Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2010. április, Évfolyam 15, Szám 4

Vers

Tatár Sándor: Csapdában

Folyamatos jelen

Mink András: A liberális politika jövője

Kerekasztal Bauer Tamás, Meszerics Tamás, Retkes Attila és Ungár Klára részvételével

Ádám Zoltán: A baloldal bukása és a köztársaság jövője

Vajda Mihály: Viola vendég­könyvébe

Játéktér

Révész Sándor - Zolnay János: Szabad a pálya

„Ha szegregált társadalomban akarsz élni, akkor csinálj magadnak szegregált iskolarendszert…“

Eörsi László: Baross tér, 1956

II. rész

Fenyő D. György: Az iskola humanizálása

Történetek és következtetések – I. rész

Kultúra

Marinov Iván: Sorozatbetörő

Halmai Tamás: Kéttenyérnyi nap

Levél Simone Weilnek

Karádi Márton: Épülettest

Nemes Z. Márió: Falra fest

László Emese: Az éntől az őkig

Farkas Péter könyveiről

Deczki Sarolta: Ifjúsági regény

Kemény István: Kedves Ismeretlen

Visszabeszélő

Szakolczai Attila: Itt a mítosz, hol a mítosz?!

Puchert János: A történetírás nehézségei

Egy túlélő személyes megjegyzése

Vári György: Tájékoztatás

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon