Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ennyi – Interjú Pető Ivánnal (Beszélő, 1993. február 27.)


Ha csak annyi lenne Pető Iván mondandója, hogy szidja a Beszélőt és dicséri a Magyar Narancsot, nem érdekelne az ügy, mert nekem ne a Beszélő kárára dicsérje a Narancsot. Azt már viszont furcsállom, hogy az „anarchia” szóra van szüksége a lap – valójában szociálliberális szerkesztőinek – diszkreditálására. A liberális pártelnök szemmel olvashatóan nem igazán tudja eldönteni, mi baja az anarchistákkal: hol az a baj, hogy az anarchisták „minden struktúrát, minden szervezetet figyelmen kívül hagynak”, tehát „mindenféle rendezett, szervezett megoldással szemben másfajta megoldást” preferálnak, hol meg az a baj, hogy az anarchista tagja ugyan egy szervezetnek, de „az ezzel járó kötöttségeket nem tudja elviselni”. Kedves tőle mindenesetre, hogy elismeri: van „jószándékú anarchizmus” is, ami nem más, mint „egy igazság kinyilatkoztatása”. Nos, az adott interjúban történetesen nem egy anarchista, hanem egy pártelnök részéről érhető tetten kinyilatkoztatás, s még örülhetek, hogy nem jött bombadobálással, erőszakkal meg a többi, anarchistákról szóló klisével.

Nincs rossz- vagy jószándékú anarchizmus: anarchizmus van, amit Révész Sándor helyesen nevez „egy meghatározott eszmerendszernek”: arról a görög eredetű kifejezésről (anarchia) van szó, amelyik szó szerint uralomnélküliséget jelent. Aki anarchista, abban hisz, hogy az élet megszervezhető központi hatalom, erőszak és gazdasági centralizáció nélkül is, szabad önkormányzatokban és önkéntes föderációkban (nem ismerős ez liberális körökben?). Ha Pető az előző átkos szóhasználatához hasonlóan a „káosz”, a „zűrzavar” értelmében használja e szót, akkor bizony én szeretném közhírré tétetni: az anarchisták egy alulról építkező, vezetés nélküli rend érdekében mindig felléptek azon káosz ellen, amelyet csak egy központi kormány tud létrehozni. Röviden ennyi, ahogy Pető mondta.

A Beszélőnek pedig, amelyik örülhet, hogy nem lett letrockistázva, kívánok sok anarchikus, szociofotós, balos-liberális cikket és hosszú életet!

Seres László

anarchista








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon