A washingtoni PlanEcon Rt. ismét gazdasági elemzést közölt Magyarországról (PlanEcon Report, 1988. szeptember 9.). Ebben a magyar gazdaság 1988 első felében elért teljesítményét értékelik a szerzők, és igyekeznek előrejelzést adni a közeljövő kilátásaira vonatkozóan. A következőkben rövidítve ismertetjük a PlanEcon megállapításait.
A fogyasztók viselik a Grósz-féle program terheit
Számos makrogazdasági intézkedésre került sor 1988 elején Magyarországon annak érdekében, hogy megszüntessék a nem rubel elszámolású kereskedelmi deficitet, és csökkentsék a fizetési mérleg hiányát. Ezek az intézkedések a belső kereslet visszafogását és az exportálható árualap növelését célozták. Nemcsak a gazdasági növekedési ütem csökkenését tervezték meg (a bruttói hazai termelés 1,6 százalékkal növekszik a terv szerint 1988-ban, szemben az 1987-es 3,4 százalékos növekedéssel), hanem az összes belső keresletnek abszolút értékben is csökkennie kell. A hazai felhasználás 0,5 százalékkal, a fogyasztás pedig 4,7 százalékkal csökken. A fogyasztás csaknem 5 százalékos tervezett csökkentése ellenére a kormányzat kiadásai kb. 1 százalékkal, a beruházások pedig 10 százalékkal nőnek (az állótőke-beruházások előreláthatólag csak 6 százalékkal nőnek, de a készletállomány gyors ütemben bővül az 1987-es alacsony szinthez képest). A magyar fogyasztók egyre elégedetlenebbek a takarékossági csomagterv egyoldalúságaival, mivel a fogyasztóknak egyedül kell fizetni a hatalmon levő csoport rossz gazdasági irányításáért. Másrészt a magyar kormányzat még mindig védelmez egyes „szent teheneket” a kormányzati kiadásokon belül, és továbbra is támogat olyan kétes gazdaságosságú beruházásokat, amelyek egyes ipari és területi pártlobbyk számára kedvesek.
Nagy visszaesés a reálbérekben és a kiskereskedelmi forgalomban
Megdöbbentően nagymértékű, csaknem 9 százalékos visszaesés következett 1988 közepére 1987 első feléhez képest a reálbérekben (az átlagos bérek nominálisan 6,7 százalékkal nőttek, míg a kiskereskedelmi árszínvonal 17,1 százalékkal emelkedett). Sok fogyasztó, sőt sok közgazdász is azt állítja, hogy a megélhetési költségek a valóságban 5-6 százalékponttal gyorsabban emelkedtek a hivatalosan bejelentett 17 százaléknál, ami a reálbérek mintegy 13 százalékos csökkenését jelentené. (Mivel azonban a lakosság nem bérjellegű bevételei a béreknél érezhetően gyorsabb ütemben növekedtek, ezért az életszínvonal tényleges visszaesése nem volt olyan mértékű, mint a reálbérek csökkenése.) A reáljövedelmek jelentős visszaesése következtében a lakosság visszafogta vásárlásait – 1988 első felében 5,5 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom, azon belül az élelmiszer-forgalom 7,6 százalékkal, az egyéb vásárlások pedig 4 százalékkal estek vissza. (Utoljára 1952-ben került sor Magyarországon az élelmiszer-forgalom ilyen mértékű visszaesésére, de akkor ennek az volt az oka, hogy a gabonatermelés 40 százalékkal visszaesett. Mindez nem jelenti azt, hogy a magyarok olyan mértékű élelmiszerfogyasztás-csökkenést éltek volna át, mint amilyen a nyolcvanas évek elején Lengyelországban vagy Romániában bekövetkezett. Sok háztartás a magasabb élelmiszerárakra úgy válaszolt, hogy saját háztáji gazdaságában fokozta a zöldség, a gyümölcs és a hús termelését, és növelte az önfogyasztás arányát.
Jelentős fordulat a nem rubel külkereskedelemben
A nem rubel export 1988 első felében 16,4 százalékkal nőtt folyó dollárban számolva, míg az import 4,2 százalékkal csökkent. Ez segített abban, hogy Magyarország összességében 47 millió dollárnyi nem rubel kereskedelmimérleg-többletre tegyen szert 1988 januárja és júniusa közt, szemben az 1987-es év megfelelő időszakának 399 millió dolláros passzívumával. Reálértékben számolva a nem rubel export 6 százalékkal nőtt, míg az import 12 százalékkal csökkent.
Javulás a konvertibilis folyó fizetési mérlegben, és csökkenés a konvertibilis adósságállományban
A konvertibilis folyó fizetési mérleg deficitje 1988 első felében 468 millió dollár volt, 42 százalékkal kisebb, mint 1987 megfelelő időszakában. Ez azt jelzi, hogy az egész év konvertibilis folyó fizetésimérleg-deficitje 400-450 millió dollár körül fog alakulni. 1988 júniusában a teljes konvertibilis adósságállomány 16,816 milliárd dollár volt, 923 millió dollárral kevesebb, mint 1987 decemberében (17,739 milliárd dollár). A nettó konvertibilis adósságállomány (amely figyelembe veszi a magyar konvertibilis követeléseket, ideértve az aranytartalékot is) 1987 decemberétől 10,904 milliárd dollárról 568 millió dollárral, 10,336 milliárd dollárra csökkent. A bruttó konvertibilis adósság csökkenése, amely a folyó fizetésimérleg-hiány ellenére következett be, mindenekelőtt a dollárnak a többi nyugati valutához képest történő megerősödésére vezethető vissza. Ezen túl, a külföldön elhelyezett magyar konvertibilis hitelek állománya mintegy 350 millió dollárral csökkent 1987 decembere és 1988 június közt. Ha a dollár ismét gyengül 1988 hátralevő idejében – amint az várható –, és a magyarok ismét valutatartalékaik növelését határozzák el, akkor a bruttó adósságállomány 18 milliárd dollár fölé emelkedhet.
A Szovjetunióval szembeni rubel elszámolású kereskedelemben javulnak a cserearányok
Míg 1987-ben Magyarország 5 százalékos cserearány-javulást élvezett a rubel elszámolású kereskedelemben, 1988-ban ez a javulás 7 százalék volt, ami mindenekelőtt az importált energiahordozók további áreséséből fakadt. A nem rubel kereskedelmi mérleg javulása részben annak volt betudható, hogy 1988 első felében Magyarország képes volt arra, hogy (mennyiségben) 6 százalékkal csökkentse a Szovjetunióba irányuló exportját, miközben az onnan származó importja 4 százalékkal nőtt. A rubelimport ezen 4 százalékos növekménye következtében részben ellensúlyozható volt a nem rubel import 12 százalékos csökkenésének kedvezőtlen hatása.
Az IMF[SZJ] készenléti hitel lehetséges újratárgyalása
Az IMF-fel kötött jelenleg érvényben levő megállapodás szerint Magyarországnak 1990-ig kiegyensúlyozott konvertibilis fizetési mérleget kell elérnie. A jelenlegi növekvő inflációs nyomás körülményei közt azonban a magyar döntéshozók csökkenteni szeretnék a belső inflációt azáltal, hogy a hazai monopolhelyzetben levő termelőknek külföldi importtermékekkel versenyt teremtenek. Ez azt jelenti, hogy kinyitják az országot a külkereskedelem előtt, és így szükségképpen növekedni fog a nem rubel kereskedelmi deficit (vagy legalábbis csak kismértékű többletet lehet majd realizálni), hacsak a forintot nem értékelik le jelentős mértékben. Mivel a magyarok igyekeznek elkerülni azt, hogy egy újabb forintleértékelés tovább fokozza az inflációs nyomást, valószínűleg azt fogják kérni az IMF-től, hogy kevésbé szigorú határokat szabjanak a fizetésimérleg-deficitnek, cserében a nagyobb mértékű importliberalizálásért. Úgy véljük, hogy ezt a javaslatot az IMF-nek komolyan fontolóra kellene vennie, mivel egy versenyképesebb magyar gazdaság elviselné a konvertibilis hitelállomány kismértékű növekedését. A versenyképesség növekedéséből fakadó hosszú távú előnyök – legalábbis a mi véleményünk szerint – ellensúlyozhatnák e megoldás költségeit.