Skip to main content

Falra fest

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Falra fested a nőt, aztán a kisfiúkat kened föl.
A szomszédban sírnak, de ez csak hobbi,
mindenkinek van egy hideg erdeje valahol.
A rendőrök is könnyeznek, nem tudják visszatartani.
Menjél tovább, nincsenek többé autók.

A csomó nem beszéli a nyelvünket. 
A szomszédok kicsúfolják, indulj haza,
aztán ne gyere vissza. Legyen ő a fiunk,
varrjál neki nadrágot meg trikót.
Legyen ez a tisztelet, bár nem ezt ígértük.

Judit is megérkezik. Fejében fájó vér van.
Ha vonul az utcán, mindenki szagolja.
Pedig azt gondolta, hogy akár a csomó,
ő sem fog visszatérni. Díszmenete terápia
és udvarlás. Gyűlölni fogod, mert ő a forma.

Hiszen ömlésben élünk, szilárd zajban,
amely, mint az erdő, kibomlik, de megtart.
Itt őrzik a termelőeszközt, a hideg gépet.
Ide jár a fiunk, mert növekedni akar, és
ide jár minden, amit festettek már falra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon