Vári György

Nyomtatóbarát változat

A rend és a tények kedvéért: Kőbányai János helyreigazításában tényekre hivatkozik, a tények azonban makacs dolgok. Kőbányai azt írja, „adataim” „valósághiányban szenvednek”, ezért kell kiigazítanom.
Kőbányai azt írja, hogy nem nevezett sem holokauszttagadónak, sem nácinak, sőt hogy nem is foglalkozott nyilvánosan személyemmel, csak két, „szakmai természetű” lábjegyzetben. Ezzel szemben a „valóság az”, hogy Kőbányai Szomory Dezső általa kiadott életműsorozatában két alkalommal megismételte azt a vádat, amit a pilpul.net-en közzétett rólam (http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=35348) , továbbá egyszer a Népszabadságban támadott meg személyemben, reklamálva, hogyan közölhetett engem a Holmi, és miért nem tiltakozott a magyar szellemi közélet ellenem. Ekkor nem tartotta problémának, amit most igen, hogy perben-haragban álltunk. Továbbá tavaly, ötödszörre szintén személyemben is támadott engem (akkor éppen Szántó T. Gáborral), mondván, hogy én „meggyanúsítottam” Radnóti Miklóst, mindegy most, mivel, és ezzel segédkezet nyújtottam Szántó T. Gábornak, hogy „sötét, kisszerű árnyakat” borítson Radnóti emlékezetére (http://www.es.hu/index.php?view=doc;24012#*). Ez öt. Kőbányai azt a látszatot kelti, hogy szövege, amelyben az őt bíráló írásom egyik kitételét a Der Stürmer írásaihoz hasonlítja, nem jelent meg. A Magyar Narancs valóban nem közölte, a pilpul.net nevű internetes újság viszont igen. Ezt Kőbányai nem említi. Őt bíráló cikkemről szólva „Stürmer-billogot”, a „rasszizmus vérvád”-ját emlegeti (Szomory Dezső: Horeb tanár úr, Bp., 2007, Múlt és Jövő, 259. o.), Stürmerre jellemző szóképzésről beszél Szomory másik könyvének, a Gyurinak az utószavában, (Bp., 2008, Múlt és Jövő, 364. o.). A Népszabadságban publikált írásában úgy véli, Bíró Zoltán és Bayer Zsolt némely írása és lapjuk tulajdonosa, Széles Gábor arra törekszenek, hogy legitimálják az antiszemitizmust. Ezután megállapítja, hogy a „szellemi elit” magatartása „semmivel sem kevésbé visszataszító és igazsághiányos, mint a Bíró művelte hazugságkultúra”. György Péter, Vágvölgyi B. András és Magyar Bálint mellett én volnék e visszataszító, az antiszemitizmust népszerűsítő szerzőkénél nem jobb hazugságkultúra képviselője. (http://www.nol.hu/archivum/archiv-488541). De a pilpul.net az igazi. Bemelegítésként ott van az obligát stürmerezés, amúgy itt először nyilvánosan. Aztán jön, mondjuk, kényszeres elfojtásom, betegségem és annak tünetei. Aztán: a MaNcs hasábjain „elfojtástól váladékozó kis lélek”, ez is én volnék. Jellemzőm a cikk szerint „a törtető tekintélytisztelet”, ez különben „visszataszító” tulajdonságom. Személyemre utalva teszi fel a kérdést: „ez írt könyvet Kertész Imréről?” Kőbányai ehelyt nyilvánossá teszi a jogi képviselőjének elküldött szövegelemzést cikkemről. Ennek első pontja szerint írásom címe (Magyar, zsidó: két jó barát) „a holokauszt kigúnyolása”, ezért „joggal sérti azokat a magyarokat, akik szembe kívánnak nézni a holocausttal [sic!]– akiknek terhes, fájó ez a történelmi örökség”. Továbbá: „a Magyar Narancs közleménye burkolt holocaust tagadás is”. Ezt vesse össze az olvasó azzal a kijelentéssel, hogy „Várit nem neveztem holokauszt-tagadónak”. (Kőbányai János: Bocsánarés? Kösz… Beszélő, 2010. február–már­cius.) Azt nagyvonalúan hozzáteszi Kőbányai, hogy „a Magyar Narancs nem tagadja a holokausztot”. Egyik jelzőm „a legsötétebb náci időkre emlékeztet”. Kőbányai állítása szerint az „sem áll a valóság talaján”, hogy ő velem „egyáltalán bármilyen szempontból nyilvánosan” foglalkozott volna (uo.). Ajvé, mi lett volna, ha még foglalkozik is… Kőbányai, állítása szerint, nem nácizott le engem. Csak több alkalommal, több fórumon vélte úgy, írásom némely kitételei a Der Stürmer erkölcsi nívóján állnak, a legsötétebb náci időkre emlékeztetnek, a holokausztot gúnyolják és tagadják. Én mindezért Kőbányai Jánost, természetesen, nem pereltem be, hanem magánlevélben és nyilvánosan bocsánatot kértem tőle. Erre ő azzal felelt, hogy megírta, hogy bocsánatkérésem, amiben úgy véltem, nem mindent én rontottam el szomorúan alakult ügyünkben, valósághiányban szenved, és ez csak „cseppben a tenger”, tehát notórius hazudozó vagyok. Sebaj. Én is sokszor viselkedtem csúnyán vele, és nagyon szégyellem, hogy így volt. Bocsánatkérésem továbbra is érvényes, természetesen, ha Kőbányai egyszer majd elfogadja, örömet okoz vele nekem – remélem, önmagának is. De ha erre egyelőre nem hajlandó is, arra kérném, hogy ne csináljon nekem a jövőben ekkora munkát azzal, hogy felületes cáfolatait kelljen cáfolnom. Kíméljük legalább egymás idejét, szerkesztő úr.

Üdvözli:

Vári György

A vitát ezennel lezártuk. Internetes oldalunk, a www.beszelo.hu természetesen nyitva áll a hozzászólásokra. A szerk.

• Visszabeszélő

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges