatot, amikor majd rájössz,
mit is felejtettél el;
késő lesz, érzed, bizonyosan késő;
akkor már jobb lenne soha meg nem tudnod,
mi az, ami akkor már jóvátehetetlen  de nem,
győzködöd magad önkínzón, akaratlan,
akkora szerencséd úgyse lesz, hogy
egyáltalán rá ne jöjj, csak éppen
hiába morfondírozol, gyötrődsz, hiába erőlködsz:
vakfolt, vakfolt, a tudat vakfoltja, jól zár,
mindaddig, amíg késő nem lesz már, s akkor
egy óvatlan pillanatban felismered,
mi volt az, noha rég nem
gondolod, hogy függ tőle még valami 
most pedig még hullámokban az érzés:
légszomj, abroncs a mell körül; úgy érzed,
tehetetlenül sodródva távolodsz a ponttól,
ahol még jóra fordulhatna…
Pedig nem felejtettél el semmit,
csupán védekezni az érzés ellen, hogy valamit…

ii/
De ez épp elég.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon