Skip to main content

Tisztelt Kőszeg Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak (Beszélő, 1991. 7. szám)


Engedje meg, hogy lapjuk február 23-i számában, „Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak” címmel megjelent cikkük egyik mondatához néhány megjegyzést fűzzek, leszögezve, hogy a Magyar Szocialista Párt egyetért a törvénytervezet fő törekvésével. Nevezetesen azzal, hogy a jogegyenlőség elvét se pozitív, se negatív diszkrimináció ne keresztezze.

Megítélésünk szerint azonban ezzel az elvvel morálisan összhangban van, hogy az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevői a központi költségvetést terhelő pótlék formájában továbbra is kapjanak nyugdíj-kiegészítést. Álláspontunk igazságtartalmát az támasztja alá, hogy a nácizmus áldozatai az üldöztetés miatt nemcsak a munkavégzés esélyétől voltak megfosztva, de fizikai létük is veszélyben forgott, már aki egyáltalán túlélte. Ismereteink szerint e történelmi tragédia túlélőinek „szenvedéssel szerzett jogait” minden európai demokratikus ország tiszteletben tartja.

Az általunk kifogásolt mondat szerint az MSZP az erre vonatkozó parlamenti határozat ellenére nem volt hajlandó kiadni a titkos rendeletek által kedvezményezettek névsorát. Kifogásunk most csak „az erre vonatkozó parlamenti határozat…” mondatrészletre vonatkozik.

Az említett mondatrészletben nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy erre érvényes parlamenti határozat van. A törvényjavaslat – hosszas lélektani előkészítés után – feltehetőleg a mai parlament ülésén kerül tárgyalásra. Tájékoztatom, hogy a szocialista párthoz ilyen irányú adatszolgáltatásra megkeresés nem érkezett senkitől: sem állami szervektől, sem mástól, sem hivatalosan, sem informálisan.

Az elmúlt héten ennek ellenére levélben ajánlottuk fel dr. Surján László népjóléti miniszter úrnak, hogy a törvény-előkészítő munkát szolgálandó – ha erre szükségük van – a rendelkezésünkre álló nyugdíj-megállapítási adatokat már most átadjuk. Felajánlásunkra nem érkezett válasz a mai napig.

Kérem, hogy rövid megjegyzésünknek szíveskedjék helyt adni.

Budapest, 1991. február 26.

Tisztelettel:
Tóth András, az MSZP ügyvezetője

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon