Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. január, Évfolyam 13, Szám 1

Vers
Tatár Sándor: „Jobb elmaradnia”
Kistotál
Szerbhorváth György: Az üldözött üldöző
Folyamatos jelen
Várkonyi Gábor: Acéllady töprengései
Vendégkönyv
Seres László: Elkezdünk számítani
avagy: ha a széf beszélni tudna
Játéktér
Papp László Tamás: Kritikusi szimultánparti
Párhuzamos recenziók
John D. Carlson: Isten hitetlensége és a miénk
Az emberi jogok kockázatai és lehetőségei vallási szempontból
Sáska Géza: Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után
Értelmezési kísérlet – I. rész
Ladányi Andor: Gondolatok a tandíjról
Herskó János: Ember Judit (1935–2007)
Befejezetlen múlt
Majsai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”
Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban – II. rész
Kultúra
Várady Szabolcs: Miből lesz a vers, például?
Változatok, hatások, álmok
Imreh András: Ez tök jó, ez a bárányhimlő, ezt mindenképp írd meg
Imreh András: Valakit körülállnak
Lackfi János: Versek
Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok
Dragomán György: Új lakóhelyünk
Kálmán C. György: Gyász és mosoly
Hegyi Gábor: „Három költő előtt borul le”
Kiss Judit Ágnes, Krusovszky Dénes és Mestyán Ádám első kötetéről ­– I. rész
Naszódi László: Utolsó amerikai történetem
avagy a véletlen természetrajza

Aktuális lapszám

Beszélő: Búcsú a nyomtatott laptól
Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

tovább →

E-kikötő

Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

tovább →

Blogok

Kozák Gyula: Fideszárvák, Fidesz hadirokkantak trafikjai

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el...

tovább →