Skip to main content

Csajaim

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Elmerengek gondolkodva gyakran,
Hogy mi olyan nagy szám az anyagban,
Mit léleknek becézünk, ha sajog,
Hogy csak erre kellenek a csajok.
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek,
Ábrándos kis lelkemben zörögnek.

Ahelyett, hogy ábrándoknak élek,
S magamnak lehetek csalfa vak csalétek,
Figyelhetnék, mikor állnak szóba,
Egy nagyfröccs volt ugye, meg egy szóda?
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek
Viszont csak ilyeneket közölnek.

Ha szép lyánnyal van találkozásom,
S integetek neki, hogy meglásson,
Ha megismer és visszaint, hogy szia,
Csakúgy, mint a költészet froclija.
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek,
Nem nekem, csak bennem a nyöszörnek.

Szeret a lyány? iszom örömemben,
Hogy hihessem még, hogy szeret engem,
S boltban is, ha rám biccent a sorban,
Inkább keveset fogok a sokban.
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek,
Csontot dobnak magázva, ez önnek.

Oh de míg a pohár van kezemben,
Legalább mást nem kell kieszelnem,
Ilyenkor az üvegek csengése,
Köszön, hogy a magányom enyhítse.
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek,
Poharamból sietve kiszöknek.

De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mindent. S aztán nézegeti, ép-e?
Tükörben magára hogyha kacsint,
Egyedül csak ő érti meg a csínyt.
Csajaim, kik ilyenkor köszönnek,
Csupán pusztába kiáltott szavak
a közönynek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon