(Győri Péter)

Nyomtatóbarát változat

A legutóbbi számban Újpest vezetőinek levelével lezárták az ún. Újcsakö-ügyet, de mivel engem személyesen nyolc esetben is megszólítanak a szellemes levélírók (Győri Péter, Győri Úr, Péterek és Petike), engedjenek meg négy mondatot.

1.  Ha az olvasók közül valaki úgy gondolja, hogy a nyílt levél nem minden összefüggését érti, mert nem ismeri kellően az Újcsakö-ügyet, úgy osztozom sorsában, számomra legalábbis teljesen követhetetlen és zavaros az írás egésze és az egyes részek is.

2. Pedig úgy gondolom, hogy az Újcsaköt elég régen és elég részletesen ismerem, éppen ez inspirált arra, hogy oly sok homályos és célozgató sajtónyilatkozat után – az események végén – megpróbáljam a Beszélő olvasóival is megosztani ismereteimet és általánosítható következtetéseimet.

3. Aggódom, hogy ha az a sok feszítő, összegubancolt indulat és intrika, ami Újpest vezetőinek írásából tükröződik, szerepet játszik a mindennapi önkormányzásban is, marad-e helye, tere a higgadt, konstruktív döntéseknek. Csak remélem, hogy igen.

4. Azt is higgadtan és átgondoltan kellene végre tudomásul venni – nemcsak Újpesten –, hogy azok a szakemberek, akik (például) az új szociális intézményeket, szervezeteket, megoldásokat létrehozzák, működtetik, s tették ezt már hosszú évek óta, itt lesznek, s teszik majd ugyanezt évek múlva is, amikor a politikai posztokat esetleg már más személyek fogják betölteni.

Úgy gondolom, hogy ezzel az az ügy, amelyről (az Újcsakö kapcsán) a Beszélőben írtam, nevezetesen a Családsegítő Központok és az önkormányzatok ügye s az SZDSZ–Fidesz szociálpolitikája nem lezárult, éppen hogy csak elkezdődött.

• Visszabeszélő