Skip to main content

A PlanEcon elemzése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A magyar gazdaság teljesítménye 1988 első felében: hála Grósz úrnak, a lakosság húzta a rövidebbet


A washingtoni PlanEcon Rt. ismét gazdasági elemzést közölt Magyarországról (PlanEcon Report, 1988. szeptember 9.). Ebben a magyar gazdaság 1988 első felében elért teljesítményét értékelik a szerzők, és igyekeznek előrejelzést adni a közeljövő kilátásaira vonatkozóan. A következőkben rövidítve ismertetjük a PlanEcon megállapításait.

A fogyasztók viselik a Grósz-féle program terheit                                 

Számos makrogazdasági intézkedésre került sor 1988 elején Magyarországon annak érdekében, hogy megszüntessék a nem rubel elszámolású kereskedelmi deficitet, és csökkentsék a fizetési mérleg hiányát. Ezek az intézkedések a belső kereslet visszafogását és az exportálható árualap növelését célozták. Nemcsak a gazdasági növekedési ütem csökkenését tervezték meg (a bruttói hazai termelés 1,6 százalékkal növekszik a terv szerint 1988-ban, szemben az 1987-es 3,4 százalékos növekedéssel), hanem az összes belső keresletnek abszolút értékben is csökkennie kell. A hazai felhasználás 0,5 százalékkal, a fogyasztás pedig 4,7 százalékkal csökken. A fogyasztás csaknem 5 százalékos tervezett csökkentése ellenére a kormányzat kiadásai kb. 1 százalékkal, a beruházások pedig 10 százalékkal nőnek (az állótőke-beruházások előreláthatólag csak 6 százalékkal nőnek, de a készletállomány gyors ütemben bővül az 1987-es alacsony szinthez képest). A magyar fogyasztók egyre elégedetlenebbek a takarékossági csomagterv egyoldalúságaival, mivel a fogyasztóknak egyedül kell fizetni a hatalmon levő csoport rossz gazdasági irányításáért. Másrészt a magyar kormányzat még mindig védelmez egyes „szent teheneket” a kormányzati kiadásokon belül, és továbbra is támogat olyan kétes gazdaságosságú beruházásokat, amelyek egyes ipari és területi pártlobbyk számára kedvesek.







Nagy visszaesés a reálbérekben és a kiskereskedelmi forgalomban


Megdöbbentően nagymértékű, csaknem 9 százalékos visszaesés következett 1988 közepére 1987 első feléhez képest a reálbérekben (az átlagos bérek nominálisan 6,7 százalékkal nőttek, míg a kiskereskedelmi árszínvonal 17,1 százalékkal emelkedett). Sok fogyasztó, sőt sok közgazdász is azt állítja, hogy a megélhetési költségek a valóságban 5-6 százalékponttal gyorsabban emelkedtek a hivatalosan bejelentett 17 százaléknál, ami a reálbérek mintegy 13 százalékos csökkenését jelentené. (Mivel azonban a lakosság nem bérjellegű bevételei a béreknél érezhetően gyorsabb ütemben növekedtek, ezért az életszínvonal tényleges visszaesése nem volt olyan mértékű, mint a reálbérek csökkenése.) A reáljövedelmek jelentős visszaesése következtében a lakosság visszafogta vásárlásait – 1988 első felében 5,5 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom, azon belül az élelmiszer-forgalom 7,6 százalékkal, az egyéb vásárlások pedig 4 százalékkal estek vissza. (Utoljára 1952-ben került sor Magyarországon az élelmiszer-forgalom ilyen mértékű visszaesésére, de akkor ennek az volt az oka, hogy a gabonatermelés 40 százalékkal visszaesett. Mindez nem jelenti azt, hogy a magyarok olyan mértékű élelmiszerfogyasztás-csökkenést éltek volna át, mint amilyen a nyolcvanas évek elején Lengyelországban vagy Romániában bekövetkezett. Sok háztartás a magasabb élelmiszerárakra úgy válaszolt, hogy saját háztáji gazdaságában fokozta a zöldség, a gyümölcs és a hús termelését, és növelte az önfogyasztás arányát.



















Jelentős fordulat a nem rubel külkereskedelemben

A nem rubel export 1988 első felében 16,4 százalékkal nőtt folyó dollárban számolva, míg az import 4,2 százalékkal csökkent. Ez segített abban, hogy Magyarország összességében 47 millió dollárnyi nem rubel kereskedelmimérleg-többletre tegyen szert 1988 januárja és júniusa közt, szemben az 1987-es év megfelelő időszakának 399 millió dolláros passzívumával. Reálértékben számolva a nem rubel export 6 százalékkal nőtt, míg az import 12 százalékkal csökkent.




Javulás a konvertibilis folyó fizetési mérlegben, és csökkenés a konvertibilis adósságállományban






A konvertibilis folyó fizetési mérleg deficitje 1988 első felében 468 millió dollár volt, 42 százalékkal kisebb, mint 1987 megfelelő időszakában. Ez azt jelzi, hogy az egész év konvertibilis folyó fizetésimérleg-deficitje 400-450 millió dollár körül fog alakulni. 1988 júniusában a teljes konvertibilis adósságállomány 16,816 milliárd dollár volt, 923 millió dollárral kevesebb, mint 1987 decemberében (17,739 milliárd dollár). A nettó konvertibilis adósságállomány (amely figyelembe veszi a magyar konvertibilis követeléseket, ideértve az aranytartalékot is) 1987 decemberétől 10,904 milliárd dollárról 568 millió dollárral, 10,336 milliárd dollárra csökkent. A bruttó konvertibilis adósság csökkenése, amely a folyó fizetésimérleg-hiány ellenére következett be, mindenekelőtt a dollárnak a többi nyugati valutához képest történő megerősödésére vezethető vissza. Ezen túl, a külföldön elhelyezett magyar konvertibilis hitelek állománya mintegy 350 millió dollárral csökkent 1987 decembere és 1988 június közt. Ha a dollár ismét gyengül 1988 hátralevő idejében – amint az várható –, és a magyarok ismét valutatartalékaik növelését határozzák el, akkor a bruttó adósságállomány 18 milliárd dollár fölé emelkedhet.




A Szovjetunióval szembeni rubel elszámolású kereskedelemben javulnak a cserearányok


Míg 1987-ben Magyarország 5 százalékos cserearány-javulást élvezett a rubel elszámolású kereskedelemben, 1988-ban ez a javulás 7 százalék volt, ami mindenekelőtt az importált energiahordozók további áreséséből fakadt. A nem rubel kereskedelmi mérleg javulása részben annak volt betudható, hogy 1988 első felében Magyarország képes volt arra, hogy (mennyiségben) 6 százalékkal csökkentse a Szovjetunióba irányuló exportját, miközben az onnan származó importja 4 százalékkal nőtt. A rubelimport ezen 4 százalékos növekménye következtében részben ellensúlyozható volt a nem rubel import 12 százalékos csökkenésének kedvezőtlen hatása.                










Az IMF[SZJ] készenléti hitel lehetséges újratárgyalása

Az IMF-fel kötött jelenleg érvényben levő megállapodás szerint Magyarországnak 1990-ig kiegyensúlyozott konvertibilis fizetési mérleget kell elérnie. A jelenlegi növekvő inflációs nyomás körülményei közt azonban a magyar döntéshozók csökkenteni szeretnék a belső inflációt azáltal, hogy a hazai monopolhelyzetben levő termelőknek külföldi importtermékekkel versenyt teremtenek. Ez azt jelenti, hogy kinyitják az országot a külkereskedelem előtt, és így szükségképpen növekedni fog a nem rubel kereskedelmi deficit (vagy legalábbis csak kismértékű többletet lehet majd realizálni), hacsak a forintot nem értékelik le jelentős mértékben. Mivel a magyarok igyekeznek elkerülni azt, hogy egy újabb forintleértékelés tovább fokozza az inflációs nyomást, valószínűleg azt fogják kérni az IMF-től, hogy kevésbé szigorú határokat szabjanak a fizetésimérleg-deficitnek, cserében a nagyobb mértékű importliberalizálásért. Úgy véljük, hogy ezt a javaslatot az IMF-nek komolyan fontolóra kellene vennie, mivel egy versenyképesebb magyar gazdaság elviselné a konvertibilis hitelállomány kismértékű növekedését. A versenyképesség növekedéséből fakadó hosszú távú előnyök – legalábbis a mi véleményünk szerint – ellensúlyozhatnák e megoldás költségeit.













































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon